“Muszáj csinálnom. Ugyanannyira alap része az életemnek, mint mondjuk a táplálkozás. Ha nem eszel, fizikailag épülsz le. Ha nem alkotsz, akkor érzelmileg.”
Az összes művész közül a festők/rajzolók a kedvenceim. Hogy miért ?! Mert ők úgy hoznak létre egy csodát, hogy közben nem használnak szavakat. Nincs a kezükben semmi, ami pontosan leírná, hogy mi van épp a képen. Az ecsetet és a ceruzát fogva vonalakat rajzolnak, amiből végül a leges legvégén kijön az alkotás. Érzelmeket, gondolatokat közölnek a világgal úgy, hogy közben meg sem szólalnak. Szeretem, hogy ha egy művész képét nézve szinte magam előtt látom a vászonra festett vagy rajzolt gondolatait. Így voltam Horváth Viktor alkotásaival is, mikor először megláttam azokat. Minden egyes képe a gondolatainak egy-egy kivetülése, minden egyes vonal vagy színátmenet egy apró érzelem. Tipikusan olyan alkotások az övéi, ami előtt, ha megáll az ember egy kiállításon egyszerűen nem tud elszakadni. Percekre ott ragad és elmereng. Mert beszippantja és elgondolkoztatja. Vajon mire gondolt pontosan a művész? Tényleg ennyire kivetül egy darab papírra az összes érzelme?
“Leginkább azok állnak közel hozzám, amik valamilyen érzelmet közvetítenek, mert azok szinte biztos, hogy az akkori állapotomat tükrözik. Ettől a személyes töltettől érzem őket igazán az enyémnek. Amikor rájuk nézek, azt ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor megcsap egy illat, amit már régen nem éreztél és intenzíven megrohannak az emlékek, pillanatok alatt átjár minden, amit az agyad hozzá tud kapcsolni, legyen jó, vagy rossz.”
Az igazi művész számomra olyan ember, aki közölni tud és közöl is. Viktor képei több nap után is bennem élnek, visszagondolok rájuk és vissza is nézem őket. Elgondolkodtatnak és szerintem ez a legfontosabb dolog, amit egy művész kiválthat az emberekből. Viktor alkotásait megtalálhatjátok a Facebookon is, jövőhéten pedig jön a vele készített interjú, amiben újabb információkat tudhattok meg az alkotás folyamatáról, a kezdetekről és hogy pontosan kik is inspirálják őt.
