halmazban hullanak ránk
a mindennapok szürkeségei.
percbe öntve hallgatod
a napfény áradását a halántékodon.
semmi hang csak egy
sötétkék fénykép,
amit együtt csináltunk
a Tisza partjának pilláinál.
ahol még hajnal van
és reszket a levegő a torkomban.
jelentéktelen mozdulattal fordulok hozzád.
talán felébresztettelek éber álmodból.
de ott a sárga fűszálak között
újra belekapaszkodunk egymás harmóniájába.
Írta: Pliszka Tímea
Kiemelt kép: http://fotozok.hu/