2. nap – a megbocsátás

2. nap – a megbocsátás

Tegnap már leírtam, hogy mennyire fontos, hogy elfogadjuk a körülményeinket. Ám én úgy gondolom, hogy még mindig nem érkezett el az a pont, ahonnan elkezdhetünk őszintén magunk felé fordulni. Innen még nagyon nehéz elfogadni magunkat, majd megszeretni. Biztosan mindenki életében van olyan, akire dühös. Az is lehet, hogy ez a személy mi magunk vagyunk. Amíg haragot érzünk bárki iránt, nem lehet azonnal abba a fázisba lépni, hogy szeressük magunkat.

Talán ez az egyik legnehezebb lépcsőfok. Mert a harag akkor is ránk törhet, ha azt gondoljuk fejben már túl vagyunk azon a dolgon. Az agyunkkal és a szavainkkal már megbocsátottunk, de a szívünkben minden erőfeszítésünk ellenére váratlanul fellobban a düh. Ilyenkor elkeseredünk, hogy mégsem sikerült az elengedés, pedig mi igazán szeretnénk továbblépni. Az is előfordulhat, hogy már nem is az illetőre haragszunk, hanem magunkra, amiért úgy érezzük, hogy túl gyengék voltunk, vagy vagyunk.

Tegyünk rendet sürgősen. A harag a legalttomosabb méreg. Megfertőzi az egész szervezetünket, tudatunkat. Néha bosszúállásra sarkall, néha pedig elnyomjuk olyan mélyre, hogy még mi is képesek vagyunk elhinni, hogy ott nem árthat senkinek.

Én ezekben az esetekben mindig azt szoktam javasolni, hogy gyújtsanak egy gyertyát, és képzeljék oda az illetőt. Ne foglalkozzunk azzal, hogy ki néz hülyének, hiszen ez rólunk szól és arról, hogy jobban legyünk. Tisztuljunk meg! Beszéljük meg ezzel az illetővel, ami bánt minket. Mondjuk ki. És mikor a szavak elhagyják a szánkat, számtalan esetben fogjuk azt érezni, hogy ez nem is olyan nagy dolog. Csak mi csináltunk belőle ekkora ügyet. Aztán próbáljunk tiszta szívünkből megbocsátani. Majd mi is kérjünk tőle bocsánatot. Ez az érzés fog leginkább felszabadítani minket. Még ha eddig úgy is éreztük, hogy mi vagyunk a sértett fél, akkor is tegyük meg! El sem tudjuk képzelni, hogy a mi haragunk mekkora pusztítást tud végezni egy másik ember életében. Engedjük el ezeket az érzéseket, a saját érdekünkben. Legyen szó kimondott, kimondatlan dolgokról, tettekről vagy akár mulasztásokról.

Nem véletlenül érkeztünk egymás életébe! A legtöbben azért, hogy tanulhassunk tőlük. Ezt tartsuk szem előtt!

Ha úgy hatásosabbnak érzitek, kis cetliket is gyárthattok, melyet a végén elégettek, és valóban engedjétek is el. Ahogy elfújjátok a gyertyát, már ne engedjétek, hogy az illető, vagy az esemény befolyásoljon titeket. Az már csak a múlt, és mi most a jövőnkön fogunk dolgozni!

tumblr_meoef96axP1rmf9mjo1_500_large

” A megbocsátás mindent meg tud változtatni – egy pillanat alatt. Elhozza az örömöt oda, ahol bánat volt, a békét a zűrzavarba, a boldogságot a haragvó felek közé. És mindenkinek vissza tudja adni önmagát. “

                                                                                                         / Neale Donald Walsch /