A magány arcképe

A magány arcképe

„Te nem engeded őket közel magadhoz. Olyan közel, hogy megérinthessenek, észrevegyék a szemed színét, szomorúságodat. Olyan közel, hogy sóvárogjanak ott maradni.”
(Vavyan Fable)

Mostanában sokat gondolok a magányra. Csak ülök, és ő az egyetlen társam: érzem, ahogy a tenyerét óvatosan a vállamra simítja, és szeretném mélyen, igazán megismerni. Meg akarom érteni. Szeretni. Tulajdonképpen sosem voltunk idegenek, mióta az eszemet tudom, hűséges barátom, aki mindig kitart mellettem: játszott velem, lapozta a könyvem, hozzám bújt éjjelente, amikor hátat fordítottam a függöny résén beszűrődő lámpafénynek. Együtt nőttünk fel. Nem félek tőle.
Elvégre hogyan egyensúlyozhatnék át az életen, ha nem tudom, hogyan maradjak egyedül saját magammal?
Olyankor nagy a csend.
Talán túlságosan is…

Weheartit.com

Nézem a szemközti ház falát, ahogy a vakolat, a téglák máza fokozatosan olvadt le, itt-ott felfedve magából legbensőbb titkos zugait. Tátongó sebek az esőáztatta március kabátján. Épp ilyen vagyok én is… leheletfinom, de a vidám cukorral hintett máz alatt gránit-keménység feszül. Így menekültem, így védtem magam, és végül sikerült elérnem, hogy szépen lassan képes legyek kapaszkodás nélkül is megállni, egymagamban. Ha megingok, ha elbotlom egy kőben, vagy elesek, talán időbe telik, talán nagyon fáj, talán valami el is tört, de felállok, mert egyszerűen nincs semmilyen egyéb választásom. Megtanítottátok, hogy így vagy úgy, de végül csak magamban bízhatok meg… Ne értsetek félre, nem okollak titeket. De valóban ez volt a helyes út, amit választottam?

Vigyázz, mit kívánsz, mert a végén valóra válik, te pedig ott állsz majd, és nem tudod, mit kezdj az űrt markoló kezeiddel. Üres a kanapéd, csendes a szoba, sötét a folyosó. Bátor vagy, mert nincs szükséged senkire, de épp a saját magányod tesz sebezhetővé. Az erőd, a belső keménységed, a csalódott bizalmatlanság, ami nap mint nap ott burjánzik a szívedben. A felismerések, a harcok, az elnyomott könnyek. Nem engeded közel őket, mert nem engedheted át az irányítást, nem mutathatsz gyengeséget, mert volt idő, amikor ez volt az egyetlen fegyvered. Ha te feladod, minden elveszett.

Talán erős vagyok, de tudod, minden csupán a nézőponton, a megvilágításon múlik… ha a nap átsüt a repedéseken, látszik, hogy hol törtem darabokra. Még csak nem is az rémiszt meg, hogy látni fogjátok, hogy áttetszően emberivé válok a szemetekben… nekem ahhoz kell a bátorság, hogy ne hátráljak meg rögtön, ha valaki segítő kezet nyújt. Habár én voltam a nyíltszívű, tárt karú lány, aki összefűzött tenyereivel védőhálót feszít mások alá, közben elveszítettem a képességet, hogy kapaszkodás helyett merjek néha zuhanni. Nem hiszek benne, hogy bárki is ott áll majd, hogy elkapjon, amikor nekem van szükségem rá. 

Weheartit.com

És ahol nincs bizalom, ott nincs közelség. Ott nem simul szelíden a szívedhez senki. Csak kuckó van, egy barlang, ahova bekuporodhatsz, elrejtőzve a kellemesen melengető egyedüllét falai közé. A magány néha olyan könnyed, olyan bizalmas – de akárhogy csűröm-csavarom, festhetem akármilyen színűre vagy feldíszíthetem ékes szavakkal, akkor is csak magány marad.

Félek, hogy túl közel jöttök majd, és rettegek, hogy egyáltalán nem jöttök már.
Csak annyit kérek, hogy legyetek türelmesek.
Óvatosan közelítsetek, és ne fordítsatok hátat rögtön. Én sem tettem.
Ne hagyjatok magamra.
Szeretnék újra hinni.

 

 

 

 

Szerző:

Kata
"Lennék szó egy könyv száztizenharmadik oldalán. Olyan titokzatos és virágillatú, édes magánhangzók és kacskaringós, komolyan koccanó zöngék alkotta csoda, valahol a lap alján megbújva. A csésze peremén végigfutó, kissé repedt minta, amelyre rákacsint egy száradó kávécsepp. Rojt a függönyön, apró jégcsillag a keményen kacagó szélben, a hajnal nyolcadik fénye – tudod, az a didergő sugár, ami olyan kedveskedve vackolja magát az ég sötétkéje alá. Gitárhúrról lepattanó, tétova hang, vagy egy alvó reményteli sóhaja. Nevető sugár a nedves macskakövön. Elharapott vonatfütty. Hamvas őszillatú almáspite lehulló morzsája. Szívdobbanás. Kecses tollvonás egy papíron."

Szólj hozzánk!