5 könyv, hogy visszarázódj az életbe

5 könyv, hogy visszarázódj az életbe

Veled is volt már úgy, hogy semmi jót nem találtál az életben? Érezted már azt, hogy teljesen kiüresedtél? Volt, hogy azt vetted észre, nincs semmi körülötted és benned, ami inspiráljon, motiváljon? Keltél már fel úgy reggel, hogy nincs kedved semmihez, minden teher és nyűg, és amúgy sem éri meg? Muszáj tennünk ilyenkor valamit. Ki kell rángatnunk magunkat a búskomorságból. Tavasz van, még az időjárás is igyekszik jó(l) lenni. Kapaszkodjunk meg valamiben. Én most az olvasást ajánlom. Pontosabban 5 könyvet, hogy visszarázódj az életbe. Mert az olvasás gyógyír mindenre.

www.pexels.com

Dragomán György: Máglya

Idén Karácsonyra kaptam a legjobb barátnőm anyukájától, aki azt mondta nekem, hogy minél előbb tervezzem be az olvasmányaim közé, mert a zord télen szüksége van az embernek valami léleksimogatóra, szívmelengetőre. Javában rajtam volt a téli depresszió, így bele is kezdtem. Nagyon különleges számomra ez a könyv, kicsit olyan, mintha rólam vagy nekem íródott volna. Amikor a szüleim elváltak, én is a nagymamámmal éltem, sosem felejtem időszak az életemben. Teljesen azonosulni tudtam a történettel, és Emmával is. Dragomán György stílusát hamar meg lehet kedvelni, a hangulat, a könyv világa – minden alkalmas arra, hogy a szívünk újra megteljen érzelemmel. Tökéletes regény. Hibátlanul elűzi az érdektelenségünket.

www.libri.hu

,,Mi ​történik, amikor egy ország felszabadul? Mindenki megkönnyebbül hirtelen, vagy cipeljük magunkkal a múltunk súlyát? A diktátort fejbe lőtték, rituálisan elégették az elnyomás kellékeit, de a titkokra nem derült fény, a régi reflexek pedig működnek tovább. Bármikor kitörhet újra az erőszak, mert a temetetlen múlt még fájdalmasan eleven. A tizenhárom éves Emma erős lány, tele kamaszos vadsággal. Egyszerre vesztette el az otthonát és a szüleit, de váratlanul felbukkanó nagyanyja magához veszi. Új életében mindennek tétje van: a gyásznak, a barátságnak és az első nagy szerelemnek, bármely pillanat magában hordja a katarzis lehetőségét. Emma a boszorkányos nagymamától tanulja meg a hétköznapok mágiáját és a sorsfordító szertartásokat, ám a saját ereje még ennél is nagyobb: ő talán képes nemet mondani a történelmi bűnre, és kilépni a soha-meg-nem-bocsátás véres örvényéből. A regény családtörténet és történelmi tabló egyszerre. A nyelve sűrű, mégis egyszerű, a részletek varázslatos intenzitása sodró és izgalmas történetté formálódik, leköti és nem hagyja nyugodni az olvasót. A gyermek mindent látó szeme, a kamasz mohó testisége és a felnőtt józan figyelme szövődik össze benne érzéki és érzékeny szöveggé. Rákérdez a titkokra és felébreszti a titkos tudást.”

John Banville: A tenger

Soha nem voltam még a tengernél, lehet, egész életemben nem fogok eljutni, de hála John Banville-nek, bármikor tudnék úgy beszélni róla, mintha életem összes napját ott töltöttem volna. Annyira-annyira szépirodalmi, hogy beleremegtem egy-egy mondatba és háromszor felolvastam, hangosan. Ha jól lehetne lakni szép és nekem tetsző szavakkal, mondatokkal, most nagy bajban lennék, mert nem lenne az a sport, ami lefogyasztana. Ilyen könyvélményekre van szükség, ezért éri meg élni és olvasni, hogy ilyen regényekkel vehessük körbe magunkat, mint A tenger. Tökéletes bástya, hibátlan menedék.

www.moly.hu

,,Max ​Morden művészettörténész hosszú évtizedek után nem csak az őt ért veszteség és gyász elől menekülve tér vissza a tengerparti kis ír faluba, ahol gyermekként töltött egy szünidőt, de úgy érzi, itt az ideje a régi, egész jövőjét meghatározó tragédiával való szembenézésnek is. Azon a nyáron a különcnek számító Grace család mintha egy másik világból csöppent volna bele az üdülőfaluba álomittas ürességbe. Max számára a házaspár és a vele egyidős tízéves ikrek olyanok voltak, mint az istenek, és őt csakhamar beszippantotta különös életük, amely egyszerre volt csábító és felkavaró. A felesége közeli halálából fakadó fájdalom feldolgozása most összemosódik a gyermekkor, a távoli múlt emlékeinek felidézésével, és az egykori kamasz reflexiói különös módon keverednek az elmúlás közelségétől megrettent férfi szorongásaival.”

Benjamin Alire Sáenz: Aristotle ​és Dante a világmindenség titkainak nyomában

Alámerültem ebbe a történetbe. Olyan kötődés alakult ki bennem Ari felé, amire nem voltam felkészülve. Minden benne van ebben a könyvben, amire szükségem volt 384 oldalon keresztül, 23 éves, eltévedt lélekkel. Imádtam a telezsúfolt oldalak után azokat a negyed-fél oldalakat, a töménytelen párbeszédet. Fontos Benjamin Alire Sáenz-nek ez a regénye. Tanít az elfogadásra, a tiszteletre, a barátságra, a szülők helyes viselkedésére.

www.moly.hu

,,Dante ​tud úszni. Ari nem. Dante magabiztos és könnyen szavakba önti érzéseit. Ari nehezen boldogul a beszéddel és kétségektől szenved. Dante belemerül a költészetbe és a művészetekbe. Arit a börtönben lévő bátyjával kapcsolatos gondolatok nyomasztják. Dante világos bőrű. Ari árnyalatai sokkal sötétebbek.

