A csodák földje egy csodás lány szemén át- interjú

A csodák földje egy csodás lány szemén át- interjú

Múlt héten már bemutattuk nektek Norina blogját itt, most pedig megismerhetitek őt magát egy interjú segítségével. Bár aki a blogjára téved, azonnal tudja, milyen ő, mennyire is szereti az életet, az utazást a családot és a szép helyeket.

Bevallom, nekem gyengém az utazás. Mint egy gyerek, óriási szemeket tudok mereszteni még azokra a helyekre is, amiket már milliószor láttam. És…nos… jó érzés, hogy ezzel nem csak én vagyok így…1479554_434545733335062_890156528_n

1.Ha néhány szóban jellemezni kellene a blogodat, mi lenne az?

Egy személyes napló, ami a bennem zajló érzéseket közvetíti.

2.Miért kezdted el írni a blogot?

Hogy miért írok blogot? Jó kérdés. Eleinte talán a poén kedvéért. Később már hozzám nőtt annyira, hogy nem tudtam abbahagyni. Az már nagyon régen volt. Immáron lassan 4 esztendeje.

3.Milyen volt nyilvánossá tenni? Hogyan éreztél ezzel kapcsolatban?

A nyilvánosság félelemmel tölt el. Hiszen bárki belém láthat, bárki olvashatja az olykor túl őszinte gondolatim is. Ugyanakkor az életünk ezerféle módon kerül úgymond a nyilvánosság elé. Például a közösségi oldalakon való igen erős aktivitásunk, a fényképmegosztók elterjedése, a tv-ben való szereplés. Hiszen szinte bármilyen célallal szerepelhetünk. Manapság már könnyen elérhetőek vagyunk. Rengeteg módon terjed rólunk az információ. Sokszor ugye szájról-szájra. Még nem ment ki a divatból a pletyka. – Szerencsére. – És ha már ez így van, akkor inkább tőlem tudjanak meg rólam dolgokat akár idegenek, mint fél információkból. Hiszen az egyetlen, aki a valós dolgokkal tisztában van mindig önmagunk. (Néha persze az éremnek két oldala van. De ez már egy másik történet.)

4.Hová utaztál életedben először?

Életemben először szerintem a Balatonra utaztam. Egyszerűen IMÁDOM! És nem csak turistaként. A második otthonomnak tekintem. Ebből adódóan imádom a tavakat, a folyókat, az óceánokat, a tengereket. Egész kicsi koromtól rengeteget utazok. Ezernyi élmény van a hátam mögött és bízom benne, hogy előttem is.

5.Hogyan kötöttél ki most Ausztriában?

Ausztriában már voltam 4 hónapot, az előző télen. Mert a munkanélküliségbe beleunván, éltem egy lehetőséggel. Most pedig a magányba untam bele. Hiszek a szerelem erejében, de valamiért elkerül. Tudom, hogy nem futhatok magam elől, éppen ezért változásra vágytam, új élmények megszerzésére. Önmagam erősítése a célom és erre Ausztria kiváló hely. Sosem tagadtam, hogy nehéz itt, annak ellenérem mennyi pozitív dolog is ért. Mindenből tanul az ember. Talán a fő célja az utazásomnak, az ismerkedés helyszínekkel, emberekkel. A különböző világok, személyek sokat taníthatnak egymásnak, akaratlanul is. Engem mindig is motivált, hogy minél többet láthassak személyesen is. Nem akartam megragadni a virtuális világban.

6.Hogyan viseled a családod hiányát? Mik a tippeid a ,,túlélsre2 ilyen téren?

Család hiánya, mindenkinek máshogy jelenik meg. Más, ha szülőként vagyunk itt és teljesen más ha úgymond gyerekként. Nincs erre recept sem, orvosság. Maximum az tud segíteni, ha arra gondolunk, ami a célunk. Motiváció a legfontosabb. Ha az megvan és kellőképpen erős, akkor kibírjuk. Igénytől függ egyébként. Lehet erős a kötelék akkor is, ha évente egyszer találkozunk. Bár ezzel én nem értek egyet. Szerintem kevés, mert akkor alakulnak az érzelmek amikor együtt vagyunk. A távolság megerősít vagy éppen elgyengíti a szálakat, hiszen, ha hazatérünk pótoljuk az elmaradásainkat és minden visszatér a régi kerékvágásba, de az is előfordulhat, hogy azt vesszük észre kimaradunk mindenből és csak elmesélve hallunk történeteket, amiknek mi is a részesei lehettünk volna. Nem lehet kijelenti általánosságban, hogy mi a helyes. Igyekezni mindenből kihozni a lehető legtöbbet.

7.Mi volt a legszebb táj, ahol életedben jártál?

 Írország, és Észak-Írország!!!! Egy hónapot lehettem ott. Életem legfantasztikusabb hónapját. Gyönyörű. Egyszerűen varázslatos. Az álmok szigete, egy mese. Az én Meseországom. Vissza is fogok még menni, mert megunhatatlan. Csak áradozni tudok róla. Aki nem látta még, annak kötelező! Ott minden olyan más, Az Atlanti-óceán, pedig lélegzetelállító.

8.Hová utaznál legszívesebben?

Vissza van még a nagy álom megvalósítása. Amerika valamiért mindig is nagyon vonzott. Oly távoli, mégis oly közel érzem magamhoz. Talán a kedvenc sorozatom az oka, talán a sok film. Nem tudom megmagyarázni, de mindenképp látnom kell. Ez a következő cél. Mindent meg is teszek érte.

9.Magyarország, vagy külföld?

Élni Magyarország!!!! Saját Család, Barátok, önálló élet. csakis otthon. A hazámban, ott ahol a szívem igazán megdobban. Imádok utazni, de még jobban szeretek hazatérni, oda ahol mindig tárt karokkal várnak. Ez nem zárja ki, hogy egy-egy évet töltsek még valahol, de az biztos, hogy a végállomás Magyarországon lesz majd.

10.Vannak utazós tippeid?

Utazós tippek. Vidámság. Barátságosság. Utazások alatt nagyon jókat lehet beszélgetni. Sok tapasztalatot szerezhet az ember, ha figyel minden apróságra. Én túlpakolom magam állandóan, de teljesen felesleges. Néha elég egy kis táska és már lehet is menni. Spontaneitás szüli a legjobb utakat. Nem mindig kell tervezni, néha elég csak cselekedni.

11.Rengeteg szép képet készítettél már. Mit jelent számodra a fotózás?

Fotózni, csak fél éve kezdtem egy Nikon géppel, előtte kompakttal kattintgattam épp amerre jártam. Fotózni, számomra a pillanat megörökítését jelenti. Azokét a percekét, amik a múlt homályába vesznének a képek nélkül, amik akarva, akaratlanul előhozzák az emlékeinket. A fényképezés lehet művészet, lehet hobbi. De mindenképpen szenvedély kell hozzá, anélkül élettelen, unalmas tömegcikk. Érzelemmel viszont különleges, varázslatos, lenyűgöző hivatás. és hobbi. Számomra örök szerelem marad, egy hobbi, ami kikapcsol, ami megnyugtat, ami felpörget.

992229_434558776667091_1174296117_n

Blog: norinautazasai.blogspot.hu/

Szerző:

Hogy ki vagyok? Féltorz gondolatfoszlány. Lázongó lámpafény és remegő szél a redőnyöd alatt, egyenes, fehér vonal az út aszfaltján. De lehetek tünékeny érintés, rebbenő szív, haragos tekintet. A könyvekkel, ó azokkal mindig szerettük egymást. A töretlen gerinceket, a könyvjelzőket a párna alatt, a Times new roman-t és a Helvetiat. Legtöbben azt mondják, limonádé, amit olvasok de ha meglátsz az utcán egy vörös loboncot, és egy arcot, amit szeplő tarkít minden évszakban, akkor tudd, hogy az csak én vagyok. Lapok között élő szívdobogás.