Otthonok

Otthonok

Egyedül sosem könnyű, ezért folyamatosan azon törjük magunkat, hogy megtaláljuk azt a személyt, aki beleillik az életünkbe. Passzol, akár egy puzzledarab és mindent könnyebbé tesz. Miután megtaláltuk ezt a személy, és kialakul minden, ami ki kell, jöhet a következő fázis. Az egyesülés.

Ez alatt természetesen az összeköltözést értem, hiszen az az egyik legnagyobb lépés. Pontosan a házasság előtti fázis, amikor minden kiderül. A kapcsolat egy hatalmas, mindent eldöntő teszten megy keresztül. Én és ő épp most vetettük bele magunkat ebbe. Beleugrottunk a közös életbe, mert kezdett unalmassá válni a “Holnap találkozunk?” című kérdés. Megvitatás nélkül ösztönösen döntöttünk úgy, hogy együtt kell élnünk. Alig vártam, hogy a saját, közös bögréinket kellejen mosogatnom. Kuckót akartunk, amit ha bérlünk is de igzán a sajátunknak érezhessünk. Mikor a döntést cselekvés követte, szemernyit sem aggódtam, hiszz tudtam, hogy ő meg én remek úton haladunk. A berendezkedést követően kényszert éreztem, hogy a csupasz falakat kezelésbe vegyem. Mindenütt a közö fotóink díszelegtek már az első héten. Imádtam az érzést, amikor rájuk pillantottam. Láttam, hogy az a pillanat, amit akkor elkaptunk csak egy csepp a tengerben, hiszen most kezdődik a boldogan élünk, míg meg nem halunk című fejezet. A közös élet építgetése.

“Mindegy, hogy hol is van az otthon, egy biztos: ott, ahol a szeretet van.” Belső Nóra

 

Imádom az érzést, mikor azt várom, hogy ő hazaérjen. Szeretem a ruháinkat teregetni és a zoknijait párosítani. Melegséggel tölt el mikor kapom az üzeneteket, hogy siessek haza. Pontosan ez kellett az életembe, a közös élet létrehozása. Egy pillanat alatt kiderült, hogy összetartozunk.

Család vagyunk. Ő, én és a négylábú kolléga. Most már tudom és érzem, hogy nem csak ott vagyok otthon, ahol felnőttem és édesapám kávéját iatom. Ott vagyok otthon, ahol igazán önmagam lehetek. 

Kiemelt kép: www.pinterest.com

Szerző:

Mindig is szerettem írni, de jó pár évig nem foglalkoztam ezzel a hobbival, mivel nem gondoltam úgy, hogy bárkit is érdekelnének a gondolataim. Aztán jött a Lendület Magazin. Először csak egy novellámat jelentették meg, aztán hirtelen azon kaptam magam, hogy szerkesztő lettem és egy zseniális csapat tagja vagyok, akiknek köszönhetően egy régi szenvedély újra lángra kapott. Azóta is igyekszem olyan dolgokról írni, amik mindennaposak és hasznosak, de egyik legfőbb motivációm, hogy olykor kiöntsem a lelkem.