A vértelen seb

A vértelen seb

Egy kettétört nyugtató elég

És elmúlik a fájdalom.

Nem is fájt semmi,

Mert azóta vagyok hipochonder,

Mióta ragadós volt a pillantásod.

Az igazság az, hogy kést szúrtál

A szívembe, amíg a pupilládat néztem.

Valójában nem vérzett a seb

Még belül sem,

Ott talán csak a szúrás nyoma maradt meg,

Mégis sok vérlemez kellett ahhoz,

Hogy bevarasodjon.

Bent a semmivel futsz versenyt,

Bár lehet, hogy a semmiről

Több mindennek kéne,

Eszembe jutnia, mint rólad.

Nem maradt más, mint addig várni,

Amíg a gondolkodás is csupán

Pótcselekvéssé degradálódik.

Nem maradt más, mint addig gondolni a semmire

Amíg nem jön elő az a szellemkép,

Ami mindig is kísérteni fog

A másik életemben, ahol kiderül,

Hogy Alzheimer-kórban szenvedek.

 

(kiemelt kép forrása: Pinterest)

Szerző:

Nagy Máté
"Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára." - Edgar Allan Poe

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás