A múlt héten volt Závada Péter Mész című új kötetének könyvbemutatója. Megtisztelt minket azzal, hogy pár órával az esemény előtt válaszolt kérdéseinkre, fogadjátok sok szeretettel az interjút.
Az új köteted címe: Mész. Mit takar ez a cím? Mire utal?
A Mész a kötet címadó verse. Ez egy gyászvers, amiben a személyesség és személytelenség egymásba játszatására teszek kísérletet, tehát egyszerre jelenik meg benne egy személyesnek ábrázolt gyászmunka, ami az anya elvesztésére irányul, és a mészkő mint anyag. Érdekes egybeesés, hogy az anyag szóban az anya is benne van.
Ennek a szójátéknak a működtetése tudatos döntés volt a részedről?
Nem. Erre a munka közben figyeltem fel. A vers egyszerre hozza közel, és távolítja el az olvasótól a történetet azzal, hogy a visszaemlékezés egy szakszövegbe van beágyazva. Ez egy földtani szakszöveg, ami a mészkőképződés folyamatát írja le. Ez értelmezhető egyfajta avantgárd gesztusként is, amolyan talált szövegként. És végül valamiért ez a koncepció csontosodott meg, ez vált a könyv gerincévé.
Ezek új versek? Szóval egytől egyig az Ahol megszakad megjelenése után születtek? Vagy vannak köztük régebbiek is, amelyek az előző kötetbe nem kerültek bele?
Ezek mind újak. Elég nagy részük az elmúlt másfél-két évben született, néhány pedig közvetlenül az első kötet megjelenése után.
Jobban megismerhet Téged az olvasó az új versekből? Úgymond jobban „beleírtad“ magad?
Engem az olvasó nem igen tud megismerni a szövegeim alapján, mert az, hogy én ki vagyok, az az én személyes életem, ez pedig irodalom. Ez a könyv nem rólam szól. Ennek a könyvnek van egy lírai énje, aki beszél, de ez nem mindig én vagyok. Tudjuk, hogy az irodalomban a lírai én és a valós szerző között különbséget teszünk. Nyilván a szövegeknek egy részét valós élmények képezik, de van bennük egy csomó kitaláció is, és ezek keverednek.
A megszokott rímes, jambikus lüktetés, a kötött formák ezúttal is jellemzőek a versekre?
A Mészben egy rímes vers sincs, ezek mind szabad- vagy prózaversek.
-
- fotó: Kiss Niki
Jól látom, hogy manapság a fiatal költészetre jellemző a prózavers?
Igen, néhány fontos kivételtől eltekintve a fiatalabb generációk képviselői jelenleg leggyakrabban szabad versben írnak.
A kötetet most is ciklusok tagolják?
Ciklusok ugyan nincsenek, de van egy tematikus ritmusa a kötetnek. Ez az a lineáris olvasat, ahogy egymás után következnek a versek. De a szövegek fölött szerepelnek úgynevezett címkék is, amik kicsit olyanok, mint a netes címkefelhőkben a tagek vagy hiperhivatkozások – ezek egy másik, egy vertikális olvasási útvonalat jelölnek ki. Több versnek például azonos címkéje van, és így ezek egymásba olvashatóak.
Ez a Te újításod?
Ezt a szerkesztővel, Lapis Józseffel együtt találtuk ki.
A tér általában is, de elsősorban a posztindusztriális terek ebben a kötetedben is fontos szerepet kapnak?
Egyszerre nyűgöznek le, és töltenek el rettegéssel az üres, ember nélküli terek. Nem véletlenül szerepel a borítón Vojnich Erzsébet megrendítő festménye. Ez maga a horror vacui. Manapság az életünk szerkezeti helyei hálószerűen kapcsolódnak össze, és ha ebből a rendszerből kiesünk, hirtelen nem találjuk a helyünket, és szorongani kezdünk az ürességtől.
Parti Nagy Lajos és Tóth Krisztina köztudott, hogy nagy hatással voltak Rád. Most kiket olvasol?
Az első kötetre valóban inkább Parti Nagy Lajos, Kovács András Ferenc, Tóth Krisztina és Petri György hatott, míg az új szövegek szorosabb kapcsolatot ápolnak Marno János, Szijj Ferenc vagy Kemény István költészetével.
Egyre több slammernek jelenik meg saját kötete? Ez minek köszönhető?
Úgy látom, a Libri Kiadó abszolút nyitott rá, hogy ha azok érdemesek a megjelentetésre, akkor slammerek köteteit is kiadja.
Ezek a szerzők a slam hatására kezdtek el verseket írni, vagy már előtte is működtek költőként?
Egyéne válogatja. Simon Marci költőként kezdte, aztán lett slammer, Kemény Zsófi detto, ahogy Pion István is. De ismerek olyat is, aki slammerként indult, és aztán lett kötete. Én például rapperként kezdtem. Az biztos, hogy a slamnek nagyon sokat köszönhet a kortárs irodalom, ami a kortárs költészetet népszerűsítését illeti.
-
- fotó: Kiss Niki
Igaz a hír, hogy fel akarsz hagyni a rapeléssel, a slammel, és csak a költészetre és a drámaírásra szeretnél koncentrálni a jövőben?
Ez egy álhír. Nagyon szeretek zenélni. Meg is fog jelenni egy anyag hamarosan.
Csak a költészet és a dráma érdekel, vagy a többi műnemben is kipróbálnád magad?
A próza érthető módon, apukám miatt is kevésbé motivál. Nem tudnék és nem is akarnék vele versenybe szállni. A regény, a dráma és a vers más-más írói alkatot kíván meg. Én a prózát inkább olvasni szeretem. Mivel nem szakmai szemmel nézem, könnyebben magával sodor.
Akik nem fértek be a mai bemutatóra, azoknak lehetőségük lesz pótolni október 8-án, a Muzikum Klub & Bisztróban. Az a műsor is ugyanilyen jellegű lesz, mint a mai?
Annyiban mindenképp különbözni fog a 8-ai műsor a maitól, hogy ott nem TBalival és Dányi Krisztinával lépek majd föl, hanem Ratkóczi Huba barátommal, aki pszichedelikus blues-t játszik gitáron és loop-pedálokon. Érdemes őt is megnézni!
Nagyon szépen köszönöm ezúton is az interjút Závada Péternek! Élmény volt!
