Tudjátok, az álmainkat nem megszerezni a legnehezebb, hanem megtartani. Nemrég Albert Timivel beszéltem telefonon, azt hiszem szombati nap volt. Csak beszélt és beszélt, megállás nélkül. A napjairól, Ausztráliáról, az angol tanulásról, az ottani emberekről, hogy milyen ott az élet. S én azt éreztem, hogy ott vagyok azon a kontinensen, a pálmafák alatt. Ahol – tegyük hozzá – ugyan úgy nem habos torta az élet, és vannak nehézségek. De tudtam, és most is tudom, ez a lány kitart és végig csinálja. Mert neki ez van megírva. Mire letettük a telefont, itt este hat lett, ott meg javában éjszaka – és én tudtam, hogy csinálok vele egy interjút. A lányról, aki az anyukája halála után adott magának egy évet arra, hogy elvarrja a szálakat és felkészüljön. Majd elindult. Hogy hol tart most, mi lett azóta a Lendület Magazinnal, és mi várható a jövőben? Ebben az interjúban minden benne van. Még a két legfontosabb dolog is: a remény és a hit. Mert egyszer mindenki beteljesedik.
Folytatódjon hát a Lendület Magazin egyik főszerkesztőjének története.
Egy ideje a YourSunnySide magazinnál is jelennek meg írásaid. Mivel foglalkoztok, mik az oldal céljai?
Ahogy a neve is mutatja, ez egy olyan oldal, ahol csupa pozitív dologgal foglalkozunk. Önismereti kérdésekkel, lelki problémák megoldásával, egymás segítésével. Minden olyannal, amitől egy kicsit is jobb lehet a világ.
Hogy lettél a csapat része? Milyen témákban olvashatunk tőled cikkeket?
Egy barátnőm ajánlott az oldal főszerkesztőjének, és azóta is mind a kettőjüknek nagyon hálás vagyok. Teljesen új utakat nyitott meg ez az oldal előttem azzal, hogy minden héten egy megadott témáról kell írnunk.
Több életvezetési tanácsadó, pszichológus, coach tréner között én vagyok az, aki az „író szemével” rovatot vezeti. Így teljes mértékben lehetőségem van, hogy a személyes élményeimtől kezdve, bármit leírjak, amiről úgy gondolom, hogy segíthet másoknak.
Részt vettél a JÖVŐ-KÉP fotózáson, melynek ez a szlogenje: ,,Alkossuk meg együtt azt a képet, ahol megtörténtté tesszük mindazt, amire eddig csak vágytál!” Mit tartalmaz pontosan ez a szolgáltatás? Te hogy élted meg?
Nagyon érdekes volt. Igazából még feldolgozás alatt van bennem…
Az én képem az volt, hogy sikeresnek látom magam, az írással kapcsolatban. Ehhez persze nagyon sokat kellett dolgozni. Először egy tesztet kellett kitölteni, majd fejben megerősíteni ezt a képet. Hiszen számomra ez az a pont, amiben a legkönnyebben el tudok bizonytalanodni. (Mindenki ott a legsebezhetőbb, ami igazán fontos neki.) Azt a folyamatos harcot próbáltuk pozitív kimenetellel megvívni, hogy egyszer és mindenkorra elhiggyem, jó az, amit csinálok. Azóta a képek elkészültek, de Ildikót néha még mindig zaklatom, ha épp elbizonytalanodom, ám ő hősiesen helyre tesz ilyenkor.
Az év elején kiköltöztél Ausztráliába, azon belül jelenleg most Kelet-Ausztráliában élsz. Mielőtt még bármit is kérdeznék: kérlek, áruld el nekem, miért pont itt kötöttél ki?
A válasz viszonylag egyszerű, akik a vízumunkat segítettek elintézni ezt a helyet tanácsolták, a kapcsolatok miatt. Így már első héten dolgoztunk.
Maga a város is optimális méretű, hiszen van benne egy kis pesti nyüzsgés, óriáskerékkel, folyóval. De ugyanakkor rengeteg nyugis hely is akad bőven.
Mióta ismerlek, téma volt közöttünk külföld, és azon belül Ausztrália. Miért Ausztrália? Mit szeretsz benne?
Ausztrália számomra a csend és a mély lélegzet. Leszálltunk a repülőről és az egész testemmel éreztem a nyugalmat.
Most vagyok Ausztráliában a harmadik alkalommal, és eddig mindig egészen más helyeken voltam, de van valami mély közös dolog ezekben a helyekben, amit sehol máshol nem sikerült megtalálnom eddig. Ezek mellett persze valami miatt, amit még nem tudok, egy hang végig azt súgta, hogy itt van dolgom. Nem feltétlenül ebben a városban, de ezen a földrészen. Szóval majd meglátjuk.
Milyen indíttatással csomagoltad össze az életed, és helyezted át egy másik kontinensre?
Anyum halála után egy pillanatig nem volt kérdés, hogy én nem maradok otthon többet. De megígértem neki, hogy csak úgy indulok világgá, ha rendbe teszek magam mögött mindent. Ez egy évembe került.
Mivel az utóbbi 4 évben szinte mindent és mindenkit elveszítettem, így nem volt, ami visszatartson. A hatalmas fájdalom adta meg nekem azt a tiszta lapot, amire 2015-ben elkezdhettem felrajzolni azt az életet, amit élni szeretnék. Ahol az egyik ajtó bezárul…
Mit csinálsz ott most, hogy telnek a napjaid?
Reggeltől délutánig dolgozok, aztán átrohanok suliba, ahol este 9-ig angolt tanulok. Ez a vízum miatt kell, de igazából nagyon élvezem. Féltem tőle, mert semmi kedvem nem volt hozzá, de hatalmas pozitív csalódás volt. Nagyon sok új emberrel ismerkedtem meg, és a legtöbb nagyon jó arc. Az egyik brazil srácnak például megmutattam Lovasi egyik számát, és azóta azt hallgatja. Imádom őket!
Milyenek az ottani emberek és a légkör? Jobban inspirálnak, mint a magyarországiak?
Mindenképpen sokkal jobb. Senki sem negatív, senki nem pesszimista. Lazulnak, élik az életüket. Szerintem nem is tudják mi is a stressz. Egyszer mindenkinek el kellene jönni ide. Nagyon sok minden átértékelődik itt. Szerencsés vagyok nagyon, hogy így alakult az életem, hogy itt lehetek.
Nincs honvágyad? Mi vagy ki hiányzik a legjobban?
Nincs. Kíváncsi leszek mi lesz az első dolog. Voltak már mélyebb pontok, mikor jó lett volna felhívni valakit. De az időeltolódás miatt nem hiszem, hogy díjazták volna. Aztán ezt is megszokja az ember. Megerősödünk. És ez jó, nagyon jó.
Írsz most valamit? Reménykedhetünk egy újabb alberttimi könyvben? Akár egy regényben?
Írok. Bár már inkább csak a szerkesztés van hátra. Ami nekem mindig a leglassabban megy.
Gondoltál arra, hogy angol nyelven írj könyvet vagy a meglévőeket külföldre is kiadasd?
A jelenlegieket semmiképpen sem. Hiszen néhol nem lennének szavak. De cikkeken például gondolkoztam. Viszont itt egészen más az igény. Itt nem élnél meg például motivációs írásokból, hiszen itt senki nincs a padlón. Szóval ez még a jövő zenéje.
Egy ideig az olvasóink nem tudták elérni a Lendület Magazin honlapját. Elárulod, hogy mi zajlott a háttérben?
Folyamatos fejlesztések zajlanak. Igyekszünk felzárkózni az új trendekhez, és megállás nélkül ötletelünk, hogy milyen új rovatokat indíthatnánk. Bár sokaknak talán furcsa, hogy folyton próbálunk megújulni, de én személy szerint hiszek benne, hogy alkalmazkodnunk kell, az újabbnál újabb igényekhez.
