Nem nagyon szoktam írókat favorizálni, de Stephen King ez alól a kivétel. Ha „muszáj” kedvenc írót választanom, kapából őt nevezem meg első helyen. A Mester a héten tölti be a hetvenegyedik születésnapját, ebből az apropóból született ez a rövidke írás az életéről és a pályafutásáról.
Stephen King
Stephen King 1947. szeptember 21.-én jött világra az amerikai Portland városában. A gyerekkora egyáltalán nem volt mesébe illő. Két éves volt, amikor az apja elhagyta a családot. Ráadásul olyan módon, hogy elment cigarettáért, de soha nem tért vissza. (1990-ben derült csak ki, hogy új családot alapított.) Az édesanyja egyedül nevelte őt és a testvérét. Rengetegszer költöztek és rossz anyagi körülmények között éltek. Hét éves korától kezdve folyamatosan írt történeteket. Az egyik meghatározó élményének tartja, amikor megtalálta az apja befejezetlen kéziratait. Az volt a pillanat, amikor rádöbbent, mivel is szeretne foglalkozni. A középiskola elvégzés utána a maine-i egyetem angol nyelv és irodalom szakára nyert felvételt. Első írásai már tizenkilenc éves korában megjelentek egy magazinban. Az egyetemi évei alatt ismerkedett meg későbbi feleségével, Tabitha-val, aki szintén több regényt publikált. 1971-ben házasodtak össze, három gyermekük született. Érdekesség, hogy ketten közülük ugyancsak írók lettek. Joe Hill neve már ismerős a magyar közönség számára. Hamarosan azonban Owen-nel is megismerkedhetünk, ugyanis a hazánkban novemberben megjelenő Csipkerózsikákat az apjával együtt írta.
Azonban a sikert King számára nem adták ingyen. Éveken keresztül kénytelen volt mindenféle munkát elvállalni, hogy eltartsa a családját. Dolgozott tanárként, másodállásban egy mosodában. Emellett alig aludt, éjjelente volt csak ideje az írással foglalkozni. A nehézségek hatására ekkoriban kezdődtek az alkohol- és drogproblémái. A szakmai áttörést a Carrie 1974-es megjelenése hozta számára. Ha nincs a felesége, lehet az író nem tartana ott, ahol. Ugyanis a regény kéziratát King a kukába dobta, Tabitha azonban „kihalászta” és a történet folytatására biztatta. A könyv bestseller lett, Stephen King álma pedig teljesült, főállású íróvá vált. Ezután beindult a „gépezet”. Sorra jelentek meg a jobbnál jobb regényei, ezek közül rengeteget meg is filmesítettek. Például a Cujo, A ragyogás, A holtsáv és A tűzgyújtó. Az alkohol- és drogfüggősége azonban egyre súlyosbodott. Állítása szerint van olyan regénye, amelynek a megírására nem is emlékszik. A felsége válaszút elé állította, ekkor kapott észbe, a hozzátartozói és terápiák segítségével sikerült úrrá lenni a szenvedélybetegségein.
„Így hát olvasok, ahol csak tudok, de a kedvenc helyem, és valószínűleg az öné is, egy olyan hely, ahol jó a világítás és a légkör. Az én kedvenc helyem a dolgozószobám kék széke. Az öné talán egy dikó a verandán, egy hintaszék a konyhában, vagy éppen az ágyban könyököl. Ágyban olvasni maga a mennyország, feltéve persze, hogy kellően meg vannak világítva a lapok, és nem fenyegeti az a veszély, hogy a könyvre borítja a kávéját vagy a konyakját.”
Az első évtized sikerei után kíváncsi volt arra, hogy az olvasók „vevők lennének-e” akkor is a munkáira, ha álnév alatt jelenteti meg őket. Így születtek meg a Bachman – regények. Egészen addig publikált más néven, amíg egy szemfüles könyvkereskedő le nem buktatta. 1999-ben balesetet szenved, egy férfi elütötte, miközben az író szabályosan sétált. Annyira súlyosak voltak a sérülései, hogy a lábadozása évekig eltartott. Ennek hatására jelentette be 2002-ben, hogy visszavonul és nem jelentet meg több könyvet. Ez nagyon nagy kár lett volna, hiszen ekkorra érte el azt a szintet, hogy a kritikaírók és a szakma is elismerte a munkásságát. Több díjjal is kitüntették, és végre elismerték, hogy nem egy egyszerű „ponyvagyártó”.
Az eltökélt könyvimádó
Stephen King életművét részletesen, egy cikkben áttekinteni szerintem lehetetlenség, de itt megtekinthetitek a köteteket kronológiai sorrendben. Egy nagyon sokoldalú íróról van szó, aki szinte minden műfajban kipróbálta magát. A horror hozta meg számára a kezdeti sikereket, de a későbbiekben is vissza-visszatért hozzá. Ezen zsáner alá tartozó művei például: Az, Carrie, A ragyogás, A tűzgyújtó, Tóparti kísértetek. Az életében meghatározó volt a fantasy műfajához tartozó Setét Torony széria, ezeket tartja talán élete legfőbb művének. De találhatunk disztópikus műveket a regényei között, ilyen a Végítélet vagy a Hosszú menetelés. Belekóstolt a krimik világába a Mr. Mercedes-trilógiával. Jelentek meg művei az írással kapcsolatban Az írásról és a Danse Macabre. Egyébként a prózán belül is szinte minden kipróbált, írt regényeket, kisregényeket, elbeszéléseket, novellákat.
„Kiadói körökben létezik egy szavakba sohasem foglalt (ennélfogva védhetetlen és közelebbről soha meg nem vizsgált) hiedelem, amely szerint a kereskedelmileg legsikeresebb történetek, regények pergő ütemben haladnak. Azt hiszem, e mögött az a gondolat lappang, hogy az embereknek annyi dolguk van manapság, olyan könnyen elcsábulnak a nyomtatott szó olvasásától, hogy át kell alakulni kifőzdéi szakáccsá, aki villámgyorsan szolgálja föl a sistergő krumplit, sültet és tojást.”
Egyébként majdnem minden művét olvastam, elképesztően tehetséges, zseniális szerző. Ha valaki ennek a tudásnak az esszenciájára kíváncsi, vegye kézbe A halálsoron című kötetet. Ebben benne van minden, amit szerintem egy „jó könyvtől” elvárhatunk. Ha pedig az író életének részletesebb leírására vagytok kíváncsiak, ajánlani tudom Lisa Rogak Kísértetszív című kötetét. Ez egy remek összefoglaló a Mester pályafutásáról.
Kiemelt kép: www.moly.hu A cikk megírásában segítségemre volt: az Origo, az angol és magyar Wikipedia, Stephen King hivatalos oldala, valamint Lisa Rogak könyve.