Úgy tűnhet, mintha Dante lenne az utolsó ember, aki képes lebontani a falakat, amiket Ari maga köré emelt. Ám mindezek ellenére, mikor ők ketten találkoznak, különleges kötődés alakul ki közöttük. Rávilágít életük legfontosabb igazságaira, és segít rájönniük, milyen emberek akarnak lenni.

Azonban útjuk során hatalmas akadályokba ütköznek, és csak akkor tudnak megerősödve túljutni rajtuk, ha képesek hinni egymásban és a barátságuk erejében.”

Murakami Haruki: A ​színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei

Lélek. Felnőtté válás veszteségei. Elmagányosodás. Elvágyódás. Elbizonytalanodás.
Számomra ez a könyv katarzis, Murakami legkiemelkedőbb alkotásának tartom. A legegyszerűbb mondatokat is kétszer olvastam el, hogy később is emlékezni tudjak rá, mert tudom, életem tengernyi szituációja és párbeszédje kellős közepén lennék képes idézni a könyvből egyszerre vagy ötöt. A huszonéveseknek puska az élethez.

www.konyves.blog.hu

,,Tazaki ​Cukuru harminchat éves. Zárkózott, magányos férfi, pedig nincs egyedül. Szala, a barátnője úgy érzi, Tazaki megrekedt valahol a felnőtté válás küszöbén, és ez kapcsolatukat is visszaveti. A Tokióban élő férfi majdnem két évtizede elköltözött szülővárosából, ahol középiskolás éveit szinte egymáshoz nőve töltötte négy barátjával, két fiúval és két lánnyal. Bár az öt fiatal elválaszthatatlanul összetartozott, Tazaki közülük is kilógott: két fiú és két lány nevében szerepelt egy színt jelölő írásjegy, egyedül Cukuru volt „színtelen”. Aztán az öröknek hitt barátságnak egyszer csak vége szakadt, de a férfi azóta is egyhangúnak tartja magát, mint akinek nincs egyénisége. Szala rábeszélésére Tazaki hazautazik szülőföldjére, hogy megtudja, miért fordítottak neki hátat egykori társai. Miközben tizennyolc éve bezárult ajtókat tár fel, egyre biztosabb abban, hogy Szalával való kapcsolatának is csak akkor lesz jövője, ha megfejti a titkot…”

Kazuo Ishiguro: Az ​eltemetett óriás

Mit teszünk meg a békéért? Mire vagyunk képesek, hogy szüneteltessük a háborút? Mit szülnek az eszközeink? Ebben az esetben a homályt. Axl és Beatrice szerelme végig szorongatta a szívem, mindent velük együtt éltem át, megszerettem őket. Olvasás közben úgy éreztem, az összes szereplőre szükség van a regényben, mert minden karakter a maga kis történetével, jellemével hozzátesz ahhoz, hogy Az eltemetett óriás ilyen masszív hatást érjen el végül. A vége. Most akkor megérte az egész vagy sem? Maradt a fejemben egy hatalmas kérdőjel, a szívemen pedig még egy ennél is hatalmasabb súly, amivel valamit kezdenem kellene, de nem megy. Csak kavarognak a gondolataim. Ritkán érzem azt, hogy megvisel egy könyv elolvasása, Az eltemetett óriás-nál mégis ez történt. Úgy érzem, ha nagyon mélyen elmerülnék a kavargó gondolataimban, zokogni kezdenék.

www.moly.hu

,,Lélegzetelállítóan ​szép történet arról, miért vágyunk feledni, és miért kell mégis emlékezni.
Nagyregényt tart a kezében az Olvasó, a szó legnemesebb értelmében. Kazuo Ishiguro, a japán származású brit regényíró Az eltemetett óriás-sal szimbolikus történetet ajándékozott a világirodalomnak, ami, mint minden nagy elődje, az élet és halál mérlegén megmért emberi sorskalandról mesél, helytállásról vagy elbukásról a hűség és árulás, háború és béke, szerelem és barátság próbáiban.

Az idő és a helyszín az Arthur király halála utáni Britannia: a britonok és szászok közt még fennálló törékeny arthuri béke utolsó pillanatai. Axl és Beatrice, az idős házaspár nagy utazásra indul halványan derengő emlékei nyomába, hogy végül sorsuk beteljesedhessék. Vándorútjukon sorra összetalálkoznak a többi kulcsfigurával: a kizökkent időt helyreütni született szász harcossal, Wistannal és tanítványával, Edwinnel, majd az arthuri béke sötét titkát őrző Gawain lovaggal. Ők együtt, ki-ki a maga okaival és céljaival, alakítják ki a cselekményt, melynek végkifejletében végre tisztán láthatóvá lesz múlt és jövő.”

www.chatelaine com

Kiemelt kép: www.osv.com

Szerző:

Könyvekben élek. Az írók, és a műveik szereplői gerjesztik nekem a komfortos világomat, ahol én jól érzem magam. Azt hiszem, ha nem egy ilyen múlt lenne mögöttem, mint amilyen van, most nem értékelném az apró dolgokat, nem írnék, és nem lenne egy könyvjelzőm ,,A KÖNYVEK NEM BÁNTANAK" felirattal.