,,A gyökereim befelé nőnek, magam táplálom vagy mérgezem” – interjú István Csabával

,,A gyökereim befelé nőnek, magam táplálom vagy mérgezem” – interjú István Csabával

István Csaba a Bűnös Könyv írója fiatalon úgy döntött, otthagyja Erdélyt, ahol felnőtt és egészen Angliáig jutott. Számára az írás eszköz, segít megérteni, elfogadni vagy épp elengedni a saját életével kapcsolatos történéseket, emlékeket. Miközben együtt dolgoztam Csabával, az járt a fejemben, meg kell látnia az egész világnak, hogy mindenki képes arra, hogy legyen belőle valaki, még akkor is, ha talán a világon senki sem hisz benne, ebben az esetben, Csabában. Szerettem volna, ha nem csak az én bemutatásomon keresztül ismeritek őt meg, hanem egy interjú segítségével kicsit személyesebben is. Mert úgy érzem, sokan vagyunk, akiknek szükségük van ilyen élettörténetekre, amolyan mankókra. Elképzelni sem merem, hányan vagyunk még, akik titkoljuk a gyermekkori szörnyűségeinket, mert úgy érezzük, így könnyebb. Csaba kitárulkozott és a költészetén keresztül próbálja elengedni a béklyókat. Irigylésre méltó a bátorsága, végtelen ereje. Az élete küzdésre nevelte, remélem, most nekünk is tud adni egy kis erőt a saját életünkhöz a vele készített interjún keresztül.

István Csaba

Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?

Be kell ismernem, hogy nincs meg a kiindulópont. Szakaszok voltak az életemben, és lassan versszakok kerültek a dalszövegek helyére, a tinédzser korszak végén elkapott a zene íze és kiráztam a fejemből a hétköznapi felfogást. Metállal kezdődött, és egy adag sorstalan kilátással. A fejrázással azonban a gondolatok is megrázkódtak a fejemben… Ez a kettősség indított be (meg a mámoros éjszakák). Az iskolapad volt, ahol először végeztem papíron, majd papírral a dolgokat. Gyakran elég nagy lendülettel vetettem bele magam, ahogy azt a félév végén feltűnt hiányzásaim is igazolták. Az ágyú, aminek tölteléke voltam, viszont csak akkor durrant be, mikor már az első utazásom végére értem. A folyamat működött, leállt a fejrázás, megragadtam a gondolataimat; valamit ezzel kezdeni kellett, ezzel az új élettapasztalattal. A művészi adottságaim áldottak meg a billentyűzettel. Hogy legyen mit átkozni, ha már nincs tovább, és legyen hogy átkozni, különben nincs tovább. Bármennyire próbáltam ezt nem keresni, a szakaszok összeolvadtak, és a szívritmusom betűket lüktetett. Előfordul néha, hogy éppen köpök a cenzúrára, és két sor végén dicsérem a világot, istent meg a vádlottak padjára állítom. Elárulom magamról, az őszinteség teljével a bűneimet. De van akkora szerencsém, hogy ez senkit nem érdekel bővebben. Mert a verseim letisztultak mára, egyre kevésbé titko-sírás.

Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra?

Alkotásvágy kiélése, ami mindenkiben ott van, felszabadulás (néha önmagam alól), amit mára már egyre kevesebben vagyunk képesek megvalósítani. Fejlődés, hisz önmegvalósítás, így van mihez a sablont mérni. A művészetem a pillanatok megélésében rejlik, amihez magam is hozzájárulok, hacsak lehetőség van rá, utazok a párommal, így adagolom-tartalékolom a pillanati utánpótlást. A verseimben élem meg a harmóniát, és ha kibillen a mérleg nyelve, akkor csak írok még pár szót a könnyebbik mondat végére. Egyensúlyozok a valóság és az élet között.

Mi az, amit adni tudsz az embereknek, azáltal, hogy papírra veted a gondolataidat?

Csak amit mindenki képes befogadni, nem vagyok erőltető típus. A szavak az a műfaj, ami képes beszivárogni, és teletölteni az éppen aktuális igény szerinti állapotunkat. A többi úgyis csak üres beszéd mindenkinek. Csak azt, amit tőlük kapok, ez nem mindig a mézes madzag. Van, hogy muszáj visszadobni a társadalomra a szennyet, mert nem hagy más választást. Nem hiába kapja a Bűnös Könyv új változata a Bű-vn-ösKönny-v címet. Vallomások, istenkeresés, létfilozófia és rendszeres kilépési vágy a rendszerekből a fő témáim, így eléggé pontos a célkereszt a közönségben! Senki sincs biztonságban.

Kép forrása: HOTF Design

Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz?

Jajj nagy a baj… Nem szeretek politizálni, megesik néhanap, de egyébként tényleg nem gyakran pártolok senkit. Most ha nem hozok fel legalább három ikont a Magyar Költészet neves, nagyérdemű, tiszteletreméltó munkásságú ikonjaiból, akkor nem leszek hiteles. Pedig van, kire felnézni, hogy aztán lenézhessük magunkat. Nem találkoztam még egyetlen kortárs kollégával sem, de ha alkalmam adódna egy félórás barátkozásra, akkor Tépő Donát, Székely-Máté László, Balogh István, Süveg Márk figurákkal szívesen sakkoznék, annak ellenére, hogy pocsék játékos vagyok.  Azért, hogy a hivatalos változat igénylői se maradjanak válasz nélkül: Pilinszky János sorai mindig is lenyűgöztek, mint olvasót, mint reformer poétát. Említést tennék még olyan művészekről, kik a jelen ízlésvilágomba tartoznak, mint Torsten Buda Jacobsen, Boris Brejcha, Marek Hemmann. A festészet nem a gyengém, bár elácsorogtam a Mona Lisa előtt.  Laurence Fishburne, Natalie Portman, Hugo Weaving a mozgóképeim hősei.

Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta írsz?

Nem tartozik az erényeim közé a büszkeség, elégedett vagyok.

István Csaba

Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?

A fejhallgatóm valahogy mindig ott van, ha inspirációról van szó. Motivációról az utazásfüggő g-énjeim gondoskodnak, ez egy kölcsönös körforgássá alakult mostanra. Az utazás megtölt friss élményekkel, amikből sosem elég, ezért újra meg újra elindulok, legyen a célpont közel (akár magamban), vagy távol (magamtól). Ugyanakkor nem könnyű felvenni a harcot az angol időjárással, annak ellenére, hogy melankólia hajlamos vagyok, előszeretettel el is merülök ebben a mámorban, ám van, amikor már feljönnék levegőzni, de visszanyomnak a téglafalak, bezárnak az esős napok. Nem hiába a mondás, hogy jóból is megárt a sok. Nyilván ez is szerepet játszik egy-egy iromány hangulatánál. Füstölők és gyertyák is gyakran gyulladnak rendszerint, előbbiből van jól bevált illat.

Ha már angol időjárás és melankólia. Erdélytől egészen Angliáig mentél. Hogy kötöttél ki ott? Angliában otthon vagy?

Nem vagyok „Hazafi”! Persze szeretek otthon lenni Erdélyben, de túlságosan könnyen illeszkedek az új környezethez. Két, három hetet vesz igénybe az otthonra találás az új helyeken. A gyökereim befelé nőnek, magamban tartom őket, és magam táplálom vagy mérgezem. Elszabadultam mondhatni.  Már tinédzserként elhatároztam, hogy jobb megélhetés után nézek majd, így a környező országok hamar célponttá váltak, és ezután csak mindig volt egy „tovább”. Anglia inkább csak egy jó kiindulópont, mintsem állomás.

Mi az, ami boldoggá tesz?

Ez ütős kérdés. A párom az, aki boldoggá tesz, és, hogy vannak lehetőségeim.  Én olyan ,,csendesboldog” típus vagyok.  Azt hiszem, eléggé nehéz a külvilágnak megállapítani az érzelmi állapotomat a megjelenésem alapján.

István Csaba

2015-ben jelent meg a könyved, Bűnös Könyv címmel. Miért ezt a címet választottad?

A bűn eléggé átfogóan jelen van a mai emberekben, legyen az Erdély vagy Anglia, fehér vagy fekete, rabló vagy hívő, fiatal vagy öreg.  Így kicsit mindenkinek a hangja, mindenkinek a szava, mindenkinek a vallomása lehet ezáltal a könyv.  Mind áthajtottunk legalább egyszer a piroson.  És mindenkinek van bűne, amihez nem elég a gyóntatószék ámítása sem.

Mit tartalmaz a könyv?

Szabad verseket. Rímelős sorokkal kezdtem, de ma már alig jelennek meg rímek. A kötet ironikus hangvitelű. Élethelyzetek, személyes meglátások, lázadások bontakoznak ki az oldalakon.

Azóta már eltelt két év. Milyen volt a fogadtatás, kaptál véleményeket, kritikákat?

Nem igazán vártam meg ezeket, persze közösségi oldalakon kiment a hír a megjelenésről, de igyekeztem gyorsan visszafogni ezt. A kivitelezés nem volt meggyőző és tartalmilag is akadtak problémák. Viszont úgy érzem, hogy ez egy abszolúte pozitív tapasztalat. Így az újrakiadás sok értelemben jobb formát hoz majd (remélem).

Mik a további céljaid ezen a téren?

A 2015-ben megjelent Bűnös Könyv–et szeretném több okból is újra kiadni. Más kiadóval, és lelépnék a magánkiadós pályáról, sajnos rossz tapasztalatokat vont maga után ez a kiadás. Ez ügyben eddig két magyarországi és egy erdélyi hagyományos kiadóval váltottam komolyabb hangvitelű levelezést. Teljes mértékben nem zárom ki a magánkiadás lehetőségét sem. Mind formailag, mind tartalmilag változásokat fogunk eszközölni az új könyvben. A több szerkesztő dolgozik a kézirat csiszolásán (is). Sikerült egy kitűnő grafikust is bevonni az előkészületekbe, így várhatóan illusztrációk is megjelennek némely írások alatt. Nemsokára egy könny-v előzetessel jelentkezem, a hangoskönyv (CD) hat megzenésített verset tartalmaz.  A könny-v megjelenés év végi cél volt, viszont ez csúszhat, ha a kiadótól nem a várt eredmény érkezik.

Az új változatnak a Bű-vn-ösKönny-v címet adtad. Nagyon érdekes, viszont lehet, hogy sokan nem értjük. Számodra mit jelent, hogyan értelmezed?

Ezt hivatott valamelyest illusztrálni az első közös projektünk a grafikusommal. Hogyha nagyon célirányos magyarázatot akarok adni, akkor csak annyit hoznék fel, hogy próbáljunk meg a kiemelt betűkkel játszani, így könnyen kapunk egy bűnös/bűvös illetve könny/könyv variánst, innentől kezdve mindenki eldöntheti magának, hogy mi legyen a könyv címe számára.

Van a tarsolyodban esetleg további kiadandó anyag?

Több is, mint kéne. Ez is elég nagy nehézséget okoz a megfelelő tartalom kiválasztásánál.

Üzenj valamit a világnak!

Nem vagyok nagy beszédes, ha nem kérdeznek, hallgatok. A szavaknak súlya van. Naponta szegezhetünk keresztre Krisztusokat. Egyetlen szóval képesek vagyunk feladni az életet. Egyetlen szóval könnyedén eljátszhatjuk mások hóhérját, nem gondolva rá, hogy egyszer mindenki szembe kell, hogy nézzen a tükörrel, ami nem látott még hazug alanyt. Önmagával.

István Csaba

Köszönöm szépen Csabának, hogy együtt dolgozhattam vele. Kívánom, hogy el tudja érni a céljait és nemsokára újabb szuper dolgokról számolhassunk be együtt!

Csaba Facebook oldala és blogjai itt és itt megtalálhatóak. 

El ne felejtsétek, hogy Csaba könyve 2017 őszén új tartalommal, és átdolgozott szerkezettel, egy másik kiadónál Bű-vn-ös Könny-v címmel újra meg fog jelenni. Érdemes figyelni!

Szerző:

Széni (Póczek Klaudia)
Könyvekben élek. Az írók, és a műveik szereplői gerjesztik nekem a komfortos világomat, ahol én jól érzem magam. Azt hiszem, ha nem egy ilyen múlt lenne mögöttem, mint amilyen van, most nem értékelném az apró dolgokat, nem írnék, és nem lenne egy könyvjelzőm ,,A KÖNYVEK NEM BÁNTANAK" felirattal.

Szólj hozzánk!