4 könyv, hogy kimozdulj a komfortzónádból

4 könyv, hogy kimozdulj a komfortzónádból

Gyakran tapasztalom azt magamon, hogy biztosra megyek, csak olyan dolgokat csinálok az életben, amiket biztos szeretni fogok, meggyőződésem, hogy tetszeni fog, így nyugodtan kizárhatom a csalódás-faktort. Fura egy játék ez. Kockáztatás nélkül élni. Vajon megéri? Mi van akkor, ha pont ezért kerülöm el életem legemlékezetesebb pillanatait, a nagy lehetőségeket? Igyekszem ezen változtatni. A hétköznapok nagy döntéseinél legtöbbször még mindig a biztos úton fordulok be, de arra gondoltam, legyen legalább egy része az életnek, ahol kicsit megőrülök, és belevetem magam az izgalmakba. Az olvasást választottam. Elhoztam nektek négy könyvet, melyekkel kicsit kiléptem a komfortzónámból. Mert bátrabbnak kell lennem. Ahogy nektek is. Tartsatok velem!

Pinterest

Jiang Rong: Farkastotem ¤ a mongol pusztára

Életem egyik legnagyobb könyvélménye (fura ennél a regénynél az „élmény” szót használni), ugyanakkor a legmegdöbbentőbb és legfájóbb is. Így és ennyit még egyetlen könyvön sem sírtam, mint a Farkastotemen. A főszereplőnk (akit meg is fogunk szeretni) Csen Csen, a helyszínünk az Ölön-puszta. A könyv fontos kérdése: emberek tudunk-e maradni az embertelenségben? Mennyire válik eggyé egy pekingi gimnazista a pusztával, a természettel, a farkasokkal? Vigyázat, méretében, lapjaiban és tartalmában is súlyos könyv! De minden elolvasott oldal bizonyítja: megéri.

KönyvesBlog

,,Csen ​Csen, a pekingi gimnazista az 1960-as évek kulturális forradalma idején, az elvakult vörösgárdisták tombolása elől önkéntes száműzetésbe vonul a kínai-mongol határon lévő Ölön-pusztára, ahol pásztorként éli mindennapjait. Lenyűgözve tapasztalja, hogy Dzsingisz kán leszármazottai, a bölcs öreg pásztorok milyen harmóniában élnek a természettel, és mennyi mindent tudnak a farkasokról, akikben egyszerre látják a szövetségest, a bálványt és a halálos ellenfelet. Ezt az érzékeny harmóniát és mélyen szellemi közösséget zúzzák szét a kommunista modernizátorok, amikor a haladás jegyében elrendelik a farkasok kiirtását. 
Csen Csen keserű tehetetlenséggel szemléli az ijesztő természeti következményeket, miközben szinte már túl sokat tud a mitikus farkasokról, a „farkaslelkületről”, s a pusztai állatok iránti figyelme előbb odaadássá, majd mély, megszállott tiszteletté alakul. Ennek jegyében határozza el, hogy nem törődve a pásztorok, sem a hivatalos emberek rosszallásával, foglyul ejt egy farkaskölyköt, hogy mindent kockára téve fölnevelje magának a saját farkastotemét… 
Jiang Rong könyve nagyszabású kalandregény, történelmi, filozofikus mélységű eposz (több kritikusa említette ezzel kapcsolatban Az utolsó kínai császárt), amely ember és farkas spirituálissá növesztett kapcsolatán keresztül nem csak a természet pusztulására, hanem az emberi lélek romlására is figyelmeztet.

Benedek István: Csineva ¤ a harmincas-negyvenes évek Európájába

A nagymama polcáról vettem le, 18 éves voltam akkor, amikor először olvasni kezdtem a Csinevát, majdnem eljutottam az első kötet végéig, és ott megálltam. Mert azt éreztem, hogy nem most van itt az ideje, hogy később sokkal többet fog adni nekem ez a regény. Amikor elköltöztünk a nagyitól, szépen elpakoltam a könyveimmel együtt a mama Csineváját is, hátha, majd egyszer. Igazam lett. Négy évvel később kellett elolvasnom. Bárhol olvastam – közben hangosan hümmögtem. Mert annyira értettem, és átéreztem a gondolatokat, hogy libabőrös lett a karom közben. Azt hiszem, egy kicsit bele is habarodtam a tékozló férfiba. (Végig vártam, hogy mikor derül ki, hogy hívják, és hogy néz ki kívülről azaz ember, akinek a gondolatait, érzéseit, történeteit megismerhetem, ezért direkt nem írtam most én sem ide a nevet, hogy másnak is örömet okozhasson, amikor megtudja.) Nagyon szerethető karakter, minden hibájával, és ballépésével együtt. De egyébként szinte az összes felvonultatott szereplő szimpatikus volt. Pont ezért a legjobban a jellemábrázolások tetszettek. Ugyan én nyáron olvastam, de azért ez nem egy könnyed nyári olvasmány, vannak részek, ahol az ember elidőzik, elgondolkozik, és talán még a szíve is belesajdul…

Moly

,,Mi ​a regényem mondanivalója? Majd megtudom a kritikusoktól. Vannak írók, akik eleve tudatos célkitűzéssel alkotnak; nem tartozom ezek közé. Azok közé tartozom, akiknek – jól vagy rosszul – az ihlet diktál. Azzal a bizonytalan kérdéssel indítottam el a regényt: mi történik egy emberrel, aki konokul ragaszkodik ahhoz, hogy nem hazudik? Sejtettem, hogy rossz végre fut, de csak a regény írása közben ismertem meg keserves sorsát. Végigkísértem hétéves bolyongása során, átéltem kalandjait a börtönben, elmegyógyintézetben, gyárban, őserdő vadonában, Inkább éreztem, mint tudtam, hogy kietlen magánya mögött szerelmi csalódás is lappang. Még nem tudtam, kibe szerelmes, ezért adtam szerelmének a valaki nevet – Csineva ugyanis ezt jelenti. És a „valaki” hármas jelképpé vált: a csalódást okozó szerelmi partneren kívül azt is jelenti, hogy hősöm nem akárki, hanem „valaki”, akinek egyénisége és súlya van, és mégiscsak egyvalaki a sok-sok ember közt, lehetnél te, vagy lehetnék én: valaki, aki elveszetten kallódik a harmincas-negyvenes évek Európájában. A hanyatló Európa nemcsak színtere és háttere a regénynek, mondhatni, szereplője is. Hogy milyen fontos szereplője, azt csak az ötödik rész írásakor tudtam meg, amikor felgöngyölítettem a regény hősének korábbi életét, és egyszerre világossá vált előttem, amit addig csak homályosan éreztem: hogy bukdácsolása mennyire szükségszerű, az ő szóhasználatával élve: mennyire sorszerű. Így a sors is belépett a regény szereplői közé: amit a regényhős átoknak nevez, és egy gyermekkori játékos élményhez kapcsol, az valójában a sors; az ő egyénisége és Európa hanyatlása kovácsolja magányos sorssá. Olvasóim talán megállapítják a regény végén „mondanivalómat”, hogy az emberi együttélés legfőbb törvénye nem a „szeretném, ha szeretnének”, hanem: „szeretnék szeretni”. És aki valamilyen oknál fogva nem tud szeretni, az végzetesen magányra kárhoztatva kereng az egyébként oly szép, de számára bús és reménytelen világban. Lehet, hogy csakugyan ez a mondanivalóm; mentségemül szolgáljon, hogy magam is csak a regény befejezésekor döbbentem rá, amikor egyben azt is megértettem, hogy nem csupán regényhősöm szenved a szeretni nem tudás átkától, hanem partnere is: Európa.”

Réti László: Falak mögött ¤ Magyarországra, 17 év múlva 

A 2016-os év legaktuálisabb regénye. Alig bírtam letenni, folyamatosan azt éreztem, ha nem olvasom, a történet nélkülem fog tovább haladni. Nagyon rég volt már, hogy én hajnali egyig-kettőig égve hagytam az olvasólámpát, és bőszen olvastam, ez a könyv viszont többször is rávett erre. Négy szálon fut a történet, általában ilyenkor kicsit meg szoktam ijedni, mi van, ha nem tudja a figyelmemet mindegyik teljes mértékben lekötni – szerencsére a Falak mögött-nél ettől egyáltalán nem kell tartani. Mind a négy karakter érdekes volt számomra, teljesen hiteles jellemábrázolásokat kaptam, a főszereplők háttere, saját kis története is jól ki lett dolgozva. Egy pörgős, izgalmas, eseményekben és fordulatokban gazdag regény. A legjobban az tetszett, hogy egyszerre volt valóság(alapja) és fikció. Folyamatosan gondolkoztam a regény olvasása közben. Az, ahogy a négy szál összetalálkozik, majd az, ahogy végződik a könyv, zseniális. A tavalyi évem egyik legjobb olvasmánya a Falak mögött. Mindenkinek ajánlom, mert néha szembe kell néznünk azzal is, ami elől eddig eltakartuk a szemünket.

Moly

,,Európát ​szíven találta a két évtizedes migrációs hullám. 
A kontinens bezárkózott

Sötét korszak köszöntött ránk. A kontinens déli- és keleti határát hat méter magas építmény, a Fal szegélyezi. Kétszáz méterenként őrtornyok állnak géppuskákkal, mesterlövészekkel. 
Tűzparancs van érvényben. 
Ezrek halnak meg, mert megkísérlik átmászni vagy áttörni a falat.

A kontinenshez tartozó szigetvilágot fel kellett adni. Szicília, Kréta, Ciprus, Málta – mind elvesztek. Földjükön anarchia tombol, nincs jog, nincs rend, csak forrongó, reményvesztett embertömeg.

Radnai Margit az Európai Bevándorlási Hivatal tapasztalt ügynöke ebben a világban próbálja megvédeni azt, ami számára igazán fontos. A saját elveiért áll ki, akárcsak a többiek: a budapesti egyetem fiatal, radikális elveket való tanára, a New York-i könnyelmű oknyomozó újságírónő, és a világszerte körözött, hidegvérű muszlim terrorista. 
Négyük élete egyre gyorsuló pályán tart egymás és talán a katasztrófa felé.

Min múlik, hol arat a halál?

Réti László izgalmas akcióregénye a nem is oly távoli, sötét jövőbe visz minket. 
A szerző volt rendőrnyomozó, minden szava hiteles, amikor arról ír, ami vérre megy. 
A Célpont Párizsban című thrillerében egyszer már megjósolta a szörnyű jövőt. 
Vajon most is igaza lesz?”

Szilágyi István: Kő hull apadó kútba ¤ a nevében is fájdalmas Jajdon vidékére

Szegény, szegény Ilka.
Komoly szépirodalomról van szó, nagyon nehéz szöveggel. Mégis, 11 napig Szilágyi Istvánhoz jártam lelassulni, kicsit lecsitítani a világot magam körül és magamban. Soha nem volt még dolgom ilyen lassan csordogáló történettel. Néha a falat tudtam volna kaparni, hogy mi lesz már, hát hol van a megoldás, hol a megnyugvás, hol az utolsó kő. Aztán, mindig sóhajtottam egy mélyet. Végig csináltam veled, Ilka. Nagyon kínzó volt, nagyon fájt, piszkosul szenvedtem. Elképzelésem sincs, milyen erős hátad lehet, hogy ennyi terhet magaddal bírtál cipelni. A végével nem vagyok teljesen kibékülve, de azt hiszem, el tudom engedni. Kellett már az életembe egy kis Szilágyi István, és az ő súlyos, kőnehéz mondatai. Próbáljátok ki, olvassátok el, hátha nektek is pont erre van szükségetek!

Moly

,,Komor, ​baljós hangulatú hegyek között fekszik Jajdon, a nevében is fájdalmas város. Egy asszony minden éjjel köveket gyűjt kosarába, és a kútba önti súlyos terhét. Vállát, kezét sebek borítják, de a már régen kiszáradt kút egyre követeli az áldozatot. Ilka csak akkor nyugodhat meg, ha sikerül teljesen betemetnie a tátongó mélységet, és vele együtt az egész múltat: szüleinek korai halálát, a város minden lakója iránt érzett ellenszenvét, és a környezetében szokatlan és titkos kapcsolatát egy nála jóval szegényebb, családos férfival. Ilka sajátos vezeklése mégsem hoz feloldozást: sorsa menthetetlenül tragédiába torkollik. A történet a huszadik század első felében, a nagy kivándorlások idején játszódik, és egy nem mindennapi bűntény mozgatja a főszereplőt – de mindenki lelkét elkövetett vagy elkövetni vélt, titkos bűnök mérgezik. Feloldhatatlan ellentét van a jajdoni polgárok és a hegyeken élő parasztok között, mintha csak az Ókori spártaiak és „körüllakók” elevenednének meg Erdélyben. De öröknek tűnő a feszültség polgár és kereskedő, paraszt és városlakó, gazdag és nincstelen között; eközben Jajdon is lassan, de megállíthatatlanul halad a pusztulás, az enyészet felé.”

A napfény illata blog

Kiemelt kép: Warungbooku 

Szerző:

Könyvekben élek. Az írók, és a műveik szereplői gerjesztik nekem a komfortos világomat, ahol én jól érzem magam. Azt hiszem, ha nem egy ilyen múlt lenne mögöttem, mint amilyen van, most nem értékelném az apró dolgokat, nem írnék, és nem lenne egy könyvjelzőm ,,A KÖNYVEK NEM BÁNTANAK" felirattal.