A Kreml jelöltje – Ajánló a Vörös veréb trilógia harmadik részéről

A Kreml jelöltje – Ajánló a Vörös veréb trilógia harmadik részéről

Jason Matthews Vörös veréb trilógiája mondhatni hiánypótló a piacon. Az utóbbi években nem találkoztam olyan regénnyel, amely ennyire behatóan foglalkozott volna a hírszerző ügynökségek működésével az amerikai – orosz viszonylatban. Ráadásul úgy, hogy mindehhez szórakoztató irodalmi eszközöket használt. Most az Agave Kiadó jóvoltából a sorozat harmadik részét veszem górcső alá, igyekszem spoiler nélkül.

Egy ismerősöm ajánlotta még az első kötetet a figyelmembe. Magamhoz képest gyorsan végig is értem a sorozaton, mivel nagyon érdekelt mi lesz a végkifejlet. A harmadik kötetet lett talán a legvaskosabb mind közül, de ennek ellenére ismét minőségi kiadást kaptam a kezembe. A borító illeszkedik az előző két könyv külsejéhez. Noha nem kedvelem a sárga színt, szerintem ötletesen oldották meg. Ráadásul minden részlete szoros összefüggésben áll a regény tartalmával. Mostanában a szerkezet felett rendre átsiklok, hacsak nincs benne valami extra, mint ebben az esetben. Szimpla, címmel ellátott fejezetek követik egymást, de minden etap végén találunk egy rövid, egyszerűen elkészíthető receptet. Természetesen ezek is szorosan kapcsolódnak a történethez, vagy a szereplők, vagy a helyszínek által. Ráadásul akinek van türelme elkészíteni őket, igazi ínyencségeket kóstolhat. Látszik, hogy a szerzőnek az íráson kívül a gasztronómia is az erősségei közé tartozik.

Az egyik ok, amiért nagyon szeretem ezt a trilógiát, az Matthews stílusa. Mivel maga is CIA-ügynök volt, így tudja miről beszél, vagyis ír. Természetesen a megszokott, “klasszikus téma”, az amerikai-orosz ellentét áll a középpontban. Mondjuk, a regény azon megközelítését, amely szerint az USA “jó”, Oroszország “rossz”, azért fenntartásokkal kell kezelni. Szerintem nem ennyire egyszerű a dolog, de ez már egy másik kérdés. Ettől függetlenül, amennyire én meg tudom ítélni, hitelesen mutatja be a titkosszolgálati módszereket, rendkívül alapos és mélyreható ismereteket szerezhetünk a kémek eszköztáráról. A kötet – az előző két részhez hasonlóan – rendkívül sok helyre kalauzol minket világszerte, ettől is annyira különlegesek a már említett, fejezetek végén található receptek.

Jelenetkép a Vörös veréb című filmből

Magával a történettel kapcsolatban igyekszem inkább általánosságokban írni, nem akarom elrontani senki olvasás élményét, amíg nem vette kezébe a korábbi köteteket. A rengeteg alapos és hosszas leírás ellenére rendkívül izgalmas maga a sztori is. Több szálon követhetjük az eseményeket. Dominyika Jegerova, az SZVR üdvöskéje egyre feljebb kapaszkodik a hivatali ranglétrán, így egyre fontosabb információkkal tudja ellátni a CIA-t. Ezzel együtt egyre nagyobb veszélyben van, több alkalommal is egy hajszál választja el a lebukástól. Közben bepillantást nyerünk Putyin belső körébe, valamint a Kreml intrikáiba. Csodálom, hogy ennyire nyíltan és ilyenformán nyilatkozik a szerző sokszor az orosz elnökről. Mindeközben nemcsak az orosz, hanem az amerikai oldalon is zajlanak az események, ugyanis magas körökbe jut egy áruló. Mindez a CIA-n belül is rengeteg konfliktus forrása lesz, az ügynökök kénytelenek lesznek politika játszmákba bonyolódni. Nagyon szimpatikus a regényben, hogy nem finomkodik, egyáltalán nem akarja idealizálni az egyes helyzeteket, inkább realista képet próbál mutatni. Viszont jól tette a szerző, hogy lezárta a trilógiát, pont elérte azt a határt, amikor már nem tudott annyi újdonságot nyújtani, de egy ütős befejezéssel meg tudta menteni a történetet. A női olvasókat pedig egyértelműen a romantikus szállal fogta meg a szerző. Természetesen ebben a részben is tovább bonyolódik Dominyika és Nate (CIA) viszonya, de egyáltalán nem ez áll a regény középpontjában. Különösen tetszett, hogy ezzel kapcsolatban sem keltett illúziókat, a körülményeket tekintve a regényben nem is lett volna hihető egy szimpla párkapcsolat.

A karaktereket tekintve látszik, hogy Matthews nagyon jó emberismerő. Szépen megfigyelhető, a szereplők személyiségfejlődése az előző részekhez képest. A legkülönlegesebb maga a főszereplő Dominyika Jegerova. Rendkívül tehetséges, ambiciózus. Rejtegeti azt, hogy szinesztéziás, vagyis látja az emberek auráját, valamint ebből az érzelmeik változását. Igaz, a harmadik részre már nem kerül annyiszor említésre ez a dolog, mint a korábbiakban. A nő teljesen kiábrándult az orosz vezetésből, bármit megtesz, hogy megbuktassa a rendszert. Ebben van segítségére Nate Nash, az összekötőtisztje. Elég bonyolult kapcsolatban állnak egymással. Számomra furcsa volt, hogy az író inkább őt ábrázolta szentimentálisnak. Ez egyre inkább hátráltatja a munkában, egy időre parkolópályára is teszik. Továbbra is találkozunk Benforddal és Gabel-el is. Szintén a CIA kötelékében szolgálnak, ők próbálják a Dívát (Dominyika fedőneve) a helyes irányba terelni. A regény egyébként rengeteg mellékszereplővel operál, akiknek több-kevesebb jelentősége van az események alakulásában. Lehetetlen lenne mindenkit felsorolni, de kiemelném még Putyin-t, Oroszország elnökét. Félelmetes, hogy a szerző ennyire pontos jellemrajzot festett le az orosz vezetőről, miközben az amerikairól egy szó sem esett. Ha ennek csak egy része igaz, akkor is érdemes odafigyelni a világpolitikai történésekre.

– Nem szeretem ezt az elcsépelt kifejezést, hogy „titkokat lopni”. A lopás szó törvénytelen és morálisan elítélendő módszereket sejtet. 
– De hisz ez a kémkedés definíciója, amióta Júdás megcsókolta Jézust – háborgott Benford. – Maga minek nevezné?

Összességében tökéletes lezárása ez a kötet a trilógiának. Kellőképpen pontot tett a végre a szerző, de azért néhány szálat elvarratlanul hagyott, biztos, ami biztos alapon. Vérbeli kémregény, szinte elhiszem, hogy a hidegháború még mindig tart. Nagyon izgalmas a cselekmény, akcióból és titkokból nincs hiány. Sőt, még a romantika kedvelő is megtalálhatják a számításaikat, de lányregényre senki ne számítson!

Kiemelt kép: https://pixabay.com/

Szerző:

"A kutyán kívül a könyv az ember legjobb barátja. A kutyán belül meg túl sötét van az olvasáshoz." /Groucho Marx/