Egyedül sosem könnyű, ezért folyamatosan azon törjük magunkat, hogy megtaláljuk azt a személyt, aki beleillik az életünkbe. Passzol, akár egy puzzledarab és mindent könnyebbé tesz. Miután megtaláltuk ezt a személy, és kialakul minden, ami ki kell, jöhet a következő fázis. Az egyesülés.
Ez alatt természetesen az összeköltözést értem, hiszen az az egyik legnagyobb lépés. Pontosan a házasság előtti fázis, amikor minden kiderül. A kapcsolat egy hatalmas, mindent eldöntő teszten megy keresztül. Én és ő épp most vetettük bele magunkat ebbe. Beleugrottunk a közös életbe, mert kezdett unalmassá válni a “Holnap találkozunk?” című kérdés. Megvitatás nélkül ösztönösen döntöttünk úgy, hogy együtt kell élnünk. Alig vártam, hogy a saját, közös bögréinket kellejen mosogatnom. Kuckót akartunk, amit ha bérlünk is de igzán a sajátunknak érezhessünk. Mikor a döntést cselekvés követte, szemernyit sem aggódtam, hiszz tudtam, hogy ő meg én remek úton haladunk. A berendezkedést követően kényszert éreztem, hogy a csupasz falakat kezelésbe vegyem. Mindenütt a közö fotóink díszelegtek már az első héten. Imádtam az érzést, amikor rájuk pillantottam. Láttam, hogy az a pillanat, amit akkor elkaptunk csak egy csepp a tengerben, hiszen most kezdődik a boldogan élünk, míg meg nem halunk című fejezet. A közös élet építgetése.
“Mindegy, hogy hol is van az otthon, egy biztos: ott, ahol a szeretet van.” Belső Nóra
Imádom az érzést, mikor azt várom, hogy ő hazaérjen. Szeretem a ruháinkat teregetni és a zoknijait párosítani. Melegséggel tölt el mikor kapom az üzeneteket, hogy siessek haza. Pontosan ez kellett az életembe, a közös élet létrehozása. Egy pillanat alatt kiderült, hogy összetartozunk.
Család vagyunk. Ő, én és a négylábú kolléga. Most már tudom és érzem, hogy nem csak ott vagyok otthon, ahol felnőttem és édesapám kávéját iatom. Ott vagyok otthon, ahol igazán önmagam lehetek.
Kiemelt kép: www.pinterest.com