Annyi mindent szeretnék mondani neked. Ma reggel kisütött a nap és meleg ölelését beengedtem az ablakon. Napokig száraz könnyekkel az arcomon feküdtem le és keltem fel. Ma minden más egy kicsit.
A vidám napsugár rádöbbentett a dolgok lényegére. A lényeg mi vagyunk. Sirathatjuk magunkat, hogy kinek fáj jobban, ki kit bántott meg jobban, ki törte össze jobban a másik szívét. De a lényeg nem ezen van, hanem, hogy észrevegyük kik is vagyunk mi, hol vagyunk, és miért vagyunk itt.
Voltunk egyszer hárman, te, meg én, meg a bolondság közöttünk, ami búvóhely volt mindkettőnk számára a fájdalmas valóság elől. Láttalak, éreztelek, a lényed, a tested, a lelked, mindeneddel itt voltál. Olyan gyönyörűen és tisztán, titkok és takarnivalók nélkül.
Aztán valami másba kezdtünk, amit az emberek öngyilkosságnak neveznek. Szerelmet próbáltunk találni egymásban. Te még nem voltál felkészülve rá, én pedig nem voltam felkészülve arra, hogy megint elveszítsek valakit. Mocskos párkapcsolat-játékokat játszottunk: hűség, türelem, bizalom, harc a másikért. Ebben veszítettük el egymást és önmagunkat. A játékokban, amiket elkezdtünk játszani, mert azt hittük, nekünk biztosan működni fog. Egy ilyen tökéletes emberrel, mint ő? Természetesen.
Az emberek tökéletesek. A kapcsolatok nem, egyik sem. A miénk sem volt az. Kínoztuk egymást a kényszeres megfelelési vággyal. Boldoggá akartuk tenni a másikat, úgy, hogy közben megfosztottuk magunkat valamitől, és ahelyett, hogy közelebb kerültünk volna egymáshoz… olyan távol löktük egymást, amilyen távol csak lehet.
Elmúlt a tél, elfogyott az erőnk, kisírtuk magunkból a boldogságot, de most kisütött a nap. Emlékeztet azokra a csodákra, amiket veled éltem meg ilyenkor. Itt vagyunk most ketten, te, meg én, lecsupaszítva, meztelenül. Két fiatal lélek, akik szeretetre vágynak. Érezni, adni és kapni. Kezdjünk valamit ezzel. A lelkeinkkel, a szereteteinkkel, hívjuk meg magunk közé a bolondságot megint. Ne dobj el magadtól, és én is megtartalak.
Kezdjünk el valami újat, és mégis régit. Legyünk csak simán boldogok. Önzés, elvárások és megfelelni vágyás nélkül. Adjunk egy esélyt ennek a két kicsi léleknek bennünk, hogy rájöjjenek kik is ők valójában egymásnak. Testvérek, párok, barátok, szerelmek, élet. Talán mindegyik.
Kiemelt kép: pexels.com
