„tudod én csak a kedvemre fogócskáznék az élettel…” – Ajánló Katona Kittiről

„tudod én csak a kedvemre fogócskáznék az élettel…” – Ajánló Katona Kittiről

Számomra mindig különös örömöt jelent, amikor szemtelenül fiatal tehetségekre bukkanok, akik talán nincsenek is tisztában azzal, milyen hatalmas és egyedi adottságot dédelgetnek szelíden magukban. Csodás, érintetlen kis rügyek ők, amelyek épphogy elkezdtek kipattanni, bár a korai fagytól még óvni kell őket, hogy a maguk tempójában formálódhassanak.

Ma ismét egy ilyen művészt mutatok be nektek.
Katona Kitti ’99-ben látta meg a napvilágot, és jelenleg Bonyhádon tanul, szabadidejét leginkább az atlétika és a könyvek töltik ki – és persze az írás, amelyben olyan útra lelt, ahol kiteljesedhet. Kitti versei ablakot nyitnak számunkra egy kamasz lány lelkébe – kicsit újra mi is tizenévesekké válunk. Megint sajátomként érzem azt az ismerős szívfájdalmat, azokat a csalfa reményeket, a végtelen útvesztőnek tetsző mindennapokat, ahol nem találom az igazi helyem, és a választott irány sokszor bizonyul helytelennek. Műveit olvasva egy kicsit újra otthonra lelhetünk, hiszen mindannyiunk fejében cikáztak már efféle gondolatok, uraltak mindent hasonló kételyek. Modern, egymásba kapaszkodó szavakat terít elénk – akár egy végtelenített szalag, a sorközök mint apró, kapkodó lélegzetvételek szakítják meg a monológot.

 „tudod
én csak a kedvemre fogócskáznék
az élettel, hogy
legyen bennem elég életjel
különben elvérzek
igen
én
ki szívesen szállnék ki bőrömből
és a körülöttem lévők
elméjéből, mert
nem szeretem ezt a figyelmet”
(beteg szív, avagy az a szemét megmérgezte, ezért inkább kivágnám, minthogy érezzem)

Mindig úgy gondoltam, felelősséggel tartozunk azért, amit hátra hagyunk a fiatalabb írógeneráció számára: lényeges, hogy milyen utat mutatunk, merre terelgetjük őket. Kittire a legnagyobb hatást Leiner Laura könyvei, valamint a magyar tanára tették, aki teret és lehetőséget biztosított a diákjai számára, hogy órai kereteken belül saját műveiket is bemutathassák. Ezen felül Kitti 2016 márciusában az Alisca Slam Poetry csapat tagjává vált, így a versírás innentől egy új árnyalattal is kiegészült.

Katona Kitti

Katona Kitti

Büszkévé tesz, hogy ezek a fiatalok szívügyüknek érzik, hogy másokat is megfertőzzenek a betűk és szavak szeretetével, hogy megmutassák nekik, a versek és a könyvek egy ismeretlen, csodás világra nyitnak kaput. Kitti céljai között szerepel, hogy ne csak az olvasás szépségeit mutassa meg a kortársainak, hanem arra is buzdítsa őket, bátran próbálják ki magukat az alkotás területén is.

„függönyöm mögül lesem
hátha itt vagy az ablakom alatt
megint,
de az árnyak csupán
a villámok által festett
villanyoszlop képei, ami
már amúgy is haszontalan;
tegnap volt
egy éve már, hogy
a lámpa izzója kiégett, aznap
köszöntél rám először, a fénysugárban
álltunk, persze nem akkor
égett ki, csak
órákkal később, azóta is
te jutsz eszembe a sötétségről”
(sötét van)

Hamarosan érkezik a Kittivel készített interjú is, addig pedig nézzetek körül az oldalán, amely folyamatosan bővül. 🙂

Szerző:

"Lennék szó egy könyv száztizenharmadik oldalán. Olyan titokzatos és virágillatú, édes magánhangzók és kacskaringós, komolyan koccanó zöngék alkotta csoda, valahol a lap alján megbújva. A csésze peremén végigfutó, kissé repedt minta, amelyre rákacsint egy száradó kávécsepp. Rojt a függönyön, apró jégcsillag a keményen kacagó szélben, a hajnal nyolcadik fénye – tudod, az a didergő sugár, ami olyan kedveskedve vackolja magát az ég sötétkéje alá. Gitárhúrról lepattanó, tétova hang, vagy egy alvó reményteli sóhaja. Nevető sugár a nedves macskakövön. Elharapott vonatfütty. Hamvas őszillatú almáspite lehulló morzsája. Szívdobbanás. Kecses tollvonás egy papíron."