A hiány versei – Ajánló Török Viola Soha ne nézz vissza című kötetéről

A hiány versei – Ajánló Török Viola Soha ne nézz vissza című kötetéről

Török Violával nemrég megjelent verseskötete, a Soha ne nézz vissza okán kerültem kapcsolatba, amely tulajdonképpen egy régvolt szerelmi történetnek állított emlékmű.

A kötet címének ellentmondva Viola éppen a múlt felé fordulva tárja szélesre karjait, és hagyja, hogy az érzések, a valaha átélt varázslatos pillanatok, a kusza érzések elborítsák – hogy megmutathassa nekünk, olvasóknak, hogy pontosan tudja, min megyünk keresztül. Számomra ez a könyv az újabb bizonyíték, hogy egyszer mind lépdelünk hasonló üvegszilánkokon – talán más a színük, vagy ahogy megtörik a fényt, de a bennünk égő fájdalomban nincsenek árnyalatok.

Ott vagy – Viola illusztrációja

Viola verseiben a saját érzelmeink, a bensőnkben szorongó bánat vagy épp öröm nyer visszhangot, mintha egyszerűen szavakká tükrözné mindazt, ami a nap folyamán ér minket, vagy csak átfut a fejünkön. A mindent elsöprő szerelem, a hiány, a minden-lélegzetvételemben-benne-vagy versei ezek, újra felfedve bennünk is az éppen sajgó vagy már régen behegedt sebek apró forradásait. Mindannyian jártunk már itt, ebben a végtelennek tetsző, sűrű és sötét erdőben, ahol sokáig olyan reménytelennek tűnik a kijutás, de aztán a fák ágai lassan ritkulni kezdenek, és amikor a napfény először perdül táncra a hajunkon, a kezünkön, a cipőnk orrán, hirtelen szabaddá válunk.

 

„Ott vagy a ki nem mondott szóban,

Az elhagyott vagy épp elfelejtett dolgaimban.

 

Ott vagy a zavart pillantásban,

Vagy a mosolyról sírásra gördülő számban.

 

Ott vagy az elejtett szemceruzában,

A minden évben visszatérő napsugaras nyárban.”

(Török Viola: Ott vagy…)

 

Ami igazán különlegessé teszi a kötetet, hogy nem csupán a szavak, a képek is Viola keze munkáját dicsérik: egészen kiskora óta a versek mellett a rajzolás is az élete szerves részét képezi, így tulajdonképpen magától értetődő volt, hogy ha az írásai egyszer egy kötet formájában idegen kezek közé kerülnek, saját rajzai adnak majd keretet számukra. A képeknek hála a szöveg szinte szárnyra kel a lapokon, fel-felsóhajt a keserédes fájdalom.

Az első szerelem kötete ez, a gyermekkori végtelen és ártatlan hit, a vágyak összeomlásának és újraépítésének himnuszai – hiszen tudjuk, a romok alatt új életek sarjadnak, és bár a szívek összetörnek, van gyógyulás.

Török Viola

Hamarosan a Violával készült interjút is elolvashatjátok, amelyben részletesebben mesél nekünk a könyv születéséről, írásról, inspirációról… 🙂

Viola könyvét az alábbi linken vásárolhatjátok meg, a könyv facebook-oldalát pedig itt éritek el.

Szerző:

Kata
"Lennék szó egy könyv száztizenharmadik oldalán. Olyan titokzatos és virágillatú, édes magánhangzók és kacskaringós, komolyan koccanó zöngék alkotta csoda, valahol a lap alján megbújva. A csésze peremén végigfutó, kissé repedt minta, amelyre rákacsint egy száradó kávécsepp. Rojt a függönyön, apró jégcsillag a keményen kacagó szélben, a hajnal nyolcadik fénye – tudod, az a didergő sugár, ami olyan kedveskedve vackolja magát az ég sötétkéje alá. Gitárhúrról lepattanó, tétova hang, vagy egy alvó reményteli sóhaja. Nevető sugár a nedves macskakövön. Elharapott vonatfütty. Hamvas őszillatú almáspite lehulló morzsája. Szívdobbanás. Kecses tollvonás egy papíron."

Szólj hozzánk!