A lány, aki mert tovább álmodni – Interjú Albert Tímeával

A lány, aki mert tovább álmodni – Interjú Albert Tímeával

Sokat töprengtem már azon, mennyiszer hallottam már, merjek nagyot álmodni, valósítsam meg, de azt soha senki nem mondta, mi a teendő, ha ezzel már végeztem. Mit tegyünk, ha már megvalósítottuk az álmunkat? Albert Tímeától megtanultam, a helyes döntés, ha tovább álmodunk. Így tett ő is, miután egy régi vágya teljesült, és megjelent első könyve, nem dőlt elégedetten hátra, hanem álmodott tovább, és most itt az eredménye, egy újabb nagyszerű könyv, a Kopott testek meséi. Erről mesélt nekem.

Nem egészen két évvel a Gipsz égbolt után újabb blog könyvet adtál ki. Miért döntöttél egy újabb könyv mellett? A rajongók motiváltak vagy te akartál még „mesélni” nekik?

A Gipsz égbolt kapcsán már korábban emlegettem, hogy az csak egy szelete az életemnek. Mondhatni az egy “teszt” könyv volt, hogy lenne-e kereslet az írásaimra. Akkor kiragadtam az általam legjobbnak vélt 2 fejezetet az életemből, és így született meg, de belül mindig tudtam, hogy a hatalmas mozaiknak ez csak töredéke. Szerettem volna, ha az olvasóknak lehetőségük van teljesebb képet kapni rólam. Talán egyszer majd úgy emlegetik őket, mint az illúziók-ciklus. Még egy könyvet szánnék ebbe a sorba.

Régóta készültél erre a könyvre? Mikor döntötted el, hogy ennek meg kell születnie?

Igazából ez már készen volt, bár nem a jelenlegi formájában. Néha valóban szinte vért izzadtam, mikor a sorrendet kellett összeállítanom. Persze ez csak a saját magam előtti hitelesség miatt volt fontos. Néha aztán azt éreztem, hogy a felét kidobnám a kukába. Aztán valahogy végül összeszedtem magam.

Kopott testek meséi. Mit fejez ki a cím számodra?

Talán a legmegfelelőbb hasonlat, hogy olyan, mint a lerágott hús. Néha az ember benne marad egy kapcsolatban, vagy egy érzésben (mondjuk egy viszonzatlan szerelem érzésében) és csak kezdi elölről, hogy kattog mindenen. Szétkoptatjuk magunkat. A rossz kapcsolatokban pedig felőrlődünk, és nem csak mi, hanem a társunk is. Persze csiszolódunk is, de sebeket is szerzünk. Elhasználódunk, ha nem megfelelően élünk. Ezekről mesélek, vagy maguk mesélnek, a testek.

A borítón Miklai Ildikó alkotása, egy szitakötő látható. Miért pont szitakötő?

Az egésszel egy kontrasztot szerettem volna mutatni. Mert annak ellenére, hogy ezeknek a gyötrő kapcsolatoknak, szerelmeknek vannak borzalmasan nehéz pillanatai, azért ott van bennük az is, amiért mégis érdemes. A szépség, a lágyság, de egyúttal a törékenység is. Ha nem figyelünk, rövid életű ez az egész, de ha vigyázunk rájuk, akkor a szivárvány örökre megmaradhat.

Itt szeretném megköszönni Ildikó fáradhatatlanságát, és türelmét! Nézzétek meg a többi munkáját is!

borito.webshopba-400x400

A Kopott testek meséi hosszabb terjedelmű, mint korábbi könyved. Mi ennek az oka?

Sokszor tapasztalom, hogy ami számomra egy apró, jelentéktelen írás, az másnak mennyit jelent. Így megpróbáltam nagyon keveset törölni. Voltak olyan történetek, amelyeket már nem szerettem volna átvinni egy másik könyvbe. Ez valóban egy napló. Olyan életrészek, melyeket én csak így tudok lezárni. Becsuktam a könyvet, és kész.

Sok rész korábbi blogjaidból származik, milyen szempontok alapján válogattad össze a bejegyzéseket? Hogyhogy egészen régiekhez is hozzányúltál?

Mindenkinek adni szerettem volna egy fejezetet, aki valaha hatással volt az életem alakulására. Így ez volt az alap. Erre építkeztem. Keresgéltem régi lementett írásokat, hogy egésznek tűnjön minden fejezet. Úgy akartam visszaadni, ahogy történt. Ha kivettem volna belőle, akkor nem éreztem volna igaznak.

Hány évet ölel fel a könyv? Hiszen sok bejegyzést egészen régről ismerhetünk, még néhány nagyon friss.

A legrégebbi szerelem azt hiszem 17 éves koromhoz köthető. Ő volt az, aki megmutatta nekem, hogy mi a művészet. Bár azokat az írásaimat már nem annyira szeretem, de szükségét éreztem, hogy hálám jeléül belekerüljön pár írás vele kapcsolatban.

Milyen szempontok szerint tagoltad a könyved? Időrend vagy inkább személyek köré épülnek a fejezetek?

Személyek köré épülnek. Először gondolkoztam az időrenden, de részben nem akartam, hogy azonnal kiszámolható lehessen, hogy akkor ki, mikor volt, meg voltak visszatérő szereplők és így nem volt megoldható. Próbáltam a szerkezetnél azt is figyelembe venni, hogy ne legyen túl tömény.

A Gipsz égbolt fejezetei is folytatódnak az új könyvben, de új fejezetek is megjelentek. Minden fejezet másról szól?

Igen, a két Gipsz égboltos fejezet folytatódik. Bár már félig megváltozott címekkel, jelezvén, hogy az egész elvesztette már a kezdeti varázsát, de be kellett fejeznem, és igen, minden fejezet egy-egy fiúról szól.

Magukra ismerhetnek a szereplők? Esetleg ez már meg is történt?

Szerintem a legtöbb fejezet megfejthető. De még nem tudok róla, hogy bárki megkereste volna benne magát.

Úgy érzem, ebben a könyvben, még jobban megnyíltál, még többet megismerhettünk az érzéseidből. Nem féltél a fogadtatástól?

Ha félnék, akkor meggátolnám, hogy igazán őszinte lehessek. Írni pedig csak így lehet, tisztán belülről. Biztos lesznek olyanok, akik majd azt mondják, hogy de hát ez nem is így történt. Megeshet. Én így éltem meg.

Ha a két könyved össze kellene hasonlítanod, mit mondanál? Hasonlítanak vagy sokkal inkább különböznek?

A Gipsz égbolt még mindig a számomra legkedvesebb írásokat tartalmazza. A nagy álmom valósult meg általa, így talán mindig elfogult leszek vele kapcsolatban. Talán a Kopott testek meséi szerethetőbb, közvetlenebb, néhol akár még szórakoztatóbb is.

Érzel változást, ha a régi és az új írásaid újraolvasod? Máshogy írsz azóta?

Minden korszakomban máshogy írtam szerintem. De a legnagyobb szenvedélyek hozzák ki belőlem azokat az írásokat, melyeket jónak tartok.

Milyen volt az új könyv fogadtatása? Tervezel folytatást?

Még viszonylag kevés visszajelzés érkezett, de nem is ez a fontos. Aki belül író, az mindig az marad. Terveim is mindig lesznek, aztán az idő majd megmutatja, hogy mennyit sikerül belőlük megvalósítani.

IMG_0415

Ha röviden össze akarnád foglalni a Kopott testek meséi mondanivalóját, mit mondanál? Mit jelent számodra ez a könyv?

Számomra ez egy hála-könyv. Megmutatja, hogy honnan indultam, hogy kik alakítottak, hogy kik befolyásolták az életemet. Kik érleltek azzá, aki vagyok. Ketten is szerepelnek benne, akik miatt az életem a művészet. Ők mutatták meg az utat, és minden nap látom, hogy én igenis ezt szeretném csinálni. Ez az első az életemben. Az utolsó fejezet szereplőjétől pedig azt is megtanultam, hogy ragyogni egyedül képtelenség. Hiába fogadod el minden porcikád, hiába vagy elégedett azzal, amit elértél. Kell melléd valaki, aki visszaveri a fényed, a maga legnemesebb értelmében. Ő fog ragyogtatni, a szeretetével. A világot meg kell osztanod másokkal. A naplementéket, a csokoládékat az ágyban. Kell valaki, akivel fogsz egy léggömböt, és titkokat írsz egy szelet papírra, hogy aztán közösen útnak engedjétek. Ez a ragyogás. A másokkal megosztott öröm.

Köszönjük Timinek a válaszokat!

www.alberttimea.hu

Szerző:

*"a narancsnak nincs szíve" bárcsak narancs lehetnék*