“A művészet maga az élet” – interjú Lovas Magda alkotóval

“A művészet maga az élet” – interjú Lovas Magda alkotóval

Lovas Magda magazinunk lelkes olvasója volt, mielőtt maga is interjúalany lett. A művészet iránti szeretet és a közönség támogatása mindennél fontosabb számára. Nyíltsága, életbe vetett hite, kitartása példaként lebeghet a fiatal tehetségek előtt. Alkotásairól, a sikerhez vezető útról, álmairól és terveiről kérdeztük őt. 

 

Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?

1962. áprlis 19-én születtem Hajdúszoboszlón. Érettségit és kereskedelmit végeztem. Itt is élek szülővárosomban, ahol már volt önálló kiállításom is. Debrecenben az ősszel ismét várható, de csoportos kiállításokon is szívesen képviseltetem magam. Az idén volt olyan szerencsém, hogy megkaptam művészetemért a Ver-Deco díjat, melyet Gödöllőn vehettem át a királyi kastélyban.

Már gyerekkoromban nagyon szerettem rajzolni, festeni. Tanáraim mindig bíztattak, hogy képezzem magam, jelentkezzek képzőművészeti iskolába, de az élet máshova sodort. 40 év után vettem először a kezembe ecsetet, autodidakta módon kezdtem el festeni. Gondoltam meglátom, mire viszem vele.

Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra?

Számomra a művészet, a festészet maga az élet, nem tudnék nélküle létezni, annyira az életem részévé vált. Sok tecnikát kipróbáltam már, mint akril, tempera akvarell és  kávéval is festettem, aminek nagy sikere volt és több képem is új gazdára talált.

Művészi ars poeticám az, hogy mindent a szíveddel láss, tárd ki szárnyaid és engedd magad ringatózni a pozitív érzésekben!

Mi az, amit adni tudsz az embereknek, azáltal amit csinálsz?

Az emberek szeretete és tisztelete mindennél többet jelent számomra. Amikor az utcán megszólítanak és gratulálnak nekem, az nagyon jól esik és újabb erőt ad, hogy folytassam amit elkezdtem. Örömöt lopok az emberek szívébe, s az elismerés amit tőlük kapok, nagyon sokat jelent számomra.

Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz? Ha van kedvenc idézeted, oszd meg velünk!

Kedvenc festőm Claude Monet, francia impresszionista. Tisztelem és csodálom a munkásságát, amit elért a tehetségével.

Egyik kedvenc idézetem:

Az ember a művészet segítségével próbálja birtokba venni a világot és önmagát, a kép által, amelyet alkot róla.

/Luigi Guarnier/

 

Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta ezzel foglalkozol?

Számos díjat, oklevelet, elismerést kaptam több amatőr festőcsoportból, sok kiállításom is volt. A magam erejéből értem el mindent, a művészeti dijra különösen büszke vagyok. Az emberek szeretete nagyon fontos számomra, ezt is megkaptam, mióta festek.

Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?

Mindig újabb technikát szeretnék kipróbálni. Sok tervem és vágyam van, amit szeretnék megvalósítani. A festés nagy élmény számomra, úgy érzem, a lelkem felszabadul, amikor festek.

Mi az, ami boldoggá tesz?

Az emberek elismerése, szeretete, ha a képeimet megvásárolják! Ezzel elismerik, amit csinálok, ez jó! Van értelme folytatni, sosem feladni, csak menni tovább a kijelölt utamon.

Mik a további céljaid ezen a téren?

Még több kiállítást szervezni, esetleg egy napon – ez nagy álmom –  Itáliaban egy saját kiállítás. Ez a jövő titka, de nagyon szeretném. Remélem egy napon, ez is valóra válik.

 

Ha úgy érzed, még van olyan, amit szívesen megosztanál velünk most azt is megteheted!

Egy festmény nem csupán festékből áll. Olyan alkotás, amelyben tetten érhető a művész agya, technikai tudása és érzelmei, és túl ezeken arra szolgál, hogy elmeséljen nekünk valamit, miközben a mi agyunkból is érzelmeket vált ki. A festékből így lesz szépség, így válthat ki belőlünk csodálatot vagy éppen megdöbbenést. A festéket a művész tölti meg élettel, az élmény pedig a befogadóval folytatott kommunikáció révén jön létre.

/Dick Swaab/

Ezt én is igy vallom, ebben van igazság. Munkáimat a Lovas Magda Art oldalon találhatják meg az érdeklődők.

 

Mi pedig további sok sikert és élményteli alkotást kívánunk! 🙂 

Szerző:

"Amikor életem végén Isten elé állok, remélem, hogy nem lesz semmiféle olyan kis tehetségem, amire azt mondhatná, hogy nem használtam ki." /Erma Bombeck/