A lány, akinél a csodák laknak, Albert Timi. Ugyan sokatoknak már nem kell bemutatni őt, de azért most én mégis írok róla néhány, vagy egy kicsit több mondatot.
Emlékszem még jó pár éve bukkantam egy korábbi blogjára, és egyszer csak azt vettem észre, hogy nem telik el nap, hogy ne kattintanék rá, várva az új bejegyzéseket. Lassan napi rituálévá vált, a reggeli kávé mellé mindig őt olvastam, és így jól indult a napom.
Egyszer azt írta, megszűnik a blog, akkor nagyon szomorú lettem, de valamikor ekkortájt kezdtünk írogatni egymásnak, így nem vesztettem szem elől. Sokáig nem mertem még kommentelni sem, féltem, én fele olyan jól sem fogalmaznék. Végül addig-addig gyűjtögettem a bátorságot, még ő írt nekem egy hozzászólást, aztán egyre többet kommunikáltunk, sajnos csak írásban a távolság miatt. Mégis olyan kapcsolat alakult ki köztünk, hogy tudom bármi is történjék, az ország másik végében él egy lány, aki ott lesz, mikor szükségem lesz rá, akire bármikor számíthatok.
Timi volt az, aki megtanított arra, hogy a csodákban sosem szabad feladni a hitet. Hinni kell akkor is, mikor a legnehezebb, és minden rossz után jönnie kell valami jónak, mert így kell lennie. A fájdalmak pedig arra valók, hogy erősebbé váljunk, tanuljunk belőlük. Senki nem lép véletlenül az életünkben, és mindenki okkal távozik, még akkor is, ha csak később értjük meg, mi volt a szerepük. Nincsenek véletlenek, minden úgy történik, ahogy lennie kell, ha fájnia kell, fájni fog, ha szenvedni kell, szenvedünk, de idővel megértjük mindennek az okát. Egyet viszont sosem szabad, bármilyen nehéz is legyen, feladni. Hálás vagyok neki, hogy mindezeket megtanította nekem. Ha épp rosszabb napok jönnek, mindig eszembe jut, mit mondana, és ez erőt ad átvészelni minden egyes problémát.
Sok mindent nem tudtam elmondani másoknak, mert féltem, hogy úgy sem tudnák, miről is beszélek, de neki nyugodt szívvel meséltem el bármit. Tudtam, ő nem nevet ki, nem ítél el, hanem érteni fogja minden egyes szavam. Nem is gondolnánk, mekkora szükségünk van valakire, aki tényleg megért minket. Akit megismerünk, és érezzük, nem vagyunk egyedül, nem vagyunk egyedi eset, más is érzett így, más is átélte ezeket a szenvedéseket, és sikerült tovább lépnie, szóval nem lehetetlen. Hatalmas erőt ad, ha tudjuk lesz, aki mondjunk vagy tegyünk akármit, nem fogja a miérteket kérdezni.
Timi úgy ír, ahogy senki nem tud. Különleges minden egyes szava, ahogy ő is különleges. Kevés ember van, aki képes hinni a csodákban a legnehezebb időkben is, aki feláll a padlóról, bármi történjék, mert hisz, mert tudja, hogy most nagyon rossz, de ezek után már csak a jó jöhet, mert, ha nem akkor egy nagyon rendellenes világban élünk. Minden egyes szava hitet ad és erőt. Sokszor még az is elég volt, ha a blogját olvastam, mindig találtam kapaszkodót, bíztató mondatokat, melyek segítettek kibírni minden fájdalmat. Mindig volt egy bejegyzés, melynél azt éreztem, igen ez az, ezt érzem én is.
Van egy kedvenc idézetem tőle, régen írta már ugyan, de mindig eszembejut, mikor úgy érzem, kilógok a sorból, mikor úgy érzem furcsának, vagy tán bolondnak néznek, ilyenkor erre gondolok:
“tudod, van, hogy egy kanál választás meghatározza az egész napom
és, ha megőrültem?
jogomban áll, azt hiszem”
Hiszen miért ne lehetnénk őrültek, ha azok akarunk lenni? Miért ne lehetnének furcsa hóbortjaink? Miért kellene ugyanolyannak lennünk? Jogunkban áll annak lenni, aki lenni szeretnénk, a lényeg, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Az meg, hogy más mit gondol, legyen az ő problémája, ne a mienk. Ezt is Timitől tanultam, mikor úgy éreztem sehova sem tartozok, megértettem, hogy nem is kell senkinek megfelelni, ha a másik nem képes elfogadni olyannak, amilyenek vagyunk. Soha senki nem kényszeríthet arra, hogy mások legyünk, és nem is szabadna megpróbálnia sem.
A világnak nagyon nagy szüksége van az ilyen emberekre, mint Timi, aki még képes meglátni a szépet, megtalálni a rosszban is a jót, aki képes bízni és őszintén szeretni, elfogadni a másikat minden hibájával együtt. Akinek van még hite, aki képes csodákat teremteni, mert csodák igenis léteznek. A csodák Timinél laknak.
