A birodalmi kalóz – ajánló Izolde Johannsen regényéhez

A birodalmi kalóz – ajánló Izolde Johannsen regényéhez

Ma az Izolde Johannsen művésznéven alkotó, Dénesi Ildikó munkásságával ismerkedhettek meg. Az írónő tagja a TRT-nek, teljes nevén a történelmiregény-írók társaságának, valamint a TITHMHE-nek, vagyis a TIT Hajózástörténeti, -Modellező és Hagyományőrző Egyesületnek. Ezek után nem meglepetés, hogy Izolde többségében történelmi témájú, valós történeteket írt és ír, sőt a második világháborús német haditengerészet a kutatási területe, amely témával egyedül ő foglalkozik a magyar történelmiregény írók közül.

Izolde nevével én személy szerint akkor találkoztam először, amikor a Száznevű Város antológiát lapozgattam és megnéztem a szerzők névsorát. Igaz, ez egy fantasy kötet és a fantasy a szívem csücske, legalább is az egyik, így amikor lehetőség adódott, hogy szerkesztőségünkből valaki interjút készíthet az írónővel, én rögtön jelentkeztem. Az interjút jövő héten olvashatjátok majd, ma a szerző A birodalmi kalóz című, tavaly megjelent regényéről mesélnék egy keveset.

A regény az Admiral Graf Spee portyázását, pusztulását és az Altmark történetét mutatja be. Ez a történet első olyan feldolgozása, amely a zsebcsatahajó és ellátóhajója egymással összefüggő történetét nem külön-külön, hanem együtt, egymásra tekintettel mutatja be.

Be kell vallanom, kicsit tartottam a regénytől, mert nem vagyok egy történelem mogul, olvasás közben az járt a fejemben, hogy édesapámnak biztos jobban feküdne, mert sokkal több háttérismerettel rendelkezik, mint én. Emiatt az első pár fejezet során csak kapkodtam a fejem, túl sok volt az adat, főleg hogy a kezdés in medias res, pont azt a jelenetet mutatja be, amely mindent eldöntött a hajó és legénysége sorsát illetően.

Ám miután már a főbb szereplők bemutatásra kerültek és megismerkedtem a történetükkel, a személyiségükkel, a motivációjukkal, már közelebb éreztem magamhoz őket. Kedvencem Paul Ascher lett, aki zsidó származása miatt keveréknek, sőt korcsnak érezte magát, holott a Admiral Graf Spee harmadik legfontosabb embere volt és szárnya alá vette a tragikus sorsú Matthias Plütz matrózt is, aki még csak egy siheder volt, amikor a hajó fedélzetére lépett. Ebből is látszódik, hogy a nagy tragédia hátterében rengeteg egyéni gyötrelem és sors állt, amelyeket az írónő életrajzi pontossággal elénk is tár.

A történet jól fel van építve, a fejezetek mindig úgy értek véget, hogy várjuk a következőt és miután sikerült felvennem a történet fonalát, teljesen bevonódtam. Bár egy dokumentumregényről van szó – amely az elején még zavart, időközben megszoktam a stílusát -, akadtak részek, ahol már azt éreztem, a stílus vetekedik egy jól megírt drámáéval, főleg a szomorú fordulatot követően, amikor már a kalandos portyázásokat felváltotta a politika és a diplomácia terepén zajló küzdelem. A regény végére már együtt éreztem és együtt sírtam a szereplőkkel.

Borzasztó robbanás rázta meg a hajótestet, mintha egy víz alatti vulkánkitörés szakítaná ketté. A rettentő látvány letaglózta valamennyiüket. Az otthonukat jelentette négy hónapon át, az életüket bízták rá. A veszteség, mely ebben a könyörtelen percben érte őket, valóságos, fizikai fájdalmat okozott számukra. Mintha a családjukat vesztenék el egyetlen pillanat alatt. A hadihajó pusztulásában volt valami szívfacsaróan grandiózus. Harcban kellett volna odavesznie, vértől és olajtól borítottan, a haza oltárára felszögezve, nem itt és nem így. (282.o.)

Tisztelem az olyan embereket, akik rengeteg energiát és kutatómunkát fektetnek egy alkotásba, így nem tudok nem elfogultan írni még úgysem, hogy a történelmi, főleg a háborús történetek nem illenek az én világomba. Alapos és kidolgozott történetet olvashattam, az írónő rengeteg karaktert mozgatott és elevenített meg. Különösen tetszett, hogy végre nem utálatos és náci németekkel ismerkedhettem meg, ahogy a hollywoodi filmek és a történelemkönyvek többsége bemutatja a világháborúban harcoló németeket. Ők sem voltak mind fanatikusok és ők sem élvezték, hogy háborúra került a sor. Nem németeket, hanem gerinces és elveikhez hű embereket, apákat és férfiakat láttam csupán. Szeretek az előítéletek mögé látni.

Ez A birodalom tengeri bástyái sorozat első kötete, ha tetszik az ajánló és netán a könyvet is elolvastátok, van egy jó hírem, a második és a harmadik rész is már megjelent nyomtatásban, a Gránátok a becsületéért, amely a Bismarck történetét meséli el hitelesen és a Kalandor a tengeren, amelyben az Admiral Scheer páncéloshajó legénységét ismerhetjük meg közelebbről.

Bár A birodalmi kalóz 2016-ban jelent meg az Underground Kiadó gondozásában, magánkiadós keretek között, a kézirat jelenleg elbíráláson van egy neves német történelmi kiadónál. Tehát, ha minden sikeresen megy, hamarosan elkezdi külföldi pályafutását is a könyv. Drukkolok az írónőnek, remélem, elnyeri a kiadó tetszését is ez a monumentális regény.

Ezen kívül tucatnál is több regény jelent meg az írónő tollából, tehát ha nekiveselkedtek, a világhálón Izolde több történetére is rátalálhattok, amelyeket főként a történelem szerelmeseinek ajánlanék.

Íme egy kis segítség:

moly

facebook

blog

 

Szólj hozzánk!