A bükki hegytető

A bükki hegytető

Felmennék én újra a bükki hegytetőre,
S leülnék én ott egy kicsiny szikla kőre.
Órák hosszát üldögélnék, s a tájat csodálnám,
S fájdalmaimat a semmibe mondanám.
Fényképezőgépem lenne csak én velem,
Hogy az legyen ott nékem, a második szemem.
Jönne velem Márta, de nem engedem neki,
S bánatában fejét azonnal leszegi.
Bánkódni nem hagyom, hagyok ott egy macit,
S, hogy utamat elkezdjem, hívatok egy taxit.
Tanulás helyett csodálom a tájat,
Hisz a sok-sok házi talán, holnapig még várhat.
Bejártam a hegyet, s keresem a jegyem,
Hogy haza menjek végre, hisz alvásra áll szemem.
Fejem alatt párna, párna alatt könyvek,
Szememben meg holnap ott lesznek a könnyek.
Türelemre intem magam, s az alvást választom,
A tanulni valót meg, másnapra halasztom.
Eljött a másnap, ebédig elbújtam,
A felelést mára sikerrel megúsztam.

 

Írta: Krajnyák Richárd

 

kiemelt kép: mindenamieger

Szerző:

Vendégszerkesztő
Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás