A lány, aki képes volt a változásra

A lány, aki képes volt a változásra

Egy korábbi alkalommal már olvashattátok a Paula Blankával készült interjút, amelyet Cat készített vele, ez alkalommal pedig nekem mesélt el pár szót arról, mennyit is változott az elmúlt időszak alatt.

blanka

Sok mindent történt mióta utoljára beszélt magáról Paula Blanka, azóta talán kicsit felnőtt, kicsit lenyugodott, de lényegében ugyanaz a tehetséges lány maradt, akinek az írásai mindenkit elvarázsolnak, aki hagyja. Saját bevallása szerint, sokat tanult és egyre inkább magára talál ebben a világban.

„Mióta megengedem magamnak azt, hogy hibázzak, egyre teljesebb az életem. Mióta tudok a boldogság áldott pillanataiban létezni, egyre elviselhetőbbé vált minden egyéb. Mióta a világ legtermészetesebb módján megengedtem magamnak, hogy én lehessek, egyre gyakrabban érzem azt, hogy bárhol is legyek, megérkeztem. Megtanultam, hogy fontos az, hogy fontosnak tarthassak – bármit is. Egyre inkább a most tudatosságában létezni és számolni a faleveleket, örülök, hogy végre ennek is eljött az ideje. Bélyegmentesen élem az életem. Számomra nincs jó vagy rossz. Csak dolgok vannak, és a számomra legideálisabb nézőpontból csodálom őket, hogy az én kis belső harmóniámat mérlegként megtartsák.”

Mindez az írásain is megérződik, egyre többet tekint kifelé a világ apróbb csodáira és az emberi értékekre is, mindezt úgy, hogy a tőle megszokott „három pont” átitatja műveit. A három pont, amely arra készteti az embert, hogy elgondolkodjon a szürke hétköznapokon, amely arra buzdít, hogy továbbgondoljuk a sorokat.

Az “új” Paula Blanka azt is elmesélte, hogy egyre inkább beleszeret a régi írókba és költőkbe, annak ellenére, hogy régebben csak kevesebbet olvasott tőlük, s egy olyan dolgot is, amely szerintem igazán megmutatkozik az újabb írásaiban.

„Egyre közelebb kerültem Istenhez azáltal, hogy nem eszményképekben és holmi keresztekben kerestem. Hanem magában a természetben, a tapintható és tapinthatatlan mindenségben.”

Mindenképpen érdemes egy pillantást vetni Paula Blanka blogjára, hisz szebbnél szebb versekkel és szösszenetekkel kápráztat el minket, s talán mindenki elgondolkodik majd kicsit sorait olvasva, és észreveszi azokat a világban elrejtett csodákat is, melyek mellett eddig nap, mint nap csak elsétáltak.

Szerző:

Saskia
Szellőrózsák a viharban. Névtelen kifestőkönyv. Virágokkal teli hómező. Szürke álom. Szótlan dallamok. Néma sikolyok. Káprázat fehér ruhában. Porrá őrölt pipacsszirmok. Hiányos kirakó. Csillogás a víztükrön. Erőtlen szárnysuhogás. Reszkető árnyék. Mézédes galagonya. Keserű szirup szívedben.

1 comment

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás