Ahol a hétköznapi törvények csődöt mondanak – ajánló China Miéville A város és város között regényéről

Ahol a hétköznapi törvények csődöt mondanak – ajánló China Miéville A város és város között regényéről

China Miéville, aki eredetileg szociálantropológus, főként fantasy írásaival vált nemzetközi hírességé. Ezúttal az angol szerző többszörösen díjnyertes kötetét kaptam kézhez az Agave Könyvek jóvoltából, amely A város és város között címet viseli. A magát „weird fiction” alkotónak tartó író jelenleg bemutatott regénye egy noir detektívregény, amiről elöljáróban megjegyezném, hogy a krimi vonalnál jobban lázban tartott az a szürreális világ, amiben zajlanak az események.

forrás: www.szukits.hu

A történet Beszel városában kezdődik, ahol egy gyilkosság áldozatául esett nőt találnak, akiről először azt hiszik, hogy egy prosti, aki csak rossz helyen volt rossz időben. Persze ez így túl snassz lenne és már majdnem el is szontyolodtam, amikor a harmadik vagy negyedik fejezet környékén beszívott az örvény, és rájöttem, hogy ha egy tökéletesen sablonos nyomozás is történik ebben a két városban, már megérte elolvasni a regényt, mert a hangulat és a két egymással lefedett, egy területen működő ország kidolgozottsága elvitte a hátán a történetet. Megjegyzem, a későbbiek folyamán kiderült, hogy a bűntény sokkal nagyobb horderejű, mint azt bárki is gondolta volna…

Eleinte nehéz volt elképzelni két földrajzilag egy helyen működő várost, a totál meg az átfedésben lévő területeket, a membránt, ami a kettőt elválasztja egymástól és egyáltalán azt az életet, amit a lakosság folytat. Te jó ég! Ha nekem nem szabadna odanéznem valahová, mert törvényellenes, például a szomszéd ország embereinek akár csak a szemébe néznem, akik tulajdonképpen a szomszédaim, hát rövid úton bekattannék. És persze ott a Kontroll, az ismeretlen, láthatatlan hatalom, amely igyekszik ezt kordában tartani, az áthágókat megbüntetni. Elég para. Ha egyszer valaki csak kisétálna elém hirtelen, a semmiből, ott vinne el a szívroham. Nem semmi. És ezek mellett megismerkedhetünk még a városok nacionalistáival, a két város között húzódó ellentéttel, illetve ezzel a különös homeosztázissal, amit főként a lakosok hiedelemrendszere és identitástudata tart életben.

Borlú nyomozó, aki saját szemszögéből meséli el a történéseket, szimpatikus szereplő volt, ám nem túl karakteres, kicsit diffúznak éreztem a jellemét, tulajdonképpen bármely középkorú egyedülálló férfira rá lehetne húzni. De sebaj, nem zavart, mert ő is olyan kíváncsi és megrögzött volt, amilyen én is, tudni akarta, hogy a gyilkosság mögött miféle összeesküvés vagy mítosz áll. Corwi járőr, az egyetlen tökös női szereplő kedvencem lett és szomorúan vettem tudomásul, amikor a Beszeli helyszínből a másik városba váltott a sztori. Ul Qoumában szinte alig hallottam a rendőrnőről, mellesleg új karakterek is betolakodtak a képbe. Pedig éreztem egy kis kémiát a két szereplő között! Sajnáltam, hogy nincs a történetben több érzelem, hogy a szereplők  kidolgozottságára nem fektetett akkora hangsúlyt a szerző. Borlú felügyelő honvágyának sem volt akkorra súlya és a két szeretője iránt érzett vágyakozás is totálisan érzéketlenül hagyott, amikor a nyomozás érdekében a másik városba rendelték őt. Valószínűleg ez volt a szerző célja, egy totálisan gyökértelen ember megteremtése, aki könnyűszerrel alkalmazkodik a körülményekhez.

forrás: www.spectator.co.uk

A nyomozás tartogatott meghökkentő fordulatokat, de felesleges momentumokat is, megesett, hogy olyan karakter került a nyomozás középpontjába, akire már nem is emlékeztem korábbról, mert százötven oldalon keresztül még csak szó sem esett róla, előtte is csak pár oldalon. Ennek ellenére végig fenntartotta az érdeklődésem a sztori, a nyomozó elhivatottsága és a két összeolvadt város egyedi hangulata vitt magával, és bár a végkifejlet nem okozott nagy meglepetést, de ha másként ért volna véget, talán nem alkot ilyen tökéletes egységet a történet.

Abban biztos vagyok, hogyha ebben a világban készülne az írónak újabb története, rögtön elolvasnám és abban is, hogy a most induló sorozatra is lecsapok! Ez a regény jó ízelítőt szolgáltatott China Miéville fantáziájából, kedvet kaptam a későbbiekben több regényéhez is. Az író fényképeit elnézegetve pedig az jutott eszembe, hogy pontosan így képzelnék el egy beszeli aktivistát.

A város és a város között kiváló kikapcsolódást nyújt a noir hangulat szerelmeseinek, a szürrealizmus imádóinak és azoknak is, akik szeretik a kiforrott és választékos nyelvezettel megírt történeteket. Ajánlom a krimi rajongóknak és azoknak is, akik a fantázia birodalmában szeretnek bóklászni, főképp, ha nem ódzkodnak attól, hogy azt a realitás szövetébe ültetik. Bár én hozzácsaptam volna a regényhez még egy száz oldalt, hogy a szereplők életébe és a bennünk zajló eseményekbe jobban betekinthessek, hogy egyes mellékszereplők jelentősége hangsúlyosabbá válhasson, de aki a feszes történeteket szereti, azok megtalálták az ideális olvasmányt!

 

a kiemelt kép forrása: Agave Könyvek

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás