“A szerelmes, mind szolga,
És megalázható.”
Térden csúszva csókolnád szerelmed kis lábujját is, csak nézzen rád, csak hadd érezd még magadon azt a tekintetet, azt az örökre a tied vagyok pillantást, csak szeressen még, csak ne ne hagyjon el sose. Nem számít az öntudat, az önbecsülésedtől már rég elköszöntél, a saját tükörképed röhög rád, nézd meg mivé lettél, a földön kúszol, a sárban fetrengsz, csak, mert félsz, hogy mi lesz, ha…
“A szerelmes papír csak,
Fecnikre téphető.”
Nem számít mit tesznek veled. tapossanak rád, rúgjanak beléd, szíved adod a kezébe, tegyen vele, amit akar, törje darabokra, hajítsa a szemétbe, de akkor is csókolni fogod lába nyomát, és majd a könnyeiddel mosod le a vért szívedről. Darabokra téphet, szétcincálhat, tönkretehet, nem érdekel, már semmi sem számít, csak mentenéd a menthetetlent is, küzdesz, amíg bele nem fulladsz saját könnyeidbe. Harcolsz a szerelemért, amíg szíved egyetlen darabkája még képes egy apró dobbanásra.
http://vi.sualize.us/
“A szerelmes mind sérült,
S tovább sebezhető.”
Sérült vagy, sérült voltál már rég. Hegek jelzik a szíveden, próbáltál már szeretni. tört már a szíved darabokra, de mindig összeillesztgetetted a darabkákat, és könnyeiddel tapasztottad őket egymáshoz. Könnyebben sérül, kit már egyszer megöltek. Könnyebben törik a szív, mely már egyszer összetört. Mégis vállalod a kockázatot, mert inkább törjön milliónyi darabra, minthogy sose érezze meg, mi a szerelem.
“A szerelmes mind gyenge
És elpusztítható.”
Gyenge vagy, védtelen, ahogy ott a földön kúszol. Könnyes arcodra sár tapadt, de nem adod fel, még küzdesz, még valami életben tart, tudod, hogy egy szóval elpusztítható vagy, de tudod csak egy ember képes végleg megölni. Csak egy ember szájából gyilkos a szó, és te a száját figyeled, és remegve nézed, milyen szót formál ajka. Rettegsz, mi lesz, ha most nem a szeretlek szó jön a szívéből, mi lesz, ha egyszer mást mond, mi lesz, ha most fog megölni. Mint halálraítélt várod az utolsó pillanatot, és az utolsó szó jogán az utolsó leheleteddel, a szeretlek szót hagyod magad után.
/Az idézetek Kiss Judit Ágnes Búskomor kuplé című verséből származnak/
