A gyengék nem olvasnak Oravecz Nórát

A gyengék nem olvasnak Oravecz Nórát

Megjelent az Összekötve folytatása, mi pedig azonnal le is csaptunk rá!

fotó (3)

Azt hiszem ezt a könyvet már nem fogja annyi támadás érni, mint az előzőt. A kritikusok lassan belátták, hogy bár megfejteniük nem sikerült a jelenséget, mégis tovább működik. Viszont kell, hogy legyen valami közös azokban az emberekben, akik követik őt.

10437772_722408057815214_5457788072975634385_n

www.facebook.com/oravecznora

Az elmúlt két évben nekem is vegyes érzéseim voltak Nórival kapcsolatban. Mikor rátaláltam, akkor nagyon megszerettem. Aztán túl sok lett. Volt idő, hogy egyáltalán nem is követtem inkább. Majd végül kezdtem megérteni, hogy a gond valahol bennem van. Van az az elmélet, hogy nézd meg, kit gyűlölsz, mert ott valami olyan dolog lappang benned, amivel nem mersz szembenézni.

Az igazi kötelék rávilágított erre:

Tudod, az első pillanattól kezdve azt látom rajtad is, hogy tele vagy szeretettel. Ha jön egy pasi, rögtön neki szeretnél adni mindent, és azonnal meg akarod kapni mindazt, amit az elmúlt években nem kaptál meg. Nem csoda, hogy a pasi a végén megijed és elszalad.

Így visszatekintve valóban akkor tudtam befogadni az írásait, amikor én magam is jól voltam. Amikor nem voltam elégedett magammal és a világommal, akkor egyszerűen túl sok volt. Annyira távolinak tűnt ez az egész „Bármit megtehetünk, amire csak vágyunk” életfilozófia, hogy szó szerint emészthetetlen volt. Képtelen voltam vele azonosulni, pedig ő csak annyit csinál, hogy túlszeret. És ami még talán ennél is frusztrálóbb, hogy nem kér cserébe semmit. Aki gyenge, annak esélye sincs. Ha ott vagy a padlón, de túl gyenge vagy ahhoz, hogy felállj, akkor minden egyes segítő kezet el fogsz lökni, és nem fogsz oravecznórát olvasni. Csak sajnálod tovább magad és nyalogatod a sebeidet.

Maga a könyv gyorsan véget ért. Igazából erre számítottam. Ugyanúgy végigolvastam egy délután alatt, mint az első részét. Örültem, hogy ebben kevesebb híresség szerepelt, de ez talán csak az én véleményem. Vagy már jobban hozzászoktam ehhez a stílushoz, hogy facebook, viber, hashtag és hasonló könyvekben eddig ritkán látott szavakkal volt teletűzdelve.

Ez a két kötet megtanít arra, hogy nézzünk szembe a múltunkkal. De csak egyszer. Mondjuk ki, meséljük el, dolgozzuk fel és engedjük el. Ez már a múltunk csupán, és ne engedjük, hogy hatással legyen ránk. Próbáljunk meg bízni abban, hogy ha tiszta lappal kezdünk, akkor velünk is történhetnek jó dolgok. Sőt! De ehhez sokat kell dolgoznunk magunkon, hogy a hitünk megerősödjön. Szerintem mindenki meg fogja találni azokat az oldalakat, ami egy kicsit engedi tisztára mosni a sebeit. Mindenki csalódott már, mindenkit hagytak el barátok, vagy szerelmek. A különbség az, hogy van aki nem hagyja, hogy a sérülései örök menedékül szolgáljanak. Ki kell törnünk a múlt fogságából. Tudom közhelyes, mégis annyian járunk ebben a cipőben…

Amit pedig én megtanultam az egészből, hogy ha jön egy újabb pofon az élettől, akkor felteszem magamnak a kérdést: vajon a Nóri sajnáltatná magát? És azt hiszem nem. Persze nyilván ő is ember, mint mi. De a végtelen hite mellé társul egy olyan elszántság, amitől képes arra, hogy tovább dolgozzon az életén. Mert ő már tudja, hogy megéri küzdeni.

https://www.facebook.com/oravecznora

https://www.facebook.com/oravecznora

Örülök, hogy képes voltam megérteni végre én is, hogy minden állapot csak attól függ, hogy aznap rámosolygunk-e az emberekre az utcán, vagy sem. A boldogság csak a hozzáállásunkon múlik. Hidd el Te is, hogy nagyszerű vagy!

www.facebook.com/oravecznora

www.facebook.com/oravecznora