A grafittal varázsló lány

A grafittal varázsló lány

Határozott vonalak, mély tónusok, grafit ceruza és egy óriási jegyzetfüzet, ennyi elég, hogy csodálatos rajzok készüljenek. Erre pedig Szőke Krisztina művei tökéletes bizonyítékok. Csodákat művel egyetlen grafit ceruzával. Ha pedig ez nem elég, hogy kiadja magából az érzéseit, tollat ragad és írni kezd. Olykor pedig még fotózik is. Ma egy igazán sokoldalú lányt mutatok be nektek.

Krisztinának a vérében van a művészet, hiszen édesanyja és nagypapája is rendkívül tehetségesek, és ebből ő is bőven örökölt, már gyerekkorában rajzolt bármivel, ami a keze ügyébe akadt. A középiskolában is képzőművészeti szakon tanult, de mindig úgy érezte valami hiányzik, az a bizonyos plusz, amitől művészet lesz a művészet. Aztán egy párizsi Montmarte-n töltött napon rátalált arra, amit keresett, a saját stílusára, a bizonyosságra, hogy neki rajzolnia kell.

„A képzeletemnek igazi szárnyai vannak, legyen szó rajzolásról vagy írásról… És ez így van jól. Ott a magasban, egész tág a látóhatár, ott aztán mindent látsz, ott születnek a csodák.”– írja magáról, és elég megnézni néhány rajzát, hogy igazat adjunk neki, valóban lenyűgöző alkotásai vannak. Legtöbbször arcokat ábrázol, de ezek az arcok mind átadnak valamit, egy érzést, egy hangulatot, de akár egy-egy emléket is. Olykor kissé ijesztőek, olykor kissé szomorkásak, sőt néha a fájdalom jelenik meg, de a rejtélyesség, a titokzatosság és a kétség is feltűnik. Ezernyi érzést fejezi ki leegyszerűsített stílusban, nincs dimenzió, nem használ túl sok árnyékolást, csak határozott vonalakat és mély tónusokat, ez mégis elég, hogy tökéletesen megformálja, azt, amit szeretne, ami benne van.

IMG_20140611_051920

Fotóin a fekete-fehér kontraszt kap nagy szerepet, de olykor felbukkan egy-egy színes fénykép is. Ahogy írja: „Az a célom, hogy a magam módján láttassak valamit. Azt a valamit, ami oly’ mássá, többé, mélyebbé teszi a képet, ha a színektől megfosztjuk. Átalakul, s számomra épp ez az átalakulás teszi igazibbá. Egy-egy képnek a színtelenség ad különös hangulatot. Másrészt viszont vitathatatlan a színek ereje. Amikor eléd tárul egy csodálatos, napraforgós Toszkán táj, vagy egy üres utcán belebotlasz egy virágokkal teli vázába. Életet ad a szín, a fekete-fehér pedig lelket.” Képei egy-egy pillanatot vagy hangulatot ragadnak meg, szinte maguktól mesélnek, legyenek színesek vagy színtelenek, mindnek hatása van, rápillantunk és felébred egy érzés bennünk. Igazán lenyűgözőek.

Azonban Krisztina nem elégszik meg ennyi művészettel, most kezdett elkalandozni az írás irányába is, bár még midig a rajz az, ami megnyugvást hoz számára. Ha teljes az elakadás, még mindig inkább a grafit uralkodik a toll helyett. Ugyan még irományait nem publikálta, csak elmentett oldalai, kósza cetlijei vannak, de reméljük, hamar megbarátkozik ezzel a kifejezés móddal is, és olvashatunk is tőle.

Jelenleg két blogját csodálhatjátok meg, egyiken a rajzai, másikon a fotói láthatóak. Látogassátok meg az oldalait, merüljetek el a világában, kalandozzatok el a csodái között. Reméljük, hamarosan megszületik egy harmadik blog is a szövegeinek. Mi nagyon örülnénk neki!
.

Szerző:

*"a narancsnak nincs szíve" bárcsak narancs lehetnék*