A lélek hőmérője: a könyv

A lélek hőmérője: a könyv

„A lélek hőmérője: a könyv. Mondd, meg mit olvasol és megmondom: mi vagy. Megmondom mi az akaratod, célod, vágyad, álmod.”
(Juhász Gyula)

Gondolkodtatok már azon, hogy miért is jó olvasni? Miért szeretünk elkalandozni egy másik világba? Miért jó mások bőrébe bújni, átélni azt, amit ők is átélnek, mintha tényleg színház lenne az egész világ?

Engem az olvasás legalább annyira (ha nem jobban) magával tud ragadni, mint egy teátrumi előadás, egy koncert vagy akár egy mozifilm.
Sajnos, a mai rohanó világban egyre kevesebb idejük van az embereknek arra, hogy könyvet forgassanak a kezükben. Bevallom, az én polcomon is sorakoznak olyan művek, melyek még ropognak és illatoznak, mert sajnos nem volt még időm, lehetőségem ellopni belőlük a betűket.

Tudjátok… Nevezzetek bolondnak, vagy akár maradinak, de én nem vagyok híve az E-Book olvasóknak, más elektromos lehetőségeknek (tudom, tudom a környezetvédelem, satöbbi… de akkor is). Szeretem a könyvek illatát, azt, hogy ropog mikor kinyitom és zörögnek az oldalak mikor lapozgatom. Sőt, fogni és forgatni is szeretem, attól függetlenül, hogy a harmincadik oldal után már fáj a kezem és már azt sem tudom, hogy tartsam, hogy kényelmes is legyen. Valamiért megvan a maga varázsa. A kütyük és ketyerék nem adják vissza ugyanazt az érzést, mint egy frissen nyomtatott puha- vagy kemény borítású remekmű.

Kinek, mit jelent az olvasás? Ki, hogy érzi magát tőle? Nos, mindenki nevében nyilván nem szólhatok, viszont a saját tapasztalataimat, érzéseimet meg tudom veletek osztani.
Minden egyes elolvasott szót kivetítek magam elé. Játszadozom a gondolatokkal, hallom a hangokat, látom a képeket és érzem magamban a ki nem mondott szavakat.
Elrepülök egy másik világba, kiszabadulok a saját testemből és valami egészen mást élek át. Feltölt, megerősít, ihletet ad. Minden egyes történetnek köszönhetően gazdagabbnak, többnek érzem magam. Mintha tapasztalatot gyűjtenék a könyv szereplőinek köszönhetően. Néha olyan érzésem van, mintha látnám azt, amit ők látnak, és érezném azt az örömet, esetleg fájdalmat, amit ők éreznek. 

kép: weheartit.com

kép: weheartit.com

Talán azért szeretünk olvasni, mert néha jó kiszakadni a hétköznapi szürkületből, élvezzük, hogy az az átkozott mókuskerék épp nem forog, vagy csak pillanatokra meg-megáll.
Kiskori álmaink (igaz csak képzeletben) válhatnak valóra, mikor épp bálnavadászatra indulunk a messzeségbe vagy orosz balerinaként piruettezhetünk a nagyközönség előtt. Sosem látott tájakon barangolhatunk, új barátokat szerezhetünk, testvért fogadhatunk magunk mellé. A látókörünk bővülhet, lelkünk feltöltődhet.

Mindezek a szép álomképek mellett még nem is említettem, hogy mennyire hasznos számunkra. Hatalmas szerepet tölt be a gyermekek fejlődésében. Bővíti szókincsünket, javítja helyesírásunkat, fejleszti fogalmazásmódunkat, élénkíti fantáziánkat és kiteljesítheti kreativitásunkat. Persze kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Sajnálom, hogy ma már nincs idejük az embereknek elutazni a fantáziák világába. Sajnálom, hogy nem fér bele az életü(n)kbe az, hogy mások bőrébe bújjanak és esetleg újra gyermeknek érezzék magukat.
Remélem, hogy ez változni fog. És azt is remélem, hogy sokan vagyunk abban a táborban, akik szánnak időt arra, hogy elutazzanak máshova. Arra, hogy néha kicsit mások legyünk. Még akkor is, ha csak képzeletben.

„A könyv olyan, mint egy kert, amelyet a zsebben hordanak.” (kínai közmondás)

 

Kiemelt kép: http://wall.alphacoders.com/

Szerző:

"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/