“A krimi az, amiben igazán ki tudok teljesedni” – Interjú Szántó Dániel íróval

“A krimi az, amiben igazán ki tudok teljesedni” – Interjú Szántó Dániel íróval

Egy meleg, koraőszi délután, fásultan sodródtam az aluljáróba siető tömeg tengerével. Épp a közeledő metró huzatában hunyorogtam, amikor egyszer csak megpillantottam egy sötét szempárt. A plakátra festett karakteres arc ezúttal nem egy neves divatcég logója mellől fordult egyenesen a peronon téblábolókra. Szántó Dániel nem csak kivételes írói tehetséggel, de teljes vállszélességgel áll nagy sikernek örvendő krimi regénye mögé. A hatás, mint ahogy ilyenkor lenni szokott, most sem maradt el.

Kép: Szántó Dániel facebook oldal

‒ Tulajdonképpen ez az én ötletem volt ‒ meséli Dániel pár héttel később egy kávézóban. Laza, kedves stílusával aligha hasonlít a molinón álló sötét alakra. Revans című krimiregénye bár csak egy éve jelent meg, most már a második részt, Az üldözöttet forgatom a kezemben. A borító legalább olyan figyelemfelkeltő, mint a hirdetővászon, de mégsem ez az, ami igazán különlegessé teszi. Dániel a nagy utat, amit ilyen rövid idő alatt megtett, kizárólag elszántságának, rátermettségének és páratlan hozzáállásának köszönheti.

‒ Mikor már tudtam, hogy kiadják a regényt, sokat gondolkodtam a körítésen, ami egyedivé teszi a megjelenést. A kiadó hivatott elintézni a könyvesbolti kihelyezéseket, de azon túl már a szerzőnek kell boldogulnia, úgyhogy ezt nekem kellett kitalálnom. Tudtam, milyen lehetőségeim vannak, és azt is, hogy nem fogok elaprózni semmit. Szerettem volna megmutatni a könyvemet mindenkinek, így jött a plakát ötlete. Ha valaki érvényesülni akar, akkor nem elég megírni egy jó regényt. Nyilván ez egy olyan befektetés, ami lehet, hogy meg sem térül. Ám ha mégis, akkor egész életedben azzal foglalkozhatsz, amit igazán szeretsz és ez mindennél többet ér.

Nagyon ritka ez a gondolkodásmód, különösen egy ilyen fiatal szerzőnél. A hétköznapokban egyébként mivel foglalkozol?

Közgazdász diplomám van, így ezen a területen kezdtem el dolgozni nemzetközi cégeknél. Voltam a L’Oreálnál, a Samsungnál, és elindítottunk egy közös vállalkozást két barátommal. Ez megalapozta a lehetőséget, hogy azzal foglalkozzak, amit igazán szeretek: az írással. Most, amióta megjelent az első könyvem teljesállású szerzőként dolgozhatok. A hetem nagyjából úgy néz ki, hogy a következő történeteken dolgozom és megteremtem a megfelelő promóciót. Szerencsére egyre több médiafelkérésnek is eleget kell tenni, ami jelzi, hogy jó úton járok. Ezenkívül sokat utazok, ami elengedhetetlen, az inspirációhoz. Szerintem nem is lehet megírni egy jó regényt úgy – relatíve rövid idő alatt -, hogy valaki teljes állásban dolgozik mellette.

Ezt már akkor megfogalmaztad magadban, amikor megírtad a könyvet? Mit gondoltál, itthon ezt mennyire lehetséges kivitelezni?

Én próbáltam pozitívan hozzáállni. Magyarországon a krimi nem egy kiforrott műfaj, ami néhány esetben hátrányt, míg másokban előnyt jelent. Nincs sok magyar szerző a palettán, tehát könnyebben ki lehet tűnni, ugyanakkor ez azt is eredményezi, hogy az emberek bizalmatlanok a hazai szerzőkkel szemben. Kezdetben még nem voltak információm arról, mit kell tennem ahhoz, hogy kiadják a könyvem. Úgy voltam vele, hogy van időm és szeretném ezt megcsinálni. Bíztam a történetben, és egy idő után az írásról is úgy véltem, hogy jól megy. És íme…

Mikor határoztad el, hogy az írással szeretnél foglalkozni?

Már nagyon régen. Ez egy hosszú folyamat volt. Az elején még a sci-fi műfajával kacérkodtam, mert ezek a történetek végigkísérték a gyermekkoromat. Aztán, miután már egyre több krimit elolvastam, akkor kezdett igazán körvonalazódni, hogy egyszer biztos, hogy írni fogok ebben a műfajban. Mikor eljöttem a Samsungtól, akkor lehetőségem nyílt minden energiámmal erre fokuszálni. Elkezdtem írni a jegyzeteimet, és amikor már úgy éreztem, hogy készen van a forgatókönyv, akkor odaültem a gép elé és hozzákezdtem.

A Revans volt az első könyv, amit írtál?

Igen, ez volt az első. A krimi az a terület, amelyben igazán ki tudok teljesedni és ennek eredményeképp született meg a Revans. Nagyon fontos, hogy egy szerző megismerje a saját határait, és azt, hogy mihez van érzéke. Én úgy érzem, hogy más műfajhoz nem valószínű, hogy lenne tehetségem. A krimitől soha nem fogok eltérni, nem fogok másba belevágni. Ez egy olyan műfaj, amiben lehet nagyot alkotni, mert bár szórakoztató irodalom, mégis mély tartalommal lehet megtölteni.

Kép: Kazsimér Nóra

Ez egy igazi nyomozós, gyilkosságokat és bűneseteket felvonultató krimisorozat. A szereplőkhöz honnan merítettél ihletet?

A mindennapokból, az engem ért ingerekből, melyekből bőven lehet építkezni. Nekem nagyon sok barátom van. Laktam kollégiumban, albérletben, Szombathelyen és Budapesten. Rendkívül fontos az élettapasztalat, hiszen ezekből lehet táplálkozni, ihletet meríteni. De például ha megyek az utcán és meglátok valakit, aki nagyon különleges, akkor a gondolatok megrohannak, és ezeket lejegyzetelem. Sokszor elképzelem, hogyan fogok felépíteni egy szereplőt, de van, hogy írás közben átalakulnak. Ez nem tudatos. Egy idő után már azt veszem észre, hogy nem is olyan lett, amilyennek én akartam. A karakterek maguktól születnek meg.

Magyarországon a könyvkiadás nem egyszerű. A magánkiadóknál sok a buktató, a független kiadók pedig sokszor biztosra mennek és vagy nem fogadnak kéziratot, vagy külföldi sikertörténeteket fordítanak le. Beavatnál a kiadás folyamatába? Az után a bizonyos word dokumentum után mi volt az első lépés?

A legtöbb kiadó egy új szerzőben csak pénzügyi kockázatot lát (érthetően), így nem egyszerű ez a folyamat. A nagy kiadók nem fogadnak kéziratokat, tehát máshol kell keresgélni. Olyanokat például, akik magyar szerzőtől is publikálnak, majd műfaj szerint kell szűkíteni és végül alig marad pár kiadó, ami szóba jöhet. El kell küldeni a kézirat részleteit és várni, hogy egyáltalán visszaírjanak. Magyarországon, a szórakoztató irodalom vonalán nem igazán segítik az első könyves szerzőket. Még szépirodalomban is csak-csak, de az sem kiterjedt.

Honnan jött az ötlet a borítóhoz? A kiadó vagy a te elképzeléseid alapján készült?

Én már akkor megterveztem a borítót, amikor még nem is volt kiadóm. Elmentem a Képzőművészeti Egyetemre és ott érdeklődtem, hogy ki az, aki megrajzolná nekem. Több tanárral is felvettem a kapcsolatot, akik ajánlottak diákokat. Végül Dombóvári Ágnesnél kötöttem ki, akinek elmondtam, hogy mit szeretnék. Egyébként mindkét könyv borítóját ő csinálta. Nagyon sok mintapéldányt készített, de a végsők teljesen egyeznek azzal, amit elképzeltem.

Kép: https://mork.nyugat.hu

Milyen visszajelzések érkeztek eddig a történet kapcsán?

A Bookline-on van egy top 50-es sikerlista – műfajtól függetlenül, ahová nagyon nehéz felkerülni. Ha ott van a könyv, az már nagyon jó. A Revans öt napig volt a sikerlistán, Az üldözött pedig már tíz napot, tehát ez különösen jó visszajelzés. Ennek nagyon örülök. A regényről megjelent kritikák és értékelések is nagyon fontosak. A Revansról már rengeteg értékelés megjelent, és szinte kivétel nélkül pozitívak. Az üldözött egy kicsit megosztóbb regény, de nem panaszkodom.

Mivel nagyon céltudatos vagy, biztos vagyok benne, hogy több történet is van a tarsolyodban. Ezt a sorozatot hány kötetesre tervezed?

Ezt nem terveztem meg előre. Amíg van ihlet és szeretem csinálni, addig lesz könyv. Egy előzmény történet és egy folytatás még biztosan meg fog jelenni ehhez a sorozathoz. A négy könyvön túl van még két sztori, amin dolgozom. Ebből kettő különálló történet, és ugye van ez a négy, amiből kettő már megjelent. Szóval ezt a hat könyvet el szeretném elérni.

Mit tanácsolnál azoknak az íróknak, akik még csak most indulnak el ezen az úton?

Azt tudom tanácsolni, amit én is megtapasztaltam. Ha ír valaki egy jó sztorit, ne csak magával a könyvvel foglalkozzon, hanem azzal is, hogy az el tudja adni magát. Kommunikáljon az emberek felé és kopogtasson fáradhatatlanul a kiadóknál. Ez egy rettentő rögös út és okosnak kell lenni, átlátni azt, hogy mi vihet előre és mi nem. Ha sok visszautasítás éri az amatőr szerzőt, akkor el kell gondolkodni azon, hogy biztos ezzel akar-e foglalkozni, de amíg csak lehet, ne adja fel! Én hiszem, hogy a végén a befektetett munka megtérül.

Kiemelt kép: http://vaskarika.hu

 

Szerző:

"Amikor életem végén Isten elé állok, remélem, hogy nem lesz semmiféle olyan kis tehetségem, amire azt mondhatná, hogy nem használtam ki." /Erma Bombeck/