“A sokkolás nem volt célom, mindent, amit leírtam, indokoltnak éreztem” – interjú Kuruc Attilával

“A sokkolás nem volt célom, mindent, amit leírtam, indokoltnak éreztem” – interjú Kuruc Attilával

Néhány hete olvashattatok egy ajánlót az Árnyak könyve című regényről. Ezúttal a kötet szerzőjével, Kuruc Attilával készítettem egy interjút. Ő már korábban is “szerepelt” az oldalon, így ha kíváncsiak vagytok az előzményekre itt és itt megtaláljátok. 

Ez a második megjelent köteted. Az előzőben a saját élményeidet foglaltad össze a külföldön eltöltött éveidről. Most azonban egy teljesen fiktív történettel rukkoltál elő a horror műfajából. Honnan jött ez az éles váltás?

Igazából már a kezdetektől fogva egy regény volt a fő cél, de akkor még fogalmam sem volt, hogyan álljak neki. Ezért aztán azt gondoltam, hogy magamról, személyes élményekről könnyebben tudnék mesélni. Végül egy pályázat volt a katalizátor, ami véletlenül került elém, és ami miatt előszedtem egy korábbi ötletemet, majd nekiálltam a megírásának.

Mi inspirált ennek a regénynek megírására? Hogyan született meg az Árnyak Könyvének alapötlete?

A fő inspiráció a Silent Hill-videójátékok világa volt, pontosabban az eredeti ötleté volt az. Ugyanis az első koncepció sztoriját egyszerűen nem tudtam volna elmesélni érthetően, ha nem kerekítek hozzá egy előtörténetet. Így lényegében az eredeti ötlet előzményét írtam meg, ami adta magát, mert igazodnia kellett az első koncepcióhoz. A részletek pedig az írás során kerültek felszínre, nem egyszer az aktuális, aznapi érzéseim, gondolataim alakították a regény eseményeit, karaktereinek belső világát. Miközben készült a regény, valahol azt olvastam, hogy lehet precízen, mindent előre megtervezetten írni, és lehet kicsit intuitívabban, organikusan is művelni ezt a dolgot. Az Árnyak könyve mindenképpen organikus iromány.

Árnyak könyve

Mennyi idő alatt született meg a történet?

Nyolc hónap telt el, mire nagyjából kész lett a kézirat, utána még jó párszor elolvastam és csiszolgattam, mire elnyerte a végleges formáját. Összesen, úgy tíz hónapot mondanék.

A könyvben nagyon durva, sokszor már abszurd jelenetek találhatók. Célod volt sokkolni az olvasókat? Kaptál már ezzel kapcsolatban negatív visszajelzést?

A sokkolás nem volt célom, mindent, amit leírtam, indokoltnak éreztem. Az azonban bennem volt, hogy nem vagyok hajlandó visszafogni magam a durvább jeleneteknél sem. Ha a való világban történik valami szörnyűség, azt sem lehet finomabban visszaadni, ha a meztelen igazságot akarjuk tudni. Az emberek gyakran szeretik elfordítani a fejüket, ha valami kegyetlenséget tapasztalnak. Ha valaki el szeretné olvasni az Árnyak könyvét, akkor ilyesmire nem lesz lehetősége (hacsak nem átlapozza az olvasó az ilyen részeket, de úgy meg mi értelme van olvasni?). Az emberi lélek sötét oldala nem ismer határokat, így én sem kívántam behatárolni azt, hogy mit szabad leírnom, és mit nem. Negatív visszajelzést még nem kaptam ezzel kapcsolatban, de az is igaz, hogy eddig nem is volt túl sok visszajelzés.

Mik a terveid az írással kapcsolatban? Várhatunk még tőled hasonló történeteket?

Jelenleg, inkább meglévő és új novellákon dolgozom, ugyanis szeretném csiszolni az írástechnikámat, stílusomat, mielőtt ismét belevetném magamat a második regényembe, aminek már nekiálltam. Ezekre a történetekre nem mondanám, hogy horrorok – bár az Árnyak könyvét sem tartom vegytiszta horrornak – de mindenképpen sötét hangulatú sztorik. Ami a készülő regényt illeti, bizonyos tekintetben más lesz, például magyar környezetben játszódik majd, és eléggé szabadjára engedem benne a fantáziámat, de a horrorisztikus elemek sem fognak hiányozni.

Elég általános kérdés, de mit tanácsolnál azoknak, akik most kezdenek írni? Vannak bevált írói módszereid?

Tanácsot nem igazán tudok adni, hiszen mindenkinek egyéni utat kell bejárnia, írói okosságokkal meg tele van az internet. Na, jó, itt van egy: olvassatok sokat! És úgy olvassatok, hogy közben figyelitek a szöveget; a szóhasználatot, a metaforákat, hasonlatokat, mondatszerkezetet stb. Én is ezt teszem éppen, rengeteget lehet így tanulni. Ami nálam íráshoz elengedhetetlen, az a megfelelő hangulatú zene. Anélkül neki se állok. Egyébként még én is keresem az ”írói” utamat. Az első regényemet pár mondatos vázlat alapján, és inkább ösztönösen írtam, szigorúan minimum heti négy napot, míg a másodikhoz írtam egy 5 oldalas tervezetet, és jelenleg parkolópályán van. A novelláimhoz akkor ülök le, amikor éppen olyan a hangulatom, nem erőltetem a dolgot, hagyom, hogy kiforrjanak. Meglátjuk, hogy melyik módszer válik be, lehet, hogy mindkettő teljesen jó.

A korábbi interjúban említetted, hogy szeretnéd kipróbálni magad más művészi ágazatokban is. Sikerült végrehajtani ezeket a terveket? Mivel foglalkozol, amikor éppen nem írsz?

Ezek a tervek eléggé gyerekcipőben járnak még, de azért megírtam már egy játékfilm és egy rövidfilm forgatókönyvét is. Mire ezekből mozgókép lesz, az még nagyon hosszú út, de nem baj, el fog jönni az a nap is, addig úgysem nyugszom. Mostanában zeneszerkesztéssel is próbálkozom, de az egészben a legnagyobb kihívás a program kezelésének a megtanulása. Lassan halad ez is, de ami késik, nem múlik… Ha éppen nem írok, és nem is dolgozom, akkor videójátékokkal játszom, zenét hallgatok, filmeket, sorozatokat nézek és olvasok. Hétvégente olykor kirándulunk a természetben a párommal és a barátainkkal, vagy bemegyünk a városba szórakozni egy kicsit. Nem vetem meg a jó koncerteket, fesztiválokat sem.

Zárásként lássuk az “ellenkező” oldalt. Szeretsz olvasni? Melyik az a három könyv, amelyet szerinted feltétlenül kézbe kellene venniük az embereknek?

Létezik olyan, hogy valaki ír, de nem szeret olvasni? J Veres Attilától az Odakint sötétebb című kötet szerintem egyedülálló Magyarországon, rövid idő alatt vált kedvenccé. Veres hihetetlenül jól ír, a történetei pedig kellően egyediek, és csontig áthatja őket a sötétség. A Korbácsot is meg kell említenem Clive Barkertől, aki ezzel a regénnyel elképesztően gazdag fantáziáról tett tanúbizonyságot. A harmadik pedig legyen, mondjuk Janne Tellertől a Semmi, ami engem anno nagyon elgondolkodtatott. Ez a könyv egyszerre mesél az élet értelméről, és a végtelen nihilizmusról, remek darab.

Ezúton is köszönöm a szerzőnek, hogy válaszolt a kérdéseimre! Itt pedig megtalálhatjátok: 

Facebook

Moly

A kiemelt kép a szerző engedélyével került felhasználásra!

Szerző:

"A kutyán kívül a könyv az ember legjobb barátja. A kutyán belül meg túl sötét van az olvasáshoz." /Groucho Marx/