Adni és kapni

Adni és kapni

Az emberek szeretnek kapni.

Ha látnak, hallanak, fognak vagy ízlelnek valamit, azzal máris kaptak egy darabkát a világtól, a világból. Ám a többségük ezt nem értékeli, vagy másképp fogja fel. A kap náluk leszűkült jelentéssel társult, csupán anyagi vagy önző érdekeket szolgálva. Számukra az élet apró örömei nem olyan értékesek, mint ahogy a műkedvelőknek. Ahhoz, hogy kiérdemeljük a boldogságot, olykor meg kell állnunk és megcsodálnunk, amit elénk sodort az élet. Lehet ez bármi, akármi, és ha bármiféle érzelmet vált ki belőlünk, azt jogosan nevezhetjük műnek. Az pedig már annyira lényegtelen, hogy egy ember, vagy a természet alkotta!

Saját festmény

Akadnak olyan emberek, akik szeretnek adni.

Arra vágynak, hogy átadják a lényük egy darabját, vagy megmutassák a világot a saját szemükön keresztül. Néha csak egy érzést, vagy a törődés igényét, máskor pedig a hitet táplálják belénk, hogy nem vagyunk egyedül, hogy létezik sorstársunk. Legyen ez a földanya, egy apa vagy anya, kertész vagy festő, a lényeg ugyanaz: alkotnak, újat adnak nekünk és az örökkévalóságnak.

Ők a művészek.

Kiemelt kép: https://thesensitivetrait.files.wordpress.com/2015/11/hand2.jpg