Egy délután Warga Krisztával – ajánló a GingerCat blogról

Egy délután Warga Krisztával – ajánló a GingerCat blogról

Mindennapi munkánknak nem csupán az új tehetségek felfedezése, hanem a korábbi alanyaink tevékenységének követése is szerves részét képezi. Fantasztikusan inspiráló látni, ahogy akár hónapok, akár évek alatt a kemény és kitartó munkájuk miféle gyümölcsöket terem; ahogy egyre a célra fókuszálva haladnak előre, vagy épp nem félnek új ösvényre lépni.

12208096_1077640618927471_1640988668_n
Úgy gondolom, Warga Krisztinát sokatoknak nem kell bemutatnom: korábban a Masni blogot szerkesztette Meyer Eszter-Virág társaságában, most azonban már más koncepcióban, teljesen saját oldallal tért vissza hozzánk. A GingerCat nevével ellentétben nem csupán Kriszta macskájának, Leopoldnak mindennapjait kíséri végig a nagyvárosban, inkább amolyan egyvelegként működik: olyan témákat vonultat fel, amelyek a legközelebb állnak hozzá, amelyekben a hosszú évek tapasztalatát figyelembe véve a legkreatívabban ki tudott bontakozni. Kriszta életében fontos szerepet játszik a fitt és egészséges életmód és a divat, ugyanakkor saját magát és környezetét, illetve az olvasók véleményét alapul véve jó néhány motivációs cikk is napvilágot látott már. Az írások könnyed, személyes hangvétele nagyon közel enged minket hozzá – olvasás közben úgy érzem, mintha kedvesen betessékelne az ajtón, leültetne, és mesélne nekem, akár egy egészen hétköznapi témáról. Őszinte, tudatos, mégis hétköznapi tudott maradni, aki hozzánk hasonlóan szárnyait próbálgatja, határait feszegeti – ám mindezt nekünk is megmutatja, hogy inspiráljon vagy akár tanulhassunk a hibáiból.

Nagy öröm volt, hogy Krisztával egy dolgos nap után sikerült személyesen találkoznom, és leülhettünk beszélgetni múltról, jövőről és jelenről, mindennapokról és inspirációról. Hamarosan a vele készült interjút is olvashatjátok, addig is nézelődjetek a blogján, illetve facebook-oldalán, ahol Leopoldról is sok fotót találhattok. 🙂

Szerző:

Kata

“Lennék szó egy könyv száztizenharmadik oldalán. Olyan titokzatos és virágillatú, édes magánhangzók és kacskaringós, komolyan koccanó zöngék alkotta csoda, valahol a lap alján megbújva. A csésze peremén végigfutó, kissé repedt minta, amelyre rákacsint egy száradó kávécsepp. Rojt a függönyön, apró jégcsillag a keményen kacagó szélben, a hajnal nyolcadik fénye – tudod, az a didergő sugár, ami olyan kedveskedve vackolja magát az ég sötétkéje alá. Gitárhúrról lepattanó, tétova hang, vagy egy alvó reményteli sóhaja. Nevető sugár a nedves macskakövön. Elharapott vonatfütty. Hamvas őszillatú almáspite lehulló morzsája. Szívdobbanás. Kecses tollvonás egy papíron.”

Szólj hozzánk!