A felidézés luxusa

A felidézés luxusa

Benedek erősen rángatja a kezem…

 – Annnna! Annnnnaaa megyünk a kisvasúttal? – Annyira örül, hogy egy pillanatra el is felejtem, hogy  miért is indulunk útra, vasárnap reggel nyolc óra nulla nullakor, alvás helyett… Mikor  ezek a  reggelek az örök pizsamanapok előhírnökei.
Az ember, ha vasárnap délig pizsibe rója a köröket az otthonában nem felejti el, hogy milyen egy lopott szabadnap a párnák és takarók óvásában. De! Mi… ma… elindultunk.

Szokásos komótos mozdulatokkal lépked felfele a kicsi az autó gyerekülésébe, ahol Villám Mcqueen vigyorog rám a féloldalasan elhúzott szájával. Megütném… Esküszöm. Rácibálom a biztonsági övet és miközben becsapom az ajtót, szemem nem tudja kikerülni azt az orgonabokrot ahol tegnap ölelt. Ölelt…? Búcsúzott! Bár erre határozottan én kértem…

Mielőtt újra megengedném magamnak a felidézés  luxusát, egy pillanatra lehunyom megkínzott szempilláim, és mint Charlie valamelyik angyala felteszem napszemüvegem, majd bepattanok a kormány mögé. 

Ismét halványan beszűrődik a mondat, de gyorsan hatalmasat pislantok, mint egy kislány aki szemrebegtetéssel minden gondot elűz.
Bekapcsolom a rádiót és próbálok lelkes lenni, hiszen mégis csak anya vagyok, nem pedig egy hisztis kamasz. Hátrafordulok Benedekhez, dobok egy puszit, amit ő hatalmas mosollyal hálál meg. Az a furcsa fájás ismét elöntene, de anyai ösztöneim  odébb rugdossák, és már szeljük az utakat… Benedek és én… és fel-fel tűnve Ő.

A Viberen újabb üzenet: „ Katttaa vigyázz magadra”. Dühös, űzött vad leszek egy pillanatra, hiszen ha nem is hiszi, de kuvára tudok magamra/magunkra vigyázni. –Hozzáteszem, ha egy filmbe lennék, törvényszerűen most nyomnék seggbe a pirosnál egy AUDIT – Rákukocskálok Benire és dühöm fellege mögött, mosolyra szalad a szám, hiszen az én kis tejszelet zabbantóm el-el bóbiskol. Vicces, hogy a lelkem és az arcom külön életet él.
Tulajdonképpen örülnöd kellene, te liba – beszélgetek magammal- Hiszen, valljuk be szeretőnek lenni…? Ez nem film és te sem vagy Julia Roberts, aki a hajdobálásával és fehér fogsoros mosolyával mindent megold. Elrévedezek, hogy vajon Robertsnek kifejezték már a különlegességnek ama formáját, hogy nem kívánják? Nem hiszem…  Juliaval együtt viszont megérkeznek a nem kívánt emlékek is…

Rám tapadnak a kék szemei. Nem bírom állni a tekintetét. Lesütöm a szemem. Pedig mennyire vártam már, hogy lássam, hogy hozzáérjek, hogy odabújjak. Miközben ezen gondolkodom, érzem, ahogy a mellkasomtól kezdve egészen az orromig elönt a pír, pedig utálja, ha előtte zavarba vagyok. Miközben a saját gondolataimmal foglalkozok a következő mondat fut el a fülemig:

– Annyira különleges vagy!

Ekkor az orrom felé is felkúszik a rengeteg vér a bőröm alatt. De folytatja.

– Tudod Kata, én nem ilyen vagyok. Én nem telefonálok nőknek. Nem írok állandóan.  Beszélgettünk róla, hogy három nő jelentett nekem valamit. Te azt mondtad szeretnél a negyedik lenni. Kata érted? Nem negyedik lettél, hanem első.

Kifut a vér az arcomból mindeközben tudatom megismétli a mondatokat és határozottan érzem, hogy a vérerek táncolnak a bőröm alatt.
Folytatja… Óvatosan pici levegőt szívok be, nagyon csendben nehogy ne halljam, mit fog még mondani.

– De Kata… Szóval… annyira fontos most nekem ez az érzés, hogy úgy is jó ez… Neked… ha én… nem vonzódom hozzád szexuálisan.

– Annnnaaaa mikor érünk oda? – lassan és erősen csukom le a szempillám és miközben újra kinyitom a szemem, érzem ólommal lett bevonva az éjjel.

kép: girlwhothinks.com

kép: girlwhothinks.com

– Lillafüredre Kicsim, kisvasutazni, meg megnézzük a vízesést. Benike kegyes velem, nem firtatja tovább. (Anyák gyöngye kapd már össze magad.)

Megyünk, megyünk, megyünk és várom, hogy a távolság elűzze ezt a mondatot. Visszacsengnek a magyarázatok. Látta a totális megsemmisülést… De a magyarázat már néma tátogás.

A nap eltelt. Benedek boldog volt és a boldogsága rám-rám ragadt. Mégis minden kacaj mögött éles fájdalommal, ömlöttek magamhoz a kérdések.
De a nap végére írni akartam Neki. És valamiért Ő is  nekem.

 

Írta: Nagy Zsuzsi

Kiemelt kép: 99pcwallpapers.com

 

Szerző:

Vendégszerkesztő
Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.

2 comments

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás