Krausz Emma az Osztálykép című regény szerzője már gyerekkora óta írni szeretett volna. Álmát valóra is váltotta, az egyetemi évei alatt elhatározta magát, hogy komolyabban fog foglalkozni az írással. A Tedd vagy ne tedd. De ne próbáld elvet követve bátran állíthatjuk Emma célba ért.
1. Az ember mindig úgy kel fel, hogy mindennap, a legjobb esetekben is, hogy ma nagyon jó napom lesz! Neked mi az első dolog, miután kilépsz az ágyból, amit teszel, hogy nagyszerű napod legyen? Van-e erre bármilyen szokásod, „rituáléd” a reggel folyamán?
Igyekszem mindig időben kelni, hogy végiggondolhassam és elképzelhessem, éppen aznapra milyen feladatok vannak, mire lesz szükségem. Általában ezt egy csésze tea és reggeli felett teszem. Ez most már állandó szokásom, igyekszem időt fordítani a nyugodt étkezésre. Régebben rengeteget kapkodtam, vagy lecsíptem az időt, mindig valaminek – általában a reggelinek – a rovására. Ma már képtelen vagyok pár falat nélkül elindulni, kell az a tizenöt perc csend, az, hogy összpontosítani tudjak a munkámra.
fotó: Krausz Emma
2. Mi az, ami motivál a regényírásban? A legrosszabb napokon mi lendít tovább, a kellemetlen érzéseken, amikor kicsit kilátástalannak látod, akár a történetet, amibe belekezdtél?
Elsősorban az, hogy kiírjak magamból mindent, ami épp foglalkoztat. Motivál a tudat, ha elkezdtem, be is szeretném fejezni; hogy jobban megismerjem a szereplőket, az őket mozgató célokat és vágyakat. Jó látni, amikor egyszerűen csak elkezdenek élni, színesek és szagosak lesznek a gondolatok. Tudom, hogy számítanak, mert nekem sokat jelentenek. Éppen ezért, amikor leülök írni, és elsőre nem sikerül, igyekszem elfogadni, hogy így alakult, akkor pihentetem, akkor félreteszem. Azt is egyre jobban tudatosítom (a reggeli rituálé során is), hogy nem biztos, hogy minden úgy fog haladni, ahogy kezdetben végiggondoltam. De ez jó. Mert lehet, éppen ez az új út fog valami többre, valami mélyebbre rávilágítani. Csak meg kell engedni magunknak a tévedést, az érzéseket és az írást.
Kiemelt fotó: Krausz Emma
