,,A Facebook a felszín, a lelkem a könyveimben van.” – Szívdekor Albert Timivel

,,A Facebook a felszín, a lelkem a könyveimben van.” – Szívdekor Albert Timivel

Van egy személy, aki évek óta ott van, ha az életemmel egy hatalmas mély gödörbe zuhanok. Ennek a lánynak vannak szavai, melyek megragadják a kezemet, tartanak, nem engednek lejjebb zuhanni. Segítenek megélni a fájdalmat, aztán a megfelelő pillanatban kihúznak a mélységből, és megragyogtatják előttem az utat. A Lendület Magazin főszerkesztőjéről, Albert Timiről és az írásairól beszélek. Új könyve, a Szívdekor, még 2014 decemberében jelent meg, januárban pedig már a kezemben tartottam. Megkértem Timit, foglaljuk össze, hogy mi történt vele az elmúlt időkben. Ez az interjú róla szól, és a Szívdekorról. Na jó, meg egy kicsit rólam is. Meg rólatok. Akik a gipsz égbolt alatt laktok.

unnamed2014-et egy nagy eseménnyel zártad, hisz december 30-án megjelent a Szívdekor. Úgy vélem, hogy meglepted a rajongóidat, hiszen megszoktunk tőled egy sémát, azonban ez a könyv más, mint a Gipsz égbolt, és a Kopott testek meséi. Mesélnél nekem egy kicsit erről? Hogy született meg a fejedben ez a kis csoda?

Mint eddig minden, ez is több okból született. Részben szerettem volna valami könnyen emészthető könyvet is kiadni a kezemből, ugyanakkor érdekelt, hogy valóban létező tendencia-e, hogy csak rövid szövegeket olvasunk mostanában. Gondolok itt a Facebookra, vagy Instagramra. Egy görgetésnyi idő alatt kell megérintened az embereket.

>> az éjjel végre kitettem pár pontot. kérdőjel nélküli kérdések végére. persze nézhetnénk úgyis, hogy teret engedtem a csodáknak. <<
(gipsz égbolt)

Szerinted ez nem szomorú? Mármint az, hogy a társadalmat egyre jobban beszippantja a közösségi világ gyorsasága, mindenen csak átrobogunk, mindig rohanunk. Tényleg ez lenne a XXI. század?

Természetesen szomorúnak tartom, de a világban semmi sem állandó. A legtöbben ott rontják el, hogy lehorgonyoznak egy számukra szimpatikus „világ” mellett. Ha nem tudsz ellene cselekedni, akkor meg kell tanulnod alkalmazkodni, hogy túléld. Ha pedig megtanultál túlélni, akkor próbáld meg kihozni belőle a legtöbbet. Az élet lényege a változásra való képesség és nem pedig az állandósuláshoz való ragaszkodás.

Nem árulok el nagy titkot, hisz a Lendület Magazin Facebook oldalán is a nyilvánosság elé tártuk, hogy a magazin egyik szerkesztője – Kiss Niki – segédkezett neked a Szívdekorral kapcsolatban. Mi volt pontosan a feladata? Hogy éltétek meg a közös munkát?

Először csak a borítóhoz kértem fel, aztán idővel a nyakába varrtam a teljes tördelést is. A Lendület kapcsán már ismertem Niki letisztult stílusát, és ennél a könyvnél pont ezt szerettem volna. Egy egyszerű, mégis modern dizájnt. Szerintem igazán hamar közös nevezőre jutottunk, és azóta már javában szőjük az újabb kis terveinket.

Azt írtad az oldaladon, hogy ,,Talán ezen a könyvön dolgoztunk a legtöbbet, amilyen kicsi, annyi akadályt hozott is magával.” Eltelt már pár hónap. Mik a visszajelzések a Szívdekort érintően?

Mivel ez egy olyan kis gyűjtemény, ami korábbi idézeteket is tartalmaz, így a legtöbb akadályt az jelentette, hogy megtaláljam az egyensúlyt. Hiszen nem szerettem volna olyan könyvet, amitől az emberek egy sarokban ülve felvágják az ereiket. Az én életem is rengeteget változott, és szerettem volna, ha ez a könyvecske valóban túlélni segít.

Aki szerette az eddigieket, ezt is fogja. Igazából nekem nehéz ezt megmondani, hogy mennyi új olvasót szerzett a Szívdekor. Viszont a január a kiadó szerint igazán intenzív volt.

unnamed1
Megmondom őszintén, én egy teljesen új könyvre jobban szomjaztam tőled. Sok írónak van ilyen aforizmagyűjteménye. Nem féltél attól, hogy elveszik a tömegben? Miért tartottad fontosnak, hogy neked is legyen?

Ahogy már írtam, számomra ez egy kísérlet is volt, így nem féltem. Másfelől, bár lehet sokan ebből nem érzékeltek semmit, egy búcsú ajándéknak szántam. Akkor már tudtam, hogy külföldre költözök, és szerettem volna adni valamit az embereknek, ami a hálámat szimbolizálja feléjük.

>> még ezt a zebrán átkelést is olyan jellemzően tudjuk művelni. hogy mikor neked piros van, engem akkor visz tovább egy zöld. és mikor végre zöld lesz, közénk szalad egy villamos. mögém érkezel, meg sem érezve, hogy aznap ott jártam. mindig felváltva szerettük egymást. én meg már eleget álltam akkor is, mikor zöldet kaptam. mindig csak ott, az út szélén. mindig a cipőm orrát nézve, és felelőtlen ígéretekre várva. most nap ragyog a mellkasom közepén, és ha zöldre váltott végre a lámpa, én nem várlak meg. <<
(szívdekor) 

Januárban létrehoztad az Instagram oldaladat, ahová felteszel idézeteket az írásaidból, megosztod a rajongóid képeit, melyeket a könyveiddel/könyveidről készítettek, és a személyes életedbe, az alkotás momentumaiba is engedsz betekintést. Miért csak most, és eddig miért nem? Mik a tapasztalataid e közösségi hálóval kapcsolatban?

Ennek elég érdekes oka van. A Facebookon már túl sok olyan ember is követ, akik elé nem szívesen tárnám az életem. Az Instagram még viszonylag szűkebb réteget vonz. Így ott szabadabbnak érzem magam.

Korábban sokat nézegettem a lájkok számát, a kedveléseket. Ma már inkább csak megosztom, amit éppen fontosnak találok, és megyek tovább. Aztán ha ez éppen segít másoknak, vagy inspirálja őket, én csak örülni tudok.

unnamed2

Bevallom, meglep a válaszod. Azt mondod, zavar, hogy a Facebookon olyan emberek is nyomon kövessék az életedet, akiknek nem szívesen mutogatnád. Közben meg kiadtál két könyvet, melyek finoman fogalmazva is elég személyesek. Nincs ebben egy kis ellentmondás?

Számomra nincs ebben semmiféle ellentmondás. Hiszen aki képes kihámozni a könyvemből az életem, az megérdemli, hogy tudjon rólam. A Facebook a felszín, a lelkem a könyveimben van.

>> néha nehéz ezt így elhinnem, hogy kivételesen megtudok magamról valami fontosat. hogy nem vagyok láthatatlan. és aki a tükörből visszaköszön, az valójában egy párhuzamos valóság. meg, hogy azt ízlelgetni, hogy a hibáinkkal, a félelmeinkkel nem vagyunk egyedül. hogyha lehunyom a szemem és álmomban rettegek, akkor te valahol egy hófehér párnán pontosan ezt teszed. <<
(gipsz égbolt)

Télen a moly.hu-n elindítottad ,,utazókönyveknek” a könyveid. Ez mit jelent tulajdonképpen? Figyelemmel kíséred a folyamatot?

Több könyvet is elindítottam, ami a Facebookon volt, az mind eltűnt a 2. fordulóban. Így nem valószínű, hogy több ilyen akció lesz, de ez számomra egyértelmű volt igazából… ilyenek vagyunk. A moly az viszonylag jól szerepel, hiszen ott követhető minden lépés. Így azokhoz is eljut, akik esetleg nem szerettek volna rá költeni eddig. (Csak a postaköltséget kell állniuk.)

Volt aki szerette, volt aki nem. De ahogy már mondtam, ha legalább egy ember talált benne valami hasznosat, akkor már megérte ez is.

unnamed (1)Ez itt közel sem a vége. A lány, akinél a csodák laknak, még tartogat mesélni valót: arról, hogy milyen Ausztráliában élni, várható-e egy új könyv megjelenése, a Lendület Magazin megújulásáról, illetve az ondó esetéről Dékány Dáviddal

>> de eldöntöttem, felépítem. csak így saját vérrel, csak egyedül, csak magamba fogantatom, és hozom a világra e terhet, ami vágy és álom illatú. <<
(gipsz égbolt)

Folytatás következik! 
Köszönöm Timinek az eddigi válaszait.

Szerző:

Széni (Póczek Klaudia)
Könyvekben élek. Az írók, és a műveik szereplői gerjesztik nekem a komfortos világomat, ahol én jól érzem magam. Azt hiszem, ha nem egy ilyen múlt lenne mögöttem, mint amilyen van, most nem értékelném az apró dolgokat, nem írnék, és nem lenne egy könyvjelzőm ,,A KÖNYVEK NEM BÁNTANAK" felirattal.

Szólj hozzánk!