A célom az, hogy jól nézzen ki a kép-interjú Szalmás Lucával

A célom az, hogy jól nézzen ki a kép-interjú Szalmás Lucával

Két héttel ezelőtt megpróbáltam szavakba önteni Luca munkásságát, aztán beláttam, hogy lehetetlenre vállalkoztam. Mert a fotói magáért beszélnek. Felesleges bármit is mondanom róluk. Az azonban talán még a képeknél is érdekesebb, hogy maga az alkotó mit gondol a munkáiról. Szalmás Lucával beszélgettem. 

Hogyan kezdtél el foglalkozni a fotózással? Mikor készítetted az első képed?

Valamikor általános iskolában, 13 éves korom körül kezdtem. Akkor már egy ideje volt digitális gépünk, de addig nem adták a kezembe. Elég kezdetleges dolgokat fényképeztem. Ki nem találnátok, de a virágoktól kezdve gyümölcsökön át mindent. Volt, hogy az udvaron ültem, és fűszálakat festettem körömlakkal, hogy azt is lefényképezzem… Természetesen a „fekete-fehérben sokkal művészibb” korszak sem maradt ki. Aztán elkezdtem magam fotózni, mert ugyebár épp kéznél voltam, azóta pedig az emberek váltak a fő vonallá.

10815815_753390564709558_1725175963_n

https://www.facebook.com/lucaszalmas.photo?fref=ts

 

Gyönyörű és rettentő érdekes portréfotókat láthatunk az oldaladon. Miért szereted ezt a műfajt?

A fő indok még engem is meglep néha. Azért szeretem jobban a portrékat, mert szeretem kiretusálni őket. Valószínűleg nem erre számítottatok.
Nagyon sokszor jönnek úgy hozzám emberek, hogy kifejezetten kérik ennek-annak a retusálását. Ez persze egy kicsit elszomorít, mert látni rajtuk, hogy félnek attól, amit látnak majd a képen. Ilyenkor mindig azt mondom, hogy ha az én kezem közé kerül, ne aggódjon, mert megoldom. Amikor kezelésbe veszek egy képet, az első, hogy a bőrhibákat eltűntetem, aztán javítok picit az árnyékokon, esetleg egy-egy kényesebb részen. Ez eléggé leköt, élvezem, hogy játszhatok, szépítgethetek. Olyan, mint amikor kisebb korunkban a sminkelős babát kipingáltuk.
A második ok, amiért szeretem a portrékat, az az emberek reakciója – főleg azoké, akik a képen vannak. Többségben ledöbbennek, mert nincs ott az a nagy pattanás, mert csillog a szemük, mert szép a szájuk, és minden, amit el tudnak képzelni. Egy lány egyszer azt mondta, hogy nem hitte, hogy valaha így fogja látni magát. Mindenkinek kell egy kis önbizalomturbó.

Tanultad a fotózást valahol, vagy magadtól sajátítottad el a szükséges elméleti, gyakorlati ismereteket?

Nem tanultam. Mivel elég gyenge technikával kezdtem, és elég sokáig így is maradt, fel kellett találnom magam, ezért nagyon sok dologra magamtól jöttem rá. Előfordult, hogy ismerőseimtől megtudtam egy-egy technikát, de nem volt jellemző. Inkább saját bénázással tapasztaltam, tapostam magamnak az utat.

Mi a célod egy-egy kép elkészülésénél? Mit szeretnél elmondani vagy megmutatni az embereknek?

Tartottam tőle, hogy valaki egyszer felteszi ezt a kérdést. A célom az, hogy jól nézzen ki a kép. Feketén-fehéren ennyi. Nem szoktam mélyen átgondolni, nem kreálok mögé történetet, jelentést, csak csináljuk, és lesz, ami lesz. Persze célként mindenképpen el lehet mondani, hogy amikor másokat fotózok, akkor mindent megteszek azért, hogy maguknak tetsszenek.

10814308_753390421376239_396925444_n

https://www.facebook.com/lucaszalmas.photo?fref=ts

 

Van kedvenc képed, vagy fotósorozatod?

Van egy pár kép, aminek a készítésekor iszonyatosan jól szórakoztam, azok számára egy külön kis zug van a szívemben, mert maga az élmény, amit azokkal az emberekkel átéltem, verhetetlen. Ezeket leszámítva mindig az aktuális sorozat a kedvencem. Amikor elkészül egy sorozat, és lerakom az egeret, mindig bennem van, hogy befejeztem, megcsináltam, jó lett, és ez egy időre nagyon feldob.

Mi alapján választod ki az alanyaidat, a kép témáját és a hátteret?

Majdnem mindig az alanyból indulok ki. Szimplán az alapján, hogy látok-e benne potenciált. Általában a személyiségéhez igazítom a képek hangulatát, a sminket, témát, de előfordul, hogy elképzelek valami mást, ami az arcához illene, és azt is kipróbáljuk. Olykor egészen jelmezes party hangulatba fordul a fotózás.

 Ki vagy mi inspirál egy nehezebb napon?

A zene. Az egyik legritkább jelenség engem fülhallgató nélkül látni az utcán. A zene mellett pedig az, hogy mindig van tovább, the show must go on. Így vagy úgy, de lesz valahogy.

Mit csinálsz akkor, ha nem fényképezel?

Ha én azt tudnám..
Nem lenne túlzás kijelentenem, hogy az egyik leglustább ember vagyok, akit valaha ismertem.
Az időm nagy részében filozofálok, ami nem tűnik túl értékes hobbinak, de mostanában ezt élvezem a legjobban.

 Mi lenne az a három szó, amivel jellemeznéd magad?

temperamentumos, szabad, őszinte

Mennyi időt szoktál tölteni a fotózással?

Ha a fotózással két óra alatt megvagyunk, az elképesztő. Általában 4 óra az az idő, ami alatt már történnek igazán jó dolgok, de olyan is megesik, hogy 7-8 óráig elhúzódik. Személy szerint ilyenkor nem nagyon érzékelem az időt.
Az utómunkák már keményebbek. Egy-egy képen nagyjából 1,5 órát dolgozom. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy folyamatosan kattintok ide-oda, hanem nagyon sokat nézem őket, hogy mi hol nem stimmel, mit kellene alakítani, stb. Szóval egy sorozat összesen kb. 15 órát emészt fel alsó hangon. Arról nem is szólva, hogy nagyon sok kép ki sem kerül, mert végül nem vagyok velük elégedett.
Mostanában a szokásosnál többet fotóztam, mert az elmúlt egy évben az egyetem miatt kicsit félretettem a dolgot, és úgy éreztem, hogy fel kell frissítenem a portfólióm és a tudásom. De általában változó, hogy mennyit foglalkozom vele, ihlet és idő kérdése az egész.

10815833_753390954709519_1105560053_n

https://www.facebook.com/lucaszalmas.photo?fref=ts

 

Szerző:

Csendből vagyok és átbeszélgetett éjszakákból. Sok-sok szeretetből, és még több bizalomból. Néha azért önbizalomhiány és félelem barátaim is felbukkannak, de törekszem rá, hogy egy általam irányított diktatúrában éljünk. Nem mindig sikerül persze, de hát van nekem élénk fantáziám, fehér papírom, na meg tintával teli tollam. Ezért írok ide is. Magamról, rólunk, nektek, hozzátok. Néha talán sok banális okfejtést, de mindig csak azt, amit a szívem mondani szeretne. A világon keresztül próbálom megérteni önmagamat, de néha elkap egy gyorsan jövő orkán. Azért persze mindig újra megpróbálom, hiszen ez tesz igazán boldoggá.