A végzet íze

A végzet íze

2013 júniusa volt, amikor Matt Hilf úgy döntött maga mögött hagyja New Yorkot, a munkáját és stresszes életvitelét. Tennessee egy kis eldugott városkájába vezetett az útja. A család egyik öreg barátja Bill bácsi egy hete hagyta el a farmját és Matt előtt állt a lehetőség, hogy átvegye helyét. Bill bácsi nem kis felellőséget ruházott a fiatalemberre, három disznóval, két tucat csirkével, két hatalmas hófehér libával és egy aranyos szürke cirmossal kellett zöld ágra vergődnie. Száz százalékos városi lévén nem is volt olyan egyszerű a dolga, mint azt ő gondolta.

–   Nem hiszem el, hogy ekkora béna vagyok. – korholta magában a szavakat a piac közepén.

Válogatott a paradicsomok és illatos hagymák között, de nem tudta eldönteni, melyik lesz jó a libáknak. Gondolatai közt vergődve és a zöldségek teljes csábítása közepette, egyszer csak valaki meglökte hátulról. Kiestek kezéből a paradicsomok és kíváncsian kapkodott szemeivel, hogy mi a fene történt.

–   Uramisten, ne haragudjon. Csak ez a bunkó… – meglepetésére egy bájos hölgy próbálta menteni a helyzetet a lábai előtt.

A nagy válogatásban nem vette észre, hogy egy igen siető fiatalember átvágtatott a piacon és magával sodort minden stabilan álló lényt a közelében. Így a titokzatos hölgy szinte Matt karjaiban kötött ki, aki most gyors mozdulatokkal igyekezett felszedni zacskóból kihullott gyümölcseit. – Semmi gond. Még élek. – nevetett a férfi és segített felszedni a nő almáit.

–   Köszönöm szépen, és még egyszer ne haragudjon! – mondta a hölgy és sietve távozott a helyszínről.

Matt utána nézett. Még érezte orrában a friss levendula illatot, ami a nő hajából áradt. Eszébe jutott, hogy még a szemébe sem tudott nézni rendesen. Muszáj utána mennie. Egyszerűen késztetést érzett rá. Elindult. Majd megállt. Újra elindult. – A franc… Azt fogja hinni, hogy nyomulok rá… Nem, biztosan nem. – erősen küzdött a saját gondolataival. Közben meg-megindult. Csak akkor figyelt fel, amikor már majdnem a nő mellett állt és az épp le akart volna lépni a járdáról, amikor egy száguldó autó elsuhant előtte. Az volt a szerencséje, hogy Matt visszarántotta. – Vigyázzon!

–   Te jó ég, ez már a második ma. Ráadásul tíz percen belül. Nagyon üldöz a balszerencse. Köszönöm, hogy megmentett. – elindult az autója felé, zsebéből kikereste a kulcsokat.

–   Várjon! – kiáltott utána Matt. Átrohant hozzá az utca másik oldalára. – Szükségem lenne egy kis segítségre. Izé.. Én nem rég költöztem ide. Jó, hát két napja és, vannak libáim, meg csirkék és fogalmam sincs honnan és mit adjak nekik.

–   Óh – mosolyogta el magát a hölgy – Egy utcával lejjebb, pont a sarkon lesz egy bolt. Chicken Express, ott talál a libáinak eleséget. – Kezével mutatta az irányt, közben beszállt az autójába.

–   Köszönöm!

A szép hölgy elhajtott, de még Matt után kiabált a volán mögül. – Még meghálálom, hogy megmentette az életem!

Matt akaratlanul mosolyra fakadt és intett az elhajtó autó után. Fejében most már nem csak a népes éhes állatserege tolongott, hanem az idegen nő gyönyörű szép szeme. – Zöld színű volt. A pupilláknál sárgás árnyalattal. – mélyet sóhajtott és elindult a bolt felé.

 

foto: weheartit

foto: weheartit

Szerző:

Ani
„A legvarázslatosabb táncok olykor pirkadatkor történnek, egy álmatlan éjszaka után.”

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás