Mindig is felnéztem az olyan nőkre, akik érvényesülni tudtak ebben a férfiak uralta világban. Nehéz sorsa van a petefészekkel rendelkezőknek. Hiába a nemek közti egyenlőség, a nők akkor is kisebb emberszámba vannak véve.
Egyszer egy író-olvasó találkozó keretein belül furcsa élményben volt részem. Kicsit dühített az a tény, hogy papíron már 12 perce ment az előadás, míg a teremben a közönségen kívül még sehol senki. Körbenéztem és mintha tükrök lettek voltak elém rakva. Mindenkin azt a türelmetlen arckifejezést láttam, mint ami nálam is jelen volt. Persze érthető, ha késik az előadó, mindenkivel előfordulhat, de az a jelenet nem kellett volna, amikor az írónő az előadás papírozott kezdete előtt 10 perccel benézett a terembe, majd kecsesen távozott egy férfi hívására.
Mikor végre hivatalosan is megérkezett az előadó, csend lepte el az egész termet. Csak az járt a fejemben, hogy vajon más is hallja a szívem heves lüktetését? Ahogy megláttam a nőt büszkeség töltött el. Fantasztikus megjelenés, csinos ruhaviselet, szépen ápolt körmök, sminkelt arc, magabiztos léptek. Igen én is ilyen akarok lenni – gondoltam. Ahogy leült a számára odakészített székre izgalom járta át a testem.Végre hallhatom élőben az egyik példaképemet!
www.tumblr.com
Csalódottságomra a nő csendben maradt, viszont a mellette lévő férfi folyamatosan árasztotta magából a szavakat. Zavart. Miért mondja el azt, amit a szóban forgó személy is eltudna? Miért válaszol a nő helyett? Mintha az írónő is kissé együtt érzett volna velem, zavartam bámulta a lábát és látszott rajta, hogy legszívesebben futva menekülne innen, de nagy meglepetésemre végre megszólalt. Felolvasott egy részletet a legújabb könyvéből. Eközben még több erő sugárzott belőle és már azt hittem, hogy nem fogja többé hagyni, hogy szóhoz jusson a férfit. De amikor a felolvasás befejeződött, elvette szájától a mikrofont és elkezdett megváltozni. Hirtelen mintha 10 évet öregedett volna. Az arca ráncosabbá vált, a kezei olyanok lettek, mint a nagymamámé, szeme elbújt az azt körülvevő üregben és a hangja olyan lett, akár egy beteg kisfiúé. Nem tetszett. Legyőzték. Legyőzte a férfi, aki nem hagyta érvényesülni. És engem… összetört. Ez lenne a nők sorsa?
Az est végén egy újabb szöveget szeretett volna felolvasni. Csillogó szemekkel néztem és vártam, hogy elkezdje megfiatalítani a nő saját magát a szavaival. Itt-ott egy-egy ránc kisimult, de semmi több. A férfi választotta a szöveget.
Kiemelt kép: pexels.com
