A megfejthetetlen taLÁNY, azaz Mátyás Katalin és írásai

A megfejthetetlen taLÁNY, azaz Mátyás Katalin és írásai

Manapság már sokkal jobban felfigyelünk a titokzatosságra, amikor nincsenek előre kiteregettek kártyák, nem világos minden – sokkal inkább tartogat meglepetéseket, újdonságokat, izgalmakat. Egyre gyakrabban veszem ezt észre én is magamon, amikor alanyokat keresek. Kutatom az egyediséget, és talán kicsit a megfoghatatlanságot is. El akarok veszni az alkotásokban, megérteni valamit, levonni a következtetéseket, érezni, ahogy a szavak életre kelnek bennem és érzésekké változnak, de ugyanakkor szeretnék egy kis rejtélyt is, hogy ne legyen minden tiszta, tartogasson mindig egy új ízt. Ilyen taLÁNY nekem Mátyás Katalin és az írásai is.

,,Sokszor számomra is meglepetést okoz, mikor kivetítem a gondolataimat. A legtöbb „versem” valós alapokon nyugvó fikció, amit olykor magam is utólagosan értelmezek. Szóval, ez a saját megfoghatatlan rejtélyem. Akkor érzek elégedettséget, ha kérdéseket vet fel a történet, elgondolkodtató. Nem vagyok az egyértelműség híve, szívesebben hagyok magam után egy kérdőjelet.”

Mátyás Katalin

Mátyás Katalin

Sokat időztem az alkotásai között, fürkésztem a sorokat, ahogy a szavak egymás után kapaszkodnak, kiszáradt ajkakkal kiabálnak, vérágas szemeik könnyeket hullatnak. Közben egyetlen pillanatot sem untam. A miért egyszerű: folyamatosan próbáltam megfejteni az írót – ki lehet, hol élhet. Minden képzelőerőmmel azon voltam, hogy magam elé tudjam képzelni az alkotás folyamatát, azt, ahogy egy-egy bejegyzése megszületik, és megelevenedik előttem. Nem sikerült, mert ő tényleg egy taLÁNY.
Írásai nagyon őszintének látszanak, néhol provokatívak, szókimondóak. Az összes mondatában ott van valami megmagyarázhatatlan varázslat, mely húz maga után. Mindig többet és többet akarok ebből a lányból. Feltérképezni a lelkét, apró sebeit, az összes mélyre eldugott sérelmét. Körbe szeretném sétálni a szívét, az összes kis zsebbe betévedni és megnézni, mit őriz.

“Eltitkolt szeretők után áhítozunk, egy slukkra a crack pipából, igaz szerelemre, a szüzességünk elvesztésére, orgiára, meditálásra, teljes megtisztulásra, éhezők megsegítésére, gyereknevelésre, saját lényünk elpusztítására.

A világban néha kevesebb szépséget látok, mint magamban. Pedig képes vagyok örülni a naplementének nyári estéken, az érintetlen hótakarónak, a virágok illatának, a szénabáláknak, a madárcsicsergésnek, a levelek hullásának, csónakázásnak a Tiszán, a kakas kukorékolásának, az unokahúgom hullámos hajának. A sablon te magad vagy, minden belőled fakad.”

Számára az írás ,,menetek nyugvópontja, apró elégedettség, jutalom”. Az írásai általában akkor születnek, amikor valamilyen érzelmi válságot él meg, ha valamit nem ért, és válaszokat keres a kérdéseire.

“Mindenkire az emberi kapcsolatok vannak a legnagyobb hatással. Szerelem, kizsákmányolás, vágy, csalódás, törés-zúzódás. A mélyponton nagyobb késztetést érzünk arra, hogy kiadjuk magunkból. Az ehhez szükséges eszközben és intenzitásban vannak eltérések csupán. A csúcson nem akarunk osztozni. Azt kisajátítjuk, magunknak akarjuk, élvezzük a pillanatot, a jelent. A múlt és jövő gondolata mindig velősebb, nehezebben emészthető körkép. A szexualitás pedig egy olyan téma, ami mindent körül ölel. Mint maga a meztelenség, egyszerre van benne a semmi, és a minden. Amíg nincs mit felmutatnom, addig a merészség az egyetlen büszkeségem. A visszafogottság és provokatívság jellemhiba nélkül megférnek bennem, mivel tudom, mikor melyiket kell elővennem.”

Amikor épp nem alkot, akkor szeret nevetni, kifigurázni önmagát és másokat, kirándul, fotóz. Szokott olvasni, rengeteg művészeti ágban meglátja a szépséget, a stresszt pedig futással vezeti le.

“Átlagos dolgok veszik el az időm. Holott szívesen lőnék üres fémdobozokra a mezőn, bámulnám a csillagokat háton fekve egy panelház tetején, Uazt vezetnék az erdő közepén, ejtőernyőznék, sziklát másznék, vagy szabadságjogokért tüntetnék.”

A jövővel kapcsolatos kérdésre pedig eddig ő adta nekem a legszebb, legkalandosabb, legjobban élettől duzzadó, de taLÁNYos választ:

“Látom magam egy tágas, napfényes tetőtéri műteremben. Füvet szívok, és nálam 10 évvel fiatalabb fiúkat csábítok el egy-egy fülledt éjszakára, miközben a csodásan fénylő fekete VW. bogaram a garázsban vár, hogy haza fuvarozzam az éppen aktuális nagy Őt. Ugyanakkor látom magam a világ közepén hátizsákkal, kócosan, körülvéve csupa ismeretlen emberrel és kultúrával. Vagy esetleg egy csendes, tenger illatú nyári estén egy lenyűgöző, borostás képű férfi oldalán borozgatva a verandán, miközben a közös gyerekünk az emeleten alszik. Viszont, azt hiszem, az életem is csak olyan, mint egy könyv. Nem akarom elolvasni az utolsó bekezdést.”

Kalandozzatok kicsit Mátyás Katalinban, a verseiben és hosszabb hangvételű, prózai írásaiban, mert nagyon megéri. Néha majd felháborodtok vad stílusán, veszettül fogjátok kergetni a kérdőjeleket egy-egy alkotása után, de sosem fogtok unatkozni. Instant kínálja az izgalmakat, az egyedi szóhasználatokat, a taLÁNYokat.

,,Eldugott sikátorban
Harapok belőled egy darabot
Gőzölgő kocsmabűz
Húgyfoltos villanypózna
Megszáradt ondó
Itt fogantál tegnap éjszaka”

tumblr.com

tumblr.com

Szerző:

Könyvekben élek. Az írók, és a műveik szereplői gerjesztik nekem a komfortos világomat, ahol én jól érzem magam. Azt hiszem, ha nem egy ilyen múlt lenne mögöttem, mint amilyen van, most nem értékelném az apró dolgokat, nem írnék, és nem lenne egy könyvjelzőm ,,A KÖNYVEK NEM BÁNTANAK" felirattal.