Advent – a várakozás és a csodák ideje

Advent – a várakozás és a csodák ideje

A hétvégén meggyújtottuk az első adventi gyertyát, szimbolizálva azt, hogy készülünk a szeretet ünnepére.
Bevallom, sose voltam nagy rajongója a Karácsonynak, mert valahogy minden évben úgy jött ki a lépés, hogy akkor sodort az élet elém valami olyan nehézséget, amivel nem gondoltam volna, hogy megbirkózom. És igazából abban sem hiszek, hogy az évnek csak e pár napján kellene kimutatnunk azt, hogy szeretjük egymást. (A drága ajándékokról nem is beszélve…)

De idén valahogy más… Tudjátok, rájöttem, hogy nekünk embereknek, szükségünk van az ünnepekre.
Szükségünk van kis apró csodákra, hogy ne hagyjon el a hitünk.
Szükségünk van az emlékezésre, ami visszarepít minket a gyermekkori karácsonyok idejére, a boldog békeidőkbe, amikor csak az volt a legnagyobb gondunk, hogy melyik sütiből együnk vagy melyik játékkal játszunk.
Szükségünk van arra is, hogy boldoggá akarjuk tenni egymást és magunkat is.
Az ünnep csodát, békét hoz magával, erőt és még több szeretetet. Olyan ez, mintha ilyenkor minden felfokozódna. Az ételek sokkal ízesebbek, a nevetések hangosabbak, a színek élénkebbek, a csend némább, az illatok intenzívebbek és a szeretet, a kötődés erősebb.

mezeskalacs2

„Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valójában mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosabban úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart.” /Pilinszky János/

Ez az év más lesz.
Már fel is díszítettem a lakást, saját kezűleg készítettem dekorációt, és sütöttem mézeskalácsot. Időben elkezdtem az ajándékok (beszerzését) elkészítését, összeállítottam egy cipősdobozos csomagot a rászoruló gyermekeknek. Próbálok minél több időt tölteni a családommal, és azokkal akiket szeretek. Ahogy lehetőségem engedi, segítőkezet nyújtok másoknak. Van akivel együtt sírok, és van, akivel együtt nevetek.
A munkahelyemen is ünneplőbe öltöztettük az irodát, majdnem minden nap sütizünk, kalendáriumot készítettünk és nemsokára meg is ajándékozzuk egymást.
Készülünk, díszítünk, hangolódunk. Erről szól az advent. Készülődésről.
Itt az ideje, hogy meglássuk minden napban a csodát, a szeretetet.
Idén hagyom, hogy átjárjon. Hagyom, hogy magával ragadjon.

dísz2

„A karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.” /Pilinszky János/

A karácsony nem csak december 24-ről, 25-ről és 26-ról szól. A készülődés az, ami boldoggá tesz, feltölt lelkileg. Már december elejétől kezdve ünnepelhetünk és így lehet igazán szép az adventünk. Szokták mondani, hogy az út maga a boldogság. Én idén azt érzem, hogy ez az egész hónap az, ami varázslatossá teszi a Karácsonyt. Talán az egész hónap maga a Karácsony.
Készüljünk, várakozzunk és szeressünk! A csoda bennünk él.

Kiemelt kép: petaimg.com

Szerző:

"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/