Múlt héten már hoztam egy ajánlót Scheibli Tímeáról, de ma még jobban megismerhetitek és beláthattok a versei mögé. Mikor Tímeával beszéltem nagyon jó érzés vett körült. Úgy gondolom, hogy ő már most is rengeteg jót és szép üzenetet, reakciót kapott és remélem sokat fog még. Az emailekben többször is leírta, hogy nehéz volt neki válaszolnia a kérdésekre, hisz mégiscsak az első alkalom, mikor így beszélhet az érzéseiről, de úgy gondolom, jól sikerült neki. Fogadjátok szeretettel az interjúmat Scheibli Tímeával.
Mesélj kicsit magadról! Hogy jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?
Nem tudatos tervezés volt, hogy írni fogok. Ha meg kellene fogalmaznom, akkor azt mondanám, annyi érzés volt már a lelkemben, hogy nem fért el.
Már nem volt, aki megmentse.
Se az égbolt, se a Hold,
se az élő, se a holt.
Élte tükre összetörve,
S hullik fátyla, hullik földre.
(Részlet a Fátyol című versből)
Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra?
Harminchat éves voltam, mikor külföldre költöztünk a férjemmel és az akkor három éves fiammal. Ennek már tizennégy éve. Voltak nagyon nehéz időszakaink: honvágy, újrakezdés… A honvágy a mai napig megvan. Nagyon hiányoznak a szüleim, testvérem, barátok. És persze Magyarország. Ezek a versek az utórezgései az elmúlt tizennégy évemnek. A másik dolog, ami érződik a verseimen, az idő múlása. Ötven éves vagyok. Nem titkolom, sírtam a születésnapomon. Tudod, a sablonos életérzés, öreg vagyok, vár-e még rám valami az életben, már több hajszálad csillan meg a napfényben. Talán ezért is szeretem olvasgatni a Nő a tükörben nevű blogot. Üzenem a nőknek: Van élet ötven éven is túl, csak tanuljuk meg elfogadni és szeretni magunkat.
Liliom szirmán tündöklő
harmatból álmodtam
bölcsőt Neked.
Takarót hozzá,
csillagok fényéből szőttem.
Én mégis karomban ringatlak,
és csendben imádkozom.
(Ima)
Mi az, amit adni tudsz az embernek, azáltal amit csinálsz?
Pedagógus vagyok. Hétvégi magyar iskolában tanítok és a cserkészetet segítem az önkéntes munkámmal. Fontosnak tartom a diaszpórában élő magyarság anyanyelvének őrzését és az Anyaországhoz való kötődés ápolását. Talán ebből az elkötelezettségből született a Verset a kép alá ötlet. Nem véletlen, hogy két Magyarországon élő csodálatos ember Filep Gergő és Holhos Tamás fotóit választottam.
Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz?
Néha maga az Élet osztja a kártyalapokat. Két héttel ezelőttig nem ismertem a munkásságát, aztán elolvastam a Genezis című verset és ott eldőlt minden. Igen, Jónás Tamás költőről beszélek. Remélem, majd egyszer elszavalhatom a verset valahol.
Megmozdult az ember, szíve dobbant,
remegő teste feltápászkodott,
sírni kezdett, hangosan zokogni,
sírt hat éjszakát és hat napot.
A hetedik nap megvigasztalódott,
eldőlt egy ifjú almafa alatt,
aludni kezdett, súlyos, néma álma
teremtője előtt titok maradt.Jónás Tamás-Genezis (részlet)
Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta ezzel foglalkozol?
Egy családanyának mindig a családja a büszkesége, de nagyon jó érzés pedagógusként is megélni dolgokat. Filep Gergő az ovisom volt harminckét évvel ezelőtt. Tényleg nem számít a távolság, pedig tízezer kilométerre élek tőle és Holhos Tamástól. Magamban ezt úgy hívom: A szeretet hídja.
Nagyon szépen szeretném megköszönni az interjút Tímeának. Tizenhét évesen látom már, mi értelme az életnek. A levelezések, megható üzenetek, pár sorok emailben mind nagyon sokat jelentettek számomra. Kívánom, hogy sikeres legyen az életben és remélem ott lehetek majd, mikor elszavalja Jónás Tamás versét!
Kiemelt kép: Filep Gergő