Felmennék én újra a bükki hegytetőre,
S leülnék én ott egy kicsiny szikla kőre.
Órák hosszát üldögélnék, s a tájat csodálnám,
S fájdalmaimat a semmibe mondanám.
Fényképezőgépem lenne csak én velem,
Hogy az legyen ott nékem, a második szemem.
Jönne velem Márta, de nem engedem neki,
S bánatában fejét azonnal leszegi.
Bánkódni nem hagyom, hagyok ott egy macit,
S, hogy utamat elkezdjem, hívatok egy taxit.
Tanulás helyett csodálom a tájat,
Hisz a sok-sok házi talán, holnapig még várhat.
Bejártam a hegyet, s keresem a jegyem,
Hogy haza menjek végre, hisz alvásra áll szemem.
Fejem alatt párna, párna alatt könyvek,
Szememben meg holnap ott lesznek a könnyek.
Türelemre intem magam, s az alvást választom,
A tanulni valót meg, másnapra halasztom.
Eljött a másnap, ebédig elbújtam,
A felelést mára sikerrel megúsztam.
Írta: Krajnyák Richárd
kiemelt kép: mindenamieger
