A könyvtolvaj: film vs. könyv

A könyvtolvaj: film vs. könyv

 Van úgy, hogy egyes történetek rátalálnak az emberre. Ilyen volt számomra A könyvtolvaj. Tizenhat évesen olvastam el, és amikor a kezembe akadt, elbújtam vele a könyvtár egy  eldugottabb sarkába és faltam a lapjait. Magával ragadott a történet, a maga keménységével. A cselekmény egyszerre volt bájos és borzongató . Sokféle könyvel akadt már dolgom, de egyik sem volt ennyire ártatlanul odamondós. Azt hiszem, hogy aki találkozik Markus Zusak karaktereivel, nem fogja őket elfelejteni egyhamar. 

A_konyvtolvaj

jelenet a filmből

A történet a náci Németországban játszódik. Egy kislány a főshősünk, Liesel, aki nevelőszülőkhöz kerül, mivel vér szerinti szüleit egy  lágerba küldik. Rögtön az első oldalakon meghal a kisöccse, így egyedül kell megküzdenie az új családjával és egy teljesen más környezettel. Azonban hamar barátra lel, és beilleszkedik az új életébe. Liesel okos lány, szereti a könyveket, bár nem tud olvasni. Nevelőapja-akit csak Papának hív-, ismerteti meg vele a betűket, attól kezdve nincs lehetetlen a lány előtt. Falja a könyveket. Azaz hogy falná, ha lennének könyvei. Az élet azonban úgy hozza, hogy idővel nem csak olvasnivalója akad bőven, de egy különleges kapcsolatra is szert tesz. A világ  a feje tetejére áll. Könyvégetéseket rendeznek, mindenhol egyenruhás katonák masíroznak, az emberek éheznek. Egy nap bekopog a család ajtaján egy zsidó, akinek Papa adósa, így elbújtatják a világ szeme elöl.

A könyv érdekessége, hogy a halál narrálja. Ez pedig olyan különleges hangulatot teremt, amit Liesel kalandos története remekül ellensúlyoz. Egy lány életét tárja elénk Zusak, akinek idő előtt fel kellett nőnie. Szeretet és kötődés. Becsület és tartás. Barátság. Szerelem. Szeretet. Halál. Hatalom. Különböző értékek egymásnak feszülése. Annyi mindenről szól a könyv, amit leírni szinte lehetetlen. A zamata talán abban rejlik, hogy a sok rettenetes körülmény mellett meg tud maradni ártatlannak és tisztának. Ezért vág a földhöz és szárítja ki a könnycsatornáinkat. Mert annyira emberi történet. Jó hinni és látni, hogy az eltorzul világban létezik még jóság és szeretet. A könyv minden lapját imádtam és örökké hálás leszek érte, hogy elolvashattam.

 

http://s06.static.libri.hu/cover/db/1/822379_5.jpg

http://s06.static.libri.hu/cover/db/1/822379_5.jpg

Karácsony után egy mozifilmet néztünk meg a nővéremmel és a barátnőmmel. Akkor lettem figyelmes A könyvtolvaj filmplakátjára, és vegyes érzések keringtek bennem. Egyrészt kíváncsi voltam rá, hiszen mégiscsak az egyik legjobb könyv adaptációjáról volt szó, amit valaha olvastam. Másrészt viszont éppen ebből az okból kifolyólag féltem is tőle, nehogy csalódás okozzon és összetörje bennem a regény által teremtett katarzist. Kellett pár hónap, mire meg mertem nézni a filmet.

Az én általános tapasztalatom az, hogy ha valaki egy könyvet elolvas és pozitív élményekkel gazdagodott általa, érdemes hónapokat vagy akár éveket várni a filmadaptáció megtekintésével, mert addigra kellőképpen leülepedik az emberben a történet és  az általa kiváltott érzések. Idővel sokkal halványabban emlékszünk a részletekre, és jóval élvezetesebb a film. Persze összehasonlítani így a két műfajt nem fogjuk tudni annyira pontosan, de összességében mégsem lesz (akkora) csalódás.

A könyvtolvaj film változata nekem nagyon tetszett. Gyönyörű volt az operatőri munka, a színészek pedig rengeteget adtak a történethez. A tehetséges Sophie Nélisse  formálta meg Liesel-t, akit bár a könyvben teljesen máshogy képzeltem el, nagyon jól uralta a vásznat. Bájos és kedves volt  a játéka végig, akárcsak az általa alakított  karakter jelleme. Azt hiszem fogunk még róla hallani más filmek kapcsán. A nevelőszülőket alakító két színészt is hamar sikerült megkedvelnem. Geoffrey Rush  és Emily Watson rendkívül tehetségesek.

Összességében azt kell, hogy mondjam a film és a könyv is meghatározó volt az életemben. Egymástól függetlenül. Sokat kaptam a bátor kislány története által. Mindenkinek ajánlom  őket nemtől és kortól függetlenül. 

Szerző:

Bóbics Veronika

Csendből vagyok és átbeszélgetett éjszakákból. Sok-sok szeretetből, és még több bizalomból. Néha azért önbizalomhiány és félelem barátaim is felbukkannak, de törekszem rá, hogy egy általam irányított diktatúrában éljünk. Nem mindig sikerül persze, de hát van nekem élénk fantáziám, fehér papírom, na meg tintával teli tollam. Ezért írok ide is. Magamról, rólunk, nektek, hozzátok. Néha talán sok banális okfejtést, de mindig csak azt, amit a szívem mondani szeretne. A világon keresztül próbálom megérteni önmagamat, de néha elkap egy gyorsan jövő orkán. Azért persze mindig újra megpróbálom, hiszen ez tesz igazán boldoggá.

Szólj hozzánk!