„Ahogy kilépek az ajtón, abban a pillanatban művész leszek” – Interjú Tarja Turunennel

„Ahogy kilépek az ajtón, abban a pillanatban művész leszek” – Interjú Tarja Turunennel

Amikor belépek a szeparált várakozó konténerébe, Tarja szélesen mosollyal az arcán, és rögtön két puszival fogad. Pedig én vagyok az utolsó interjúzó és már fogytán az időnk a koncert előtt, ő mégis szívélyesen és lelkesen válaszol a kérdéseimre. Egyáltalán nem érezteti velem, hogy bármi más fontosabb dolga is lehetne ebben a pár percben, ezt tényleg csak rám szánja. Ami rögtön feltűnik, hogy az énekesnő sugárzik a boldogságtól. Annak ellenére, hogy nyakába vette tündéri kislányát és férjét, aki egyben a menedzsere is, egy nagyon hosszúra nyúlt, legújabb albumát a Colors in the Darkot népszerűsítő turnéra, egyáltalán nem tűnik fáradtnak, sőt inkább úgy látszik, sikerült teljesen kiteljesednie.

Milyen érzés újra a magyar rajongóknak játszani?

Nagyon boldog vagyok, hogy újra itt lehetek, rég jártam erre utoljára, szóval nagyon vártam, hogy ma este zúzhassak az itteni emberekkel. Nagyon örülök a lehetőségnek, ugyanis jó párszor voltam az országotokban már, de minden alkalommal más, pozitív meglepetések érnek. Most ebben a gyönyörű városnak (Székesfehérvár- szerk.) az óvárosában szálltunk meg, és mivel egy nappal korábban jöttünk ide a családommal, ezért volt alkalmunk körbenézni, és egyszerűen csodálatos. Nagyon örültünk is neki, hogy sikerült szép képeket csinálnunk, még napos időben, a vihar szerencsére csak késő délután érkezett. (nevet)

Mit csinálsz majd a turné után?

2015 végéig tartanak a koncertek, de természetesen közben lesznek azért szünetek. Tévézem majd kicsit Finnországban, lesz egy műsor, a Voice of Finnland, abban fogok részt venni, mint mentor. Szóval sok tévés munka is lesz,  sok klasszikus koncert is, rock koncertek, és közben már dolgozunk az új lemezen is… huhh hát rengeteg dolog egyszerre, de nagyon boldog vagyok, hogy azzal foglalkozhatom, amit szeretek. Nagyon megtisztelve érzem magam, hogy manapság a zeneiparban azt csinálhatom, amit imádok, hogy szabad vagyok és boldog. Nem könnyű, de hát ez az életem.

Kicsit talán vicces kérdés, de mit gondolsz, ha nem énekelnél, mit csinálnál helyette, mi más lehetne a munkád?

Jajj istenem, ez egy nehéz kérdés. Nagyon jó kérdés. (kicsit gondolkodik) Mivel kisgyerekkorom óta oda vagyok a  színházért, mindig is imádtam a drámákat, a mély történeteket és karaktereket, ezért szerintem mindenképp egy színházban dolgoznék, mint színésznő, vagy bármi hasonló. Már csak azért is, mert a ruháimat is napi 5-6 alkalommal cseréltem már gyerekként is (nevet). Szeretek mindenféle szoknyaféléket felvenni, legyen az bármiféle (még mindig nevet). Szóval úgy gondolom, hogyha valahol más területen dolgozhatnék, akkor az mindenképp a színház lenne.

Végezetül, mi motivál téged a mindennapokban? Nem a koncerteken, hanem a magánéletedben, szabadidődben.

Egyértelműen a családom motivál, látni, ahogy a kislányom nő, látni, hogy egészséges és boldog. Minden nap büszkévé tesz, és ez még mindig egy nagyon új dolog számomra. Már két éves, és ez egy hihetetlen élettapasztalat. Lelkesít, hogy látom, hogy valami jót tettem, úgy érzem, hogy büszke lehetek magamra. Látom, hogy ez kis teremtés itt nő.
Másik dolog a nap, a napfény. Imádom a napot. Úgy értem, én Finnországban születtem, ahol nagyon keveset süt egész évben, most pedig Buenos Airesben élek, Argentínában, ahol ez pont a fordítottja. Nem feltétlenül a forróság a fontos, hanem maga a nap, amely egész évben látszik. Ez nagyon feltölt engem, ez ad erőt, hogy folytassam, még a zeneíráshoz is, egyszerűen kell a fény. Még a sötét hangulatú számok megírásához, ahhoz is kell egy belső napfény (nevet). Szóval ez is egy dolog.
Ugyanakkor az is inspirál, ha egyszerűen csak élvezni tudom az egyszerű életet, hogy otthon lehetek, anyuka lehetek, takarítok, csak ezek az egyszerű dolgok az életben. Az, hogy csak önmagam legyek. Persze, hogy ezeket a dolgokat egyensúlyba helyezzem, sok munkámba telik, mert nem könnyű a művészéletet összekombinálni a magánéletemmel. Ahogy kilépek az ajtómon, abban a pillanatban a művész leszek, mivel az emberek felismernek. Amikor otthon vagyok, az nekem a Paradicsom, a saját Mennyországom.

Niki: Meg kell, hogy jegyezzem, hogy a kislányod nagyon édes, és mint nagy rajongód, ez egy hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy beszélhettünk, köszönök mindent.

Tarja: Én köszönöm neked, nagyon örülök, hogy itt lehetek.

Köszönjük Tarjának az interjút, igazán hatalmas megtisztelést volt vele személyesen beszélgetni!  Nagyon sok sikert kívánunk továbbra is a karrierjében!

A többi fotónkat megtalálhatjátok a tumblr oldalunkon!