Miért éreztétek úgy, hogy szükség van egy sablonváltásra?
Már a korábbi sablon is csak átmenetinek indult, aztán a technika ördöge, vagy talán egy sorozatos pech széria okozta ezt a csiga lassúságot.
Az oldal nemrég indult újra, méghozzá nem is akármivel és akárkivel: egy kortárs művésszel – akit bizonyára elég sokan ismernek -, Dékány Dáviddal és a vele készített interjúddal. Azt hallottam, hogy a cikk publikálása előtt annyira izgultál, hogy meg kellett innod egy felest, mielőtt kitetted a világ elé. Mitől tartottál?
A felest igazából akkor ittam, mikor először ráírtam Dávidra Facebookon. Mivel van egy különös stílusa a srácnak, így azt gondolom, hogy félelmem nem volt alaptalan. Viszont így visszatekintve mindenképpen, a legjobb döntéseim egyikének tartom.
Elég nagy visszhangja lett ennek az interjúnak, még Závada Péter is dicsérte. De azért az hozzátartozik a sikerhez, hogy kemény és provokatív válaszokat kaptál Dávidtól. Eddig a Lendület Magazin történetében ez a legdurvább a TOP10-ben: ,,Az ondó lenyelésén szerintem nincs is semmi meghökkentő, a leghétköznapibb dolgok egyike. Gondolj bele, hány ember csinálta már. Valószínűleg te is.” Hogyan fogadtad? Mennyire hökkentett meg?
Elgondolkoztam, hogy vajon ismeri-e valamelyik exemet.
De valójában nagyon élveztem ezt az interjút, hiszen pont ilyen válaszokat szerettem volna kapni. Azt vallom, hogy egy cikk, vagy interjú akkor ér el a legtöbb emberhez, ha igazán provokatív. Persze nem kell, hogy erőszakosan átlépjen minden határt. Hanem amikor csak így farzsebből ilyen válaszok születnek, akkor tényleg azt érzi az ember, hogy jó dolog is ez az élet.
Magasra tetted a mércét a Dékány Dávidos interjúval. Mit tudhatnak az olvasók, a közeljövőben számíthatnak még hasonló, kicsit szabadabb, lazább, jobban belekérdező és odamondogató interjúk publikálására a Lendület szerkesztőitől?
Én élvezném, ha kedvet kapnának a szerkesztő társaim ehhez a stílushoz. De természetesen ez mindig két emberen múlik.
Lassan 2 éves lesz a magazin. Facebookon jelenleg több mint 2500 kedvelővel büszkélkedik, és van nap, amikor 7000 fölé kúszik a posztokat elért emberek száma. Úgy érzed, most jött el az ideje, hogy bátrabbak, határozottabbak legyenek a szerkesztők? Megértek erre?
A jelenlegi csapat az, akikre már tényleg rá merném bízni a Lendületet. Már tapasztaltak és valóban mindegyikükre egytől egyig büszke vagyok. Kivétel nélkül elmondhatom, hogy megérte hinnem bennük. Az pedig, hogy ezekkel az adottságokkal mit fogunk elérni, az csak és kizárólag azon múlik, hogy milyen nagyot merünk álmodni közösen!
Köszönöm Timi, hogy a rendelkezésemre álltál két interjú erejéig is. Azt hiszem, megint bizonyítottuk, hogy nem állhat közénk semmilyen távolság, tér-idő kontinuum, vagy a technika.
Őszintén, szívből kívánom az egész Lendület Magazin nevében, hogy végérvényesen megtaláld a számításaidat. (Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy bárhová is mész ezen a kerek, egész nagy világon, mindenütt ott leszek.)
A Timivel készült interjú első fele itt olvasható.
Még több kép Ausztráliáról Timi Instagram oldalán található.
