A furfangos fivérek – ajánló Izolde Johannsen regényéről

A furfangos fivérek – ajánló Izolde Johannsen regényéről

Izolde Johannsen, vagyis Dénesi Ildikó művei már évek óta jelen vannak az irodalmi palettán, így tavaly mi is készítettünk vele egy interjút, valamint bemutattuk A birodalmi kalóz című regényét. Ennek folytatását, az Underground Kiadó égisze alatt megjelent A furfangos fivéreket hoztam el ma nektek, hogy egy ajánló keretein belül bemutassam. Ám az írónőnek nemcsak ez az egyetlen idén megjelenő műve, a „Megölni a királyt!” című történelmi regénye is hamarosan napvilágot lát a Helikon Kiadó gondozásában. Én már izgatottan várom.

A történet A Birodalom tengeri bástyái sorozat negyedik kötete. A szerző új nézőpontból mutatja be a második világháború eseményeit, úgy, hogy mindvégig hű marad a történésekhez, miközben a könyvei remekül ötvözik a kalandregény és a történelmi dokumentumregény elemeit is. Az írónőtől megszokhattuk, hogy az eseményeken felül igyekszik több karaktert kiemelni és árnyalni is, hogy az olvasókhoz közelebb kerülhessenek az évtizedek negatív hírverésének következtében elidegenített német katonák is, akik nem mellesleg a regény főszereplői.

Ez a történet egy kedélyes és információ dús párbeszéddel indul, hogy azok az olvasók, akik esetleg rég olvasták, vagy talán nem is olvasták a korábbi köteteket, be tudják tájolni az eseményeket. Ekkor a legénység és vele együtt a gigászi hajójuk Franciaország kelletlen vendégszeretetét élvezi javítási munkálatok miatt, amelyet a führer parancsa szakít meg a tettre kész német legények nagy örömére. Eleve a kikötőből való kihajózás is komoly felkészülést igényel, nemhogy később a hadműveletek végrehajtása! A humoros és párbeszédben gazdag felvezetés után egy hosszabb etap következik, ami számomra kicsit szárazabbnak hatott, rengeteg szereplő és történés felvonultatta magát, így pihentettem egy pár hétig a könyvet, emésztettem az információkat, mielőtt folytattam volna. Ám utána már gyorsan vissza- és belelendültem az olvasásba, hiszen a tengeri csaták és a taktikai manőverek szinte lapról lapra új meglepetést tartogattak az én avatatlan szememnek.

Akadnak régi ismerősök is a sorok között, és találhatunk új kedvenceket, főleg az ifjú és lelkes matrózok soraiban. Az akkori időkben és manapság is nagyon aktuális témákat is boncolgatott a könyv, mint a szexuálisan bántalmazott, valamint a saját neműkhöz vonzódó férfiak sorsát, amely ma sem könnyű, de abban a korban szinte a halállal és a megaláztatással volt egyelő, de olyan egyetemes, ám megrázó témák is felszínre kerülnek, mint a szeretteiket elveszítő apák és testvérek gyásza. Mindez nagyon emberközelivé tette a könyvet.

Az is előnyévé válik a regénynek, hogy az írónő rendkívül gördülékenyen stílussal bír és remekül használja a nyelvünket. Ahol szükség van rá, drámai és komoly, máskor könnyed és vicces, míg olykor szépirodalmi magasságokba tör. Az előrevetített és tragikus végjáték pedig szemet nem hagy szárazon.

A fohászok némán szálltak az ég felé és Isten gyászruhás karácsonyi angyala, vagy méginkább Goethe misztikus, gyermekkori félelmekből táplálkozó Tündérkirálya végül meghallgatta a sok száz ifjú könyörgését. Elhozta számukra a tüzet, égzengést és vakító fényeket, hogy aztán végső, fagyos sötétséget borítson rájuk szemfedő gyanánt.

Függelékben sok érdekes forrásra és adatra is rálelhet az ember, főleg ha kíváncsi a regény hátterére, vagy érdeklődik a Scharnhorst története iránt. Illetve szerepel benne a Tündérkirály költemény eredeti és magyar nyelven is, amely fontos szerepet kapott több szereplő esetében is, aminek nagyon örültem, mert több kedvencem is Goethe pennájából származik. Nem kétséges, de ebből is tükröződik, hogy egy ilyen összetett, mégis sodró erejű történet megalkotásához rengeteg kutatás, szakirodalom és munkaóra szükséges, hogy tökéletes hitelességgel és magabiztossággal lehessen megalkotni. Bár olykor érződik az anyai elfogultság a szereplők és a tengerészet irányába, a sorokat túlságosan elárasztják az érzelmek, de ha az ember ennyi időt invesztál az alkotásába és ilyen szeretettel műveli azt, óhatatlanul is mélységesen bevonódik a történetbe.

Izolde Johannsen ismét egy egyedi történetet alkotott, amely a történelmi regények között újat hoz, ügyesen lavíroz a dokumentum regény és a dráma határmezsgyéjén. Az írónő a haditengerészet szerelmese, így ebben és más történeteiben is szívét-lelkét beleadva mutatja be teljes hitelességgel és jártassággal, mi történhetett a háború vészterhes időszakában a hajókon és a legénység lelkében. Emberi közelivé teszi a harcot és a szenvedést, nemcsak a történelmi regények kedvelőinek, hanem mindenkinek, aki egy kis akcióra és kalandra vágyik.

Ha az ajánló felkeltette az érdeklődésedet, itt olvashatsz utána az írónőnek és a könyveinek:

facebook – megölni a királyt

facebook – A furfangos fivérek

moly

honlap