Bármennyire is tiltakoztam, ősz lett. Ráadásul már a vénasszonyok nyara is elmúlt, így kénytelen vagyok beletörődni, hogy még sok hideg napot kell átvészelnem mire újra nyár lesz. Bár jelenleg egy tavaszban is kiegyeznék. Sosem rajongtam az őszért, esős, latyakos, sötét és szomorú. A színes falevelek és a sült gesztenye némileg javítanak a helyzeten ugyan, de más szépet nehéz találnom benne.
Azonban még én szenvedek a nyár hiányától, másokat megihlet az ősz, például a zeneszerzőket. Az őszi dalok szépek, ezt elismerem, és bevackolódva a meleg szobába egy forró teával, ezeket a dalokat hallgatva, majdnem úgy érzem, nem is olyan ronda ez az ősz…de csak majdnem.
Szóval még a jó időre várunk, összegyűjtöttem Nektek néhány igazán szép őszi számot. A nyárnak pedig üzenem, hogy siess vissza, várlak!
1) Ezt a dalt még általános iskolás koromban hallottam először, az akkori zenecsatorna sokat játszotta, és nem voltam ugyan nagy Green Day rajongó, igaz a 12-13 éves korom zenei ízlésem inkább nem firtatnám, de ez a szám elsőre megfogott. Habár a szövegét még nem annyira értettem, de a címe az már tetszett, akkor is az ugrott be, hogy engem inkább február végén kellene felébreszteni.
2) Gyerekkoromban egyik kedvenc játékom a lemezjátszó volt. Nagyszüleimnél mindig kértem, szedjék elő nekem, én pedig lelkesen pakolgattam a bakeliteket. Koncz Zsuzsa lemezek is lapultak a gyűjteményben, számomra megnyugtató, olyan anyukás volt a hangja. Külön szimpátiára adott okot, hogy ugyanaz a nevünk, szerettem, ha valaki az enyémmel megegyező keresztnéven volt híres, olyankor úgy éreztem, de jó, hogy így hívnak. Ezt a dalt nem tudom, akkoriban hallottam-e, de így is, úgy is nagyon szép.
3) Ákost hallgatni egy külön lelkiállapot számomra. Emlékszem, gimiben egyik barátnőmmel elég volt egymással közölni, Ákost hallgatunk éppen, és már tudtuk, hogy érzi magát a másik. Nagyon szeretem a hangját, és sokszor sírtam a dalait hallgatva, mert olykor jól esik kisírni magamból mindent, utána mintha több kiló súlytól szabadultam volna meg. A sírás megtisztít, Ákos pedig tud olyan dalokat írni, amelyektől folyik a könnyem.
4) Amikor épp a feketében járó rock korszakom éltem, mert ilyenem is volt, úgy 13-14 évesen, akkor menő volt Guns N’ Roses-t hallgatni, bár igazából két számot ismertem és szerettem is tőlük úgy igazán, az egyik egyértelműen a Paradise City volt, a másik pedig a November Rain. Bár nem konkrétan az őszről szól, de őszi borongós estékhez kellően szomorú a hangulata, és nem mellesleg nagyon szép is.
5) Szeretem a megzenésített verseket, bár az átdolgozásokat mindig kétkedve fogadom, nem rontják-e el az eredetit, nem tűnik-e majd úgy, hogy gúnyt űznek egy szép műből. Azonban ahogy a Red Bull Pilvaker keretein belül a Halott Pénz, Fluor és Deego megelevenítették és átdolgozták Petőfi Sándor Szeptember végén című alkotását, az szerintem nagyszerű lett. Nem tudom Petőfi mit szólna, az eredetitől igencsak elszakadó szöveget hallva, de nekem tetszik így is.
6) Ha már megzenésített verseknél tartunk, akkor a Kávészünet című zenekart mindenképp megemlíteném, akiket nagyon szeretek. Ők megtartják az eredeti szöveget, adnak neki egy kellemes zenei aláfestést és életre keltik a sorokat. Így tettek Ady Endre Párisban járt az ősz című alkotásával is, és csodaszép lett. Nem is ragozom tovább, inkább hallgassátok meg.
7) A végére egy szomorú dalt hagytam, melyet nemrég hallottam először. Azóta ahányszor meghallom, megríkat. Csodaszép. Ha pedig a történetét is ismerjük, még szomorúbb lesz, ugyanis Paolo Nutini akkor írta ezt a számot, mikor meghalt a nagypapája. Egyszerűen gyönyörű. “My little fish don’t cry.”
Nekem ezek a kedvenc őszi dalaim, legszívesebben ki sem tenném a lábam a lakásból, még nem lesz újra meleg, addig pedig hallgatnám ezeket, nézném az esőt az ablakból, és majdnem elhinném, szép az ősz. Na jó, talán szép, bentről, a meleg szobából.
