Sokszor érünk olyan útkereszteződéshez, ami gyökeresen megváltoztatja életünket. A döntés mindig nehéz, hogy merre induljunk, de néha az is előfordul, hogy az élet úgy seggbe rúg, hogy egyszer csak az egyik úton találjuk magunkat. Ilyenkor kétségbeesés uralkodik el rajtunk, azt sem tudjuk hova nézzünk, mi lesz velünk és, hogy vajon milyen út az, amin tovább kell mennünk. Visszafordulni már nem lehet, így emelt fővel muszáj előre lépkednünk.
kép: pinterest.com
Az első pillanatokban mindig beborul az ég. Sírunk, bízunk, remélünk, sőt esténként talán el is mondunk egy-egy imát, hogy valaki odafentről vigyázzon ránk.
Személy szerint az élet során már sok ilyen pofont kaptam. Koromhoz képest talán túl sokat is. De megtanultam azt, hogy véletlenek nincsenek, az élet tényleg tanít minket és okkal sodor arra az útra, ahova éppen kedve tartja. Néha kell a változás, kell az, hogy más ösvényeken járjunk, hogy újat tanuljunk. Meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy egy korszak igenis lezárult, le kell vonnunk a tanulságot és büszkén, okulva régi dolgainkból kell a múlttól elválnunk. Az új ajtók csak akkor tárulnak ki előttünk, ha mi magunk is nyitottak vagyunk rájuk. És ha mi nem tudunk döntést hozni, hogy merre is menjünk, az élet megteszi helyettünk.
kép: pinterest.com
“Úgy gondolom, minden okkal történik. Az emberek változnak, ezért képes vagy megtanulni elengedni, a dolgok rossz irányba haladhatnak, ezért értékelni tudod, amikor jó felé mennek, elhiszed a hazugságokat, de egy idő után megtanulsz csak magadban bízni. És néha a jó dolgok szétesnek, hogy jobb dolgok születhessenek.”
/Marilyn Monroe/
Rájöttem, hogy nem kell félnem. Nem kell sírnom, kétségbe esnem. Mindig jó helyen vagyok, még akkor is, ha épp rossz dolgok történnek velem. Minden útkereszteződés változást hoz, amiért néha igen kemény árat kell fizetnünk, de minden egyes ilyen kereszteződés, megpróbáltatás közelebb visz ahhoz, hogy révbe érjünk.
Szerintem az élet arról szól, hogy fejlődjünk, mindig többet és többet akarjunk. Lépkedjünk előrefelé az olykor göröngyös utakon. De néha hajlamosak vagyunk megrekedni, elkényelmesedni abban, amiben épp vagyunk. Ilyenkor jön egy útkereszteződés, egy nagy seggbe rúgás esetleg egy hatalmas pofon, de most már egészen biztos vagyok abban, hogy ez mind csak azért van, hogy ebből előnyt kovácsoljunk.
Én hiszek a sorsban. Hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek. Abban, hogy a felhők felett mindig kék az ég, és abban is, hogy minden jó dolog azért esik szét, hogy még jobb születhessen helyette.
