“A boldogság csak egy állapot, ami múlandó.” – interjú Péterbencze Ákossal

“A boldogság csak egy állapot, ami múlandó.” – interjú Péterbencze Ákossal

Múlthéten egy újabb tehetséget mutattam be Nektek Péterbencze Ákos személyében. A mai napra pedig a vele készített interjút hozom, amiben kicsit jobban megismerhetitek.

Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?
Tizennégy éves koromban kezdtem el verseket írni, amely aztán különféle formában ágazott szét. Hét évig blogoltam filmekről, sorozatokról, könyvekről, és úgy két évvel ezelőtt fordultam komolyabban a prózaírás felé. Szóval az írás valamilyen módon mindig jelen van/volt az életemben, és azt hiszem, ez nem véletlen.

Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra?
Kreativitást, kihívást, elkötelezett munkát, önvizsgálatot, terápiát… és még felsorolhatnék hatvanhárom klisét, amit ilyenkor mondani szokás. De írni, olvasni és alkotni király dolog, még akkor is, ha manapság úgy tűnik, bárki képes varázsütésre tucatfantasy-szerzővé avanzsálni, valójában jó íróvá borzasztó nehéz válni.

Mi az, amit adni tudsz az embereknek, azáltal amit csinálsz?
Szórakoztatást és (remélem) annál egy kicsit többet. Nem puffogtatok hatalmas életigazságokat, mint valami Tolna megyei-Coelho, inkább azt mondanám, gondolatokat és érzelmeket szabadítok fel, amelyek továbbiakat generálnak. És, ha ez nem is működhet mindenkinél, a szórakoztatás továbbra is ott van.

Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz? Ha van kedvenc idézeted, oszd meg velünk!
Ha Magyarországról kell választanom, akkor egyértelműen Bödőcs Tibi az abszolút favoritom. A legjobb, legkreatívabb magyar stand up-os, aki ragaszkodik a saját elveihez, elképzeléseihez, és nem azért ír például könyvet, mert “celebként” könnyű eladni bármilyen szart.
Akire meg felnézek az Nic Pizzolatto, a True Detective készítője és írója, a világ legjobb rákos behajtójának és naiv prostijának kálváriáját bemutató regény, a Galveston szerzője. A kedvenc idézet is tőle jön mindjárt, de harmadiknak előtte még ideteszem Irvine Welsht, avagy a skót munkásosztályból és a heroin függőségből kinőtt zsenit, aki valószínűleg a legtrágárabb, egyben leglendületesebb szerző, akit olvastam.

„Egyes élményeket nem élhetünk túl, és utánuk nem létezünk teljesen, még ha nem is sikerült meghalnunk…”

Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta ezzel foglalkozol?
Tekintve, hogy az áttörésre még várni kell, kiadatlan és ismeretlen szerzőként, azt mondanám, a kitartásomra. Arra, hogy tanulni akarok újabb és újabb technikákat, fejleszteni, csiszolni a stílusomat, csak olyan műveket adni ki a kezem közül, amiket arra teljesen alkalmasnak tartok. Bár, ahogy Stephen King mondta, egy író minden nap át tudná írni bármelyik szövegét, és sosem lehet befejezni egy történetet, csak abbahagyni.

Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?
Ez változó, de azt mondanám, hogy a különféle hátterű emberek, akikkel találkozom és a történeteik. Belőlük mindig nagyszerű tulajdonságokat, háttér sztorikat meg ihletet lehet meríteni egy-egy karakter felépítéséhez, megalkotásához. De sokszor egyszerűen csak elgondolkodtató az életük és annak története.

Mi az, ami boldoggá tesz?
A boldogság csak egy állapot, ami múlandó. Nem igazan üldözöm, mert úgyis csak akkor jön, amikor akar. Ha sikerül befejeznem egy történetet – legyen az novella, kisregény vagy bármi -, az egy pillanatnyi boldogsággal tölt el. Emellett azt mondanám, hogyha a barátaimat sikerül egy lépéssel közelebb vinnem a céljaikhoz, akkor az engem is feldob, és igen, mondhatom, hogy boldoggá tesz.

Mik a további céljaid ezen a téren?
Kisregény, regény, novelláskötet, vagyis természetesen az, hogy  meg tudjak élni az írásból. Hosszú távon pedig, hogy angolra is lefordítsák az írásaimat, és ez által nemzetközileg is elérjek az olvasókhoz. Hosszú út lesz.

Ha úgy érzed, hogy még van olyan, amit szívesen megosztanál velünk most azt is megteheted!
Jelenleg egy kisregényen dolgozom, amely egy harmincéves magyar srácról szól, aki Londonba szökött a húszas évei elején, mert a szülővárosában hatalmas szerencsejáték adósságot halmozott fel. Tíz év után hazatér, hogy szembenézzen azokkal, akiket hátrahagyott.

Köszönöm az interjút, a lehetőséget, hogy megjelenhetek nálatok!

Ne felejtesetek el ránézni Ákos honlapjára és/vagy Facebook oldalára.

Szerző:

„Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az ember, aki nem olvas, csak egyet.” /George R. R. Martin/ Ez az idézet tökéletesen tükröz, hiszen imádok olvasni és elveszni a könyvek adta csodálatos világokba.