Interjú Bihari Viktóriával, a Tékasztorik szülőanyjával

Interjú Bihari Viktóriával, a Tékasztorik szülőanyjával

„A humor is a lélek egyfajta fegyvere az önfenntartásért való harcban, hiszen ismeretes, hogy a humor – mint aligha valami más az emberi létben – alkalmas arra, hogy távolságot teremtsen, felülkerekedjék az adott helyzeten.” (Viktor Emil Frankl)

„A hírhedt Tékasztorik. Mert humoros nők igenis vannak.” Rövid, tömör és mégis minden benne van. Bihari Viki így mutatta be blogját – a Tékasztorikat – a Nők Lapja Café Blogversenyén (Bloggerina 2013). Úgy gondolom, hogy ezzel mindent elmondott, amit kellett. Egyszerű és nagyszerű.

A blog szerzője igen sokoldalú: blogol, kiadta Tékasztorik című könyvét, fellép a Dumaszínházban és emellett még verseket is ír. Díjakat nyert (Goldenblog 2012: I. helyezés, Dumaszínház-Kreatív, Kabaré jelenetíró pályázat 2012: I. hely. és Zeitgeist lista 2012, online szórakozás: III. hely) és blogversenyen (Goldenblog 2013: ego kategória) zsűrizett. Napestig sorolhatnám, hogy a Kis Viku mennyi mindennel foglalkozik.

Mi, a szerkesztők sokszor beszélünk róla, hisz minket is motivál jelenléte, munkássága és Lendülete. Szeretnénk, ha ti is megismerkednétek vele és a blogjával. Fogadjátok szeretettel Bihari Vikivel készített interjúnkat és kövessétek nyomon munkásságát (linkek a cikk végén)!

1383355_618426681513854_794139137_n

fotó: https://www.facebook.com/pages/tekasztorikbloghu/191032834253243?fref=ts

1. Elképesztő humorral áldott meg téged a sors, és úgy gondolom, hogy remekül használod ezt az adottságot. Mondd csak, nem szoktál néha belefáradni? Mert ugye valljuk be, mindenkinek jól esik néha kicsit leereszteni és befordulni. Az ilyen mélypontok mindig meglátszanak az alkotók írásain. Viszont nálad még nem láttam ilyet. (Persze, verseid nem mindig az örömködésről szólnak, viszont leeresztést még nem tapasztaltam a részedről.) Mondd csak, hogy csinálod? Honnan ez a rengeteg energia?

Nem vagyok az a fajta, akinek sok energiája van. Az emberek azt hiszik, itt ez a nagy dumás csaj, biztos csupa tűz, káromkodás, erotika, aki a társaság középpontja és úgy vonzza a férfiakat, mint a mágnes. Nos, erről szó sincs. Én egy viszonylag csendes, sokat kérdező, érdeklődő, elemző lény vagyok, a humort örököltem és semmiféle terveim nem voltak vele, ez is megvolt gyerekkoromtól meg az íráskészség is, aztán véletlenül találkozott a kettő. Mélypont rengeteg van, mondjuk, ha valami statisztikát kéne mondanom, akkor most már kevesebb, mint régebben, de hosszú évekig voltam depressziós és pánikbeteg. Humorom akkor is volt, talán pont az mentett meg. Mikor elfogy az energiám, találkozom a barátaimmal, vagy csak beszélgetek a családommal, nagyokat nevetünk és egyből jobb minden.

2.  Sokat írsz a férfiakról, párkapcsolatokról, balul elsült randevúkról, magadról, mint “nehéz esetről”. Volt a múltban nagy szerelem vagy csalódás? Ha volt, mesélnél róla? Hogy éled meg azt, mikor leszáll a rózsaszín köd? Mit jelent neked a szerelem? Humorral kezeled a szituációkat, de gondolom azért nem mindig olyan egyszerű, mint ahogy tűnik..

Háromszor voltam szerelmes. Iszonyatos fájdalmak közepette ért véget mindegyik, borzalmasan megégettem magam, de miután utoljára 1997-ben zúgtam bele plátóian az egyik egyetemi tanáromba, elmondhatjuk, hogy ez már régen volt. A sebek megmaradtak, de már jól vagyok. Valóban kicsit torz az énképem, bármennyire is szeretném magam reálisan és szigorúan látni, ez nem megy. Nem csak nekem, senkinek. Nehéz eset vagyok, egyre nehezebb és ez minden egyes randin kiütközik. A férfiak szeretnének találkozni a helyes, szórakoztató, életvidám Facebookos hírességgel, de csak engem kapnak cserébe, egy érdeklődő, hallgatag, verseket szavaló csodabogarat, aki még csak megőrülve sincs, hogy egyedülálló és egyáltalán nem kapcsolatfüggő. Kevés ember ismer, és kevés ember szeret, őket próbálom megbecsülni. Nyilván kicsit skizofrén helyzet ez a kettősség, hogy van egy énem az interneten és van a valóság és hogy a kettő majdnem ég és föld. Ez sokszor nekem is terhes és furcsa. Mindenkiben megvan a ki nem mondott elvárás, hogy legyél kis Viku, a káromkodós, pörgős dumagép. De ezek csak betűk, és aki a billentyűzet mögött van, az nem ilyen.

3. Több bejegyzésedben, Facebook posztodban olvashatunk szüleidről. Mesélnél kicsit a kapcsolatotokról, a családi életről?

Angliából visszatérve újfent a szüleimmel lakom, egyelőre örülnek nekem, de azért nem egészséges közel 37 évesen velük lenni. Édesanyámmal voltak irtózatosan nehéz éveink, de változik, változom, egyre jobb és jobb a kapcsolatunk. Rengeteget beszélgetünk, nevetünk, Fater pedig tényleg olyan, mint a blogban, karosszéria lakatos, hatalmas baráti körrel és életveszélyes dumával.

4. Mi az, ami inspirál, megihlet?

Az inspirál, ha látom, hogy nevetnek az emberek. Akkor én is örülök. Sok helyen elmondtam már, hogy a humor milyen nehéz műfaj. Egyre magasabbra teszem a lécet és próbálom átugrani minden nap. Ihlet meg bármi lehet. Mivel filozofikus alkat vagyok, merengő, elmélkedő, ezért egy falevelet is el tudok nézegetni órákon át és a végén verset írni róla. Számomra az egész létezés egy ihlet, egy csoda. Az, hogy itt vagyok, hogy itt van még másik 7 milliárd ember, a természet, az állatok, növények, vagy a tárgyak, az univerzum, a halál. Nekem minden egy olyan felfoghatatlan csoda, mint egy kisgyereknek. És valahol boldog vagyok, hogy a csodálkozásra és a játékra való gyermeki képességeim még megvannak és össze tudok folyni a mindenséggel.

5. Mesélnél a Tékasztorik című könyved születéséről, utórengéseiről?

A könyv gyorsan született és nem is tudom, mi van vele, mennyi fogyott. Egy helyen láttam, a Darshan udvarban, hogy ott egy icipici boltban árulják. De fogalmam sincs mennyi ment el belőle. Azt hiszem 300 darab készült. De ez blog. Blogként tekintem. Ha majd szeretnék könyvet írni, az kicsit más lesz.

6. Milyen írással kapcsolatos terveid vannak a jövőre nézve? Esetleg még egy könyv?

Most internetes oldalakra írok majd filmkritikákat és cikkeket, illetve ha bejön a biznisz, akkor nagyobb vállalatoknak blogolok majd. Egyelőre az írás tölti ki minden szabadidőmet, egész nap ezt csinálom, élvezem és fáraszt is természetesen, meg tudom, hogy ez nem normális. Egy ilyen korú nőnek, mint nekem, az lenne az evolúciós feladata, hogy gyerekeket neveljen és átadja magát az anyaságnak, nem pedig az ego és a karrierépítés. Lehet ezt csinálni ideig-óráig, de előbb-utóbb úgyis kibukik majd, hogy már megint a forgalommal szemben megyek. Írni kell, mert ez lüktet bennem, de nem akarom elhazudni magamnak, hogy ettől 100%-ig boldog vagyok, mert ez nem igaz.

7. Mesélnél a dumaszínházas élményeidről, munkádról? Milyen volt az ottani csapat? Ugyebár nem sok nő van jelen “ebben a világban”. Hogy fogadtak téged?

Edu ötlete volt, hogy nyomjuk az előadásokat és úgy fest bejött. November 15.-én leszünk megint. Jó érzés élőben is nevettetni, látni a blog olvasóit. Egyelőre nem gondolkodom ebben hosszú távon, aztán meglátjuk, mit hoz az élet. Jelenleg talán 1 nő van a Dumaszínházban, vagy 1 sem… Nem is tudom. Ez nem egy női műfaj, mint maga a humor. De ne kérdezd miért, mert még nem jöttem rá.

 8. A kezdetek.. Számomra ez egy kérdőjel. Hogyan kezdted írói munkásságod? Mi indította el benned ezt a lavinát, ami még ma is sodor magával?

A szorongás és a bezártság indította el. Hogy egyetem után foggal-körömmel kerestem munkát és soha nem találtam olyat, ami nekem, a képességemnek való lett volna. Dolgoztam gyorsétteremben, ruhaboltban, moziban, konyhán és tékában is. Egy kreatív, gondolkodó, viszonylag tehetséges embernek ez maga a pokol, ahonnan ki akar törni, de azt láttam, amit sajnos ma is. Koma-sógor alapon dől el minden. Hiába akartam az agyammal, az írással pénzt keresni, nem volt nevem, nem voltak kapcsolataim, írhattam bármilyen próbaanyagot vagy önéletrajzot, nem is válaszoltak. Egész pontosan 9 éve keresek olyan munkakört, amiben viszonylag elégedett lennék és most jött el az idő, hogy válogathatok, de csak a blog miatt. Ha nem kezdtem volna el írni, ha nem építek fel magamnak valamit, ha nincsenek az olvasók, akkor vagy a tékában vagyok még mindig, vagy a diliházban. És ez azért elég szomorú, mert rajtam kívül elég sokan nem tudják átverekedni magukat ezen a maffián, ezen a zárt világon, ami itt zajlik, és ettől hányingerem van.

9. Mit jelent neked az írás? Milyen érzéseket vált ki belőled egy-egy műved? Mi az, ami miatt érzed/tudod, hogy érdemes és jó csinálni?

Az írás: terápia. Olyan ember vagyok, aki elég őszintén és nyíltan vállalja, hogy nem teljesen komplett és hogy sokat volt beteg. Az írás olyan, mint másnak a drog, vagy az alkohol. Valamiféle fogódzkodó, játszótér, mankó, menekülés. Mivel teljesen aszimmetrikus az életem (nincs saját családom, magánéletem), ezért eltolódik az intellektus irányába a dolog, és kissé torz. Kerülök egy csomó intim helyzetet, randizom is meg nem is, szeretnék is pasit meg nem is, az írással viszont nincs kockázat és nincs vesztenivaló. Az megy. Azt tudom csinálni. Már gyerekkoromban is írtam, aztán ez végigkísért egészen a felnőtt koromig. Írok, mert máshoz nem értek, aztán ha már végképp megmolyosodott az agyam, akkor majd nem írok többet, és boldogan csorgatom a nyálam a gyogyóban. De addig nincs megállás. 60 éves koromra mindenképp szeretnék letenni valami maradandót a magyar irodalom súlyos tölgyfa asztalára, de ha valamiféle ars poeticát szeretnél hallani, akkor csak a Harcosok Klubjából tudnám idézni neked Tyler Durdent:

„Nem munkád vagy… És nem is a bankbetétedNem a kocsid vagy és nem a tárcád tartalma! Nem egy menő ruha vagy! Egy bohóckodó ganajkupac vagy a világban.”

Bihari Viki – a Kis Viku – számomra hatalmas meglepetést okozott. Blogját és Facebook bejegyzéseit követve kirajzolódott előttem egy kép. A blog szerzője egy életerős, mindenből viccet csináló, de mégsem komolytalan, locsi-fecsi, minden lében kanál nő volt a fejemben. Aki szigorú feltételeket szab, és hatalmas elvárásai vannak önmagával szemben, és mégis az egészből egy viccet csinál. Elvarázsolt és magával ragadott vidámsága. Majd elkezdtem olvasni a Bihari Verseket. Ekkor megjelent előttem az érző lélek, az aggódó nő, aki a lelke mélyén vágyakozik a szerelem és a változás után.

Volt egy képem. A Tékasztorik (mind a könyv és a blog) egy rajz, aminek éles tusvonalai kiemelik az embereket az unalmas hétköznapokból. A Bihari versek kiszínezték a képet. Kezdett teljessé válni a remekmű. Már voltak színek is. Igaz, bohókás kis rajz kerekedett belőle, de azt hittem, hogy már nem lehet fokozni. Ekkor jött az interjú. Megtudtam, hogy Viki mennyire összetett. Nagyon sok nehézségen ment keresztül, és ez keményítette meg. Elképesztően sokoldalú, hurrikán-szerű energiái vannak (még ha nem is vallja be). Emellett pedig már az is örömmel töltött el, hogy ennyire kedves, segítőkész és barátságos volt velem. Szeretnék neki köszönetet mondani, amiért mutatott magából egy darabot. Egy darabot nekünk, mindnyájunknak és ez által többek lehetünk.

bihariviki

Bihari Viktória

Bihari Viktória – Az én Bakancslistám

Nézni ezer tájat, elsuhanó rétet,
Zivatarban ázni, hogy átjárjon az élet,
Gyermekarcba bújni, csiklandón nevetve,
Rongybabát dobálni, ördögöt feledve.
Bejárni a Földet és mindent megenni,
Naplemente közben a semmin elmerengni,
Elégni egy karban, elveszni egy csókban,
Meztelen rohanni a friss, ropogós hóban.
Forrásvizet adni öreg nénikéknek,
Hajnalban riadni, hogy szól a madárének,
Zenét és fényeket hallani meg látni,
Hamis magyar nótát az éjbe kiabálni,
Morzsolni a földet a két tenyerembe,
Halhatatlant írni egy nagy szerelembe.
Azt hinni, hogy jó lesz, és mindenki kedves,
Nem néznek bolondnak, az sem, aki megles,
Hátam mögött jó szó, és dicséret árad,
Aki reám gondol, nem járja át bánat.
Megváltást kérni és megbocsátást adni,
Minden nap egy jó szót valahonnan kapni,
Terheket levenni azoknak válláról,
Kik nem kaptak eleget Isten oltalmából.
Nagy, nyitott szívvel és erős karokkal
Cipelni és adni százezer marokkal,
Üveggyöngy könnyeket a felhőkre dobni,
Pár boldog percet a szívekbe lopni.
Élni és érezni lélekkel és testtel,
Hangtalan meghalni egy esős, szombat reggel.

Köszönöm Vikinek a válaszokat és azt a Lendületet, amit magával hozott!

Blog

Bihari versek

Szerző:

Rose
"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/