A modern ember hét fő bűne – 2. rész

A modern ember hét fő bűne – 2. rész

Küzdésképtelenség

Összetett téma a következő hiba, amit minden második ember elkövet. Mert ezt nem lehet csak egy tulajdonsággal jellemezni. Többrétű emberi viselkedés, amin nem ártana egy kicsit dolgozni, ha az életben valaki boldog szeretne lenni. Amit ma fogok kivesézni az a nem küzdés, a feladás, a kitartás hiánya.

Nap, mint nap látom, ahogy a körülöttem élők feladják, mert belefáradnak, elgyengülnek, pihenni akarnak vagy a rosszabbik eset, amikor egyszerűen megunják. Az utolsó meredek szirtnél egyszer csak eldobják a hegymászó szettet, leülnek a szikla szélére és lógatják a lábukat. Szomorkodva nézegetnek lefele a szakadékba, hogy nekik semmi se sikerül, nem kapják meg, amire igazán vágynak. Az egészben az a legviccesebb, hogy viszont ugrani nem akarnak, csak sajnálják magukat. Egyszer csak megállnak és sehova tovább, mert elég volt.

Én megértem, amikor valakinek pihenőre van szüksége, amikor úgy érzi, fel kell töltődnie és újult erővel nekikezdeni. Ez az a kivétel, ami nem számít hibának. Már én is sokszor álltam le ebből az okból. Sajnos, saját bőrömön is tapasztaltam már, hogy ennél az utolsó szusszanásnál szalasztjuk el a lehetőséget, hogy kitörjünk a mókuskerékből. Ezért sokszor jobb, ha azt az utolsó pihenőt elszalasztjuk arra a pillanatra, miután elértük a célunkat, mert úgy édes a semmittevés.

“Amikor lemondunk az álmainkról és megtaláljuk a békét, van egy rövid nyugodt időszakunk. De a halott álmok elkezdik gyötörni a bensőnket, és tönkreteszik a környezetünket is. Amit el akartunk kerülni a harcban – a csalódást és a vereséget -, az lesz gyávaságunk kegyetlen hagyatéka.”

Paulo Coelho

Viszont vannak azok az emberek, akik csak úgy nemtörődömségből abbahagyják a küzdelmet az élet problémái ellen, a vágyaikért és álmaikért. Arról beszélnek, milyen rossz is az ő életük, mert hát nem sikerült, amire vágytak. A legjobb az, amikor fáj nekik, hogy nem érik el a céljukat, de el se indulnak az odavezető úton, nem hogy kedves noszogatásra, de akkor se, ha képzeletben már rugdossa az ember a másikat, hogy Nézd már, ott van az elképzeléseid ösvénye, végig kell rajta menned és minden rendben lesz. Az ilyen emberek idegölőek és energiavámpírok, mert folyamatosan ugyanazt a problémát ismételgetik, annak ellenére, hogy válaszokat ad nekik minden második hozzátartozója. Aztán pedig folyamatosan azt kérdezik, mégis mit csináljanak, pedig már rongyosra beszélte nekik az ember a száját. Az ilyen személyekkel nem lehet mit kezdeni, mert nekik egyszerűen fáj az élet, akkor is, amikor alapvetően boldognak kéne lenniük, legalábbis egy normál ember az lenne, de ők nem. A boldogságból is boldogtalanságot csinálnak a hozzáállássukkal, és aztán emiatt is sír a szájuk. Életképtelenek. Küzdésképtelenek. Csak akkor lehet rábeszélni valakit arra, hogy tegyen a céljaiért, ha akar, ha nem vegetál. Az emberek, akik folyamatosan feladják vagy el se kezdik a harcot, azok akaratgyengék, boldogtalanok és soha nem fogják megtapasztalni milyen az utcán egyedül végig sétálni diadalittasan mosolyogva.

“Mindannyiunk élete győzelmekből és vereségekből áll – kivéve persze a gyávákat, (…) ezek ugyanis soha nem győznek és nem is veszítenek.”

Paulo Coelho

Igazából nem is értem, hogyan lehet így létezni. Mert akinek ilyen a hozzáállása, az nem veszi észre azokat apróságokat, amik örömet okoznak. Nem tudja mi az a siker. Hiszen ha tudná, akkor nekiindulna minden egyes döcögős útnak, hogy újra átélje azt az adrenalint, amit a győzelem ad.  

Persze, akinek nem inge, ne vegye magára.

Kiemelt kép alapja: http://weheartit.com

Szerző:

"Hiszek a rózsaszín világban. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb kalóriaégető.Hiszek a csókban, lehetőleg sok csókban. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul. Hiszek abban, hogy a boldog lányok a legcsinosabbak. Hiszek abban, hogy a holnap egy újabb nap!Hiszek a csodákban." /Audrey Hepburn